Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az 57. nyáron

Fagyszeretők

Akkor...
a vér megalvadt, kialudt a láng, 
borzongató szél söpört a télben -
Most...
halványrózsaszín szagodat érzem
és már elhiszem, itt lesz a hazánk. 

Itt, ahol fagyos szeretők élnek,
ahol dermesztő érzések hálnak -
csillagtalan éj sző körénk fátylat, 
s jelen-ecsetünk festeget vénnek.

Pedig maradtunk ifjon táncolók,
maradtam öntelt, vadóc szigeted -
együtt és külön hány évtizedet
vittelek bennem, a nagy álmodót?

De már ébredni kell, ezentúl te
őrizzél, ringass, ahogy én tettem -
dajkálj magadban én édes terhem,
fárasztó élnem, ébredj! Tél fúj be.

(2017. november)

prod_576_16087_6.gif

Gyötrelme édes

Egy kellemes nyáreste a szabadban,
hűs fű...s harsány nevetésed felvidít -
karodból úgy buggyan ki az ölelés,
hogy fészkére térő lelkemen simít.

Gyújtósként hat rám réveteg nézésed, 
szemed szikra, mellyel szítod a tüzet -
szívem máris rőt lángok mardossák,
vérem izzik és bőrt szánt a hevület.

Kóstolgatunk...ajkunkat kínálgatva,
kecses bájjal szed ízekre a gyönyör -
főfogás a vágyunk, s közös köretek, 
ó, kedvesem, lassan jóllakás gyötör.

(2018. február, átdolgozás)

parazslatok.jpg

Parázslatok

Némán hullunk le végül
a tágas, sötét mélybe
és nem vágyunk itt tovább
küzdeni, testet kérve.

Véget ér egyszer minden,
elfogynak utak, sorsok -
parázslunk ében égen...
hantok, koszorúk, csontok.

(2017. november)

prod_576_16087_6.gif

Kutya-história

Undor, közöny, unalom
lődörög az utakon -
mindent ellep, beborít,
néha egy eb felvonyít.

Ugat, morog nyargalva,
éjszakából nappalba -
szőre koszos, hullik is,
rebesgetik: full dilis.

Csaholja a népeket,
türelmetlen méreget -
szemétdombra leroskad,
nem talál jót, csak rosszat.

.....

A fásultság motorja
felgyorsul e romokba' -
sebességre kapcsol hát...
ma is kap új rabszolgát.

(2017. november)

prod_576_16087_6.gif

Őszvégi anzix

Rámhajol az Éj -  
kék, széles szája mély  
torkából hörög,
párát köp, gőzölög.

Fáznak a felhők -
napsugaras kendőt
szaggat szét a szél,
rojtján a nyár alél.

Deres föld dagad
vetkőző fák alatt -
sorsom lepereg,
levelek - veletek.

Lassul a ritmus,
(ez őszvégi himnusz)
dallamcsizmában
poroszkál utánam.

(2017. november)

nekrologo.jpg

Nekrologó

A halálnak szépnek kell lennie.  
Ránctalan szeműnek, kíntalannak,
testet hagyva földi, víg tavasznak -
szelíd vonásunk, mondd, istenhit-e?

S akinek nem juthat mégsem béke,
(lapja-hullott Könyvet lát végzete...
tündér szállt el abból, játék, mese)
hogyan idéz nyugvást pisla fénye?

Vajon oszt-e idillt egy Örök Úr
és mi alapján dönt rólad, rólam?
Az üdvös távozás csak kép? Szólam?
Mit tegyen az, kiben fájdalom dúl?

Sosem kaphat választ a halandó -
lehet hitetlen vagy hittel áldott,
lehet megbecsült vagy sorsa-bántott,
az Utolsó Mosoly... nekünk mankó.

Nekünk, akik állunk mellette, míg
nézzük őt, suttogva: ó, mily nemes,
sima a homloka (Isten kegyes...
Szemfedelén boldog lelke feszít.)

A halálnak szépnek kell lennie.  
Én nem vettem észre szépet rajtad.
Mankóm elrúgva, az agyam tarthat.
Emléklábam sántán vezet, ki... be.

(2017. november)

prod_576_16087_6.gif

Vigalom

Rikkant a hegedű, dobbant a dob, 
szél fúj a kürtjébe, reccsen nagyot;
pördülni, fordulni, jer énvelem, 
filmünk az élet oly fény-kép-telen.
 
Csapjunk hát akkor a húrok közé, 
forrjon a csárdás hej, száz fok fölé;
rongykabátunk most új csodát láthat,
foltozza vígság, csak járjad, járjad!

(átdolgozás)

prod_576_16087_6.gif

hiábavalóság

bukott bölcsességek
szóval-vert mezején
ketten tartunk még ki
(kőszobrok) te meg én

mindenütt sebesült
közhelyek hevernek
kezek, lábak nélkül
egyik sem nevelget

minek erőlködnünk?
az idő ránk céloz -
lábnyomunkban a gaz 
szellőt sem palléroz

(2017. október)

prod_576_16087_6.gif

Renomé

Ágyamban az éjjel ihletem szállt fénnyel -
megvilágosodtam, mint ki égben lépdel.
Ó te, buta agyam, most mégse' emlékszel,
csak nézed rest kezem béna dicsőséggel.

(2017. október)

prod_576_16087_6.gif

Látófélben

Meg kéne állni, szétnézni kicsit,
amíg van látni, csodálni való -
hamarost lehull, ránk tapad a hó,
a nyárt-sóhajtó szellő is frigid.

Hűvös utakon, bundáknak táján
szívekbe dermed a holnapi vér -
zúzmarán siklik a fess "napfivér",
jégszobrot farag itt benn a sátán.
 
Meg kéne állni, szétnézni kicsit,
amíg van szemünk és látunk vele,
s lüktet pulzusunk élénkebb fele -
... amíg az égBolt naponta kinyit.

(2017. október)

szelid-es-vadabb.jpg

Szelíd és Vadabb

Álmomban Isten fülembe sugdosott.
(Talán tévedek. Lehet... valaki más.)
Olyanokat szólt: tudja jól, hogy hibás,
miközben bánja azt, amit tett, holott...

a Könyvet tényleg ő írta, de volt ott
egy sunyi lektor és folyton beleszólt.
(Vakító, álszent fény-évvel körbeszórt
sok ékes sort, míg vihogott fenemód.)

Bocsánatot kért vagy ahhoz hasonlót,
míg én feküdtem üveges szemekkel -
pogány jövőbe a múlt nem ereszt el,
hiszen jelenleg hit nélkül keresztel.

.....

Bíztam ébredni hamarabb... hamarabb,
vágyam suttogó, szent szavába akadt -
bénultan tűrtem az ágyamban hanyatt,
ahogy küzd bennem Szelíd és a Vadabb.

(átdolgozás)

prod_576_16087_6.gif

Elmeszelek
(hecc-perc)

Hetyke, kerge, SzemteLenke
henye kedve tervbe vette -
(felnevetve versbe szedte)
esdekel egy csere-testre.

Jegyzetelget este, reggel,
fergeteges szettet rendel -
beste lelke szervre seftel.

"Teremts nekem enyhet mellbe'.
Legyek kecses kebel-eszme.
Legyek edzett, sebes zerge.
- Ne terpesszen termet terhe. -
Legyek heves, de nem kehes,
cserfes, nemes, szerelmetes."

Eme zsenge eget szelve
elme szelek ellen menve...
belereppent mennytengerbe.
(Nedve pereg jegyzetekre,
kesereghet telt menyecske.)

Lecke helyett ezt fecsegem:
fegyelmet nyelj be feszesen.

Benned keress, ne fellegbe',
fejlett terhed kevesedne -
levest, epret eszegetve.

(2017. október)

prod_576_16087_6.gif

Szemről, végről

Mindig arra menj, ahol a tűz lobog, 
ne hallgass másra, bármit is locsog - 
ne hallgass rám sem, ha álljt kiáltanék, 
ajkam dermedt és nincs már álma rég. 

Magadra figyelj, meddig bírja lábad,
emeld magasra, lépj át száz gátat -
szakadék, hegycsúcs, az összes a tiéd...
talán nagy dolgok, talán semmiség.

Ámbár... mielőtt végleg kifáradnál,
kaphatsz látást, ne légy többé vaklány -
értelme nem sok (sorsunk buta csele)
... előbb kellene fényesség bele.

.....

És azzal nézel az utolsó percben,
várod, hogy így majd igazság serken -
sajnos (úgy vélem) ez meg nem adatik,
bamba halálunk pernyét havazik.

(2017. október)

prod_576_16087_6.gif

Időmarás

Észre sem vettél. 
Én nagyon láttalak. 
Csukott szemem
ablakán át kiesett
az idő, omlottak
a bezártság-falak.

Ott álltál háttal
közös életünknek,
hajadból vagány
jövőkócok csüngtek -
annyira 
annyira 
vágytam
kifésülni mindet,
s közéfonni
saját tincseimet...
Ám egyszer 
eltűntél.
Hirtelen
minden időt 
zsebre tettél -
és biztosan
(ahogyan ismerlek)
szerteszét engedted
valahol, akárhol,
ahol...
pirosak a rétek
és fehérek az éjek
és a szavak nefelejcs-
kékek, ott...
ahol nekem sosem
volt, sosem lesz
helyem.

És én azóta keresem
azt a néhány percem,
amikor megálltak 
az órák -
temiattad
bennem.

(2017. október)

prod_576_16087_6.gif

MajRém

Felkeresett a Pánik,
hogy váltig engem vágyik -
rázom fejem mérgesen:
szidom, űzöm, kérlelem.

Ám

virul bennem örömmel,
motyója egy bőrönddel -
apró gondok holnapja
kalamajkán roskad ma.

Lelkem virágoltárán
(ébredéskor ott vár rám)
mérges füstje bűzölög,
hajnal legényt gyűlölök.

Kivont kardom szelleme
forradalmat keltene -
de késem sincs, tőröm se',
nem jutott a bőrömbe.

Nos

bárki, bármit fecseghet,
pánik-irtót veszek meg -
nyakalom majd kancsóval,
s nem is kell e gyarló dal.

(2017. szeptember)

prod_576_16087_6.gif

Szeptemberi levelek

A teraszon
pont mellettem
levél csattant 
nézd, felvettem

az ősz küldte
szélforgással
dalolt hozzá 
lett postásdal

üzent nekem
kapok többet 
a seprűm is 
nyakon törhet

hajthatatlan
száraz avar 
mindent zörgő
paplan takar.

(2017. szeptember)

a-zenerol.jpg

A zenéről

A zene olyan, mint a 
legcsodásabb ruha,
melybe pőre lelked 
öltözhet, akár ünnep,
akár hétköznap járja -
és mindig illik Rád,
épp úgy, ahogy tűz 
hordja magában a
szikrát.

prod_576_16087_6.gif

Alagút(v)iszonyok

végtelen sötétség
nappal is a vakság 
lúgként maró éhség
- a tarlót aratják -

(r)idegroncsba harap
a sorvatag elme 
lepattan egy darab
kukacokkal telve

együgyű, szánalmas
botladozó lélek -
csak múlni alkalmas
míg rágja a féreg

.....

Nem érted ezt, érzem,
hogyan írjam másként?
Járj tovább mesékben...
ott kaphatsz rabnál fényt. 

(2017. szeptember)

prod_576_16087_6.gif

Befőzde

Hajbókol a nyár, hízeleg az ősznek, 
didergő hajnalok napsugarat főznek -
dunszt közé rakják, készülve a télre, 
halovány hőlányok pangnak feledésbe.

Csillám, ragyogás...  megfakulni látszik,
kötényük dér-lében tartósan hullámzik -
szétszórták izzó, szenvedélyes voltuk,
mintha nem is lenne többé semmi dolguk.

Hajbókol a nyár, hízeleg az ősznek, 
didergő hajnalok napsugarat főznek -
kondérjukban ég... a verőfény haja...
üveges szemektől mattosul a tanya.

(2017. szeptember)

prod_576_16087_6.gif

Hagyaték

Rátok hagyom majd a sárgarigó dalát,     
a rózsalevélről gyöngyöző harmatom;  
nyárvégi tücsköket zenélő pamlagon...  
ahol most éjente koncertjük hallgatom.    

Forró zápor nyomát lábbelitek talpán...   
fagyott háztetőkön csillámló porhavat - 
egy kismókust, amint faágakon szalad, 
hogy emlékeztessen: ilyen, aki szabad. 

Rátok hagyom majd a szivárványút ívét,
hisz (csalogat, bűvöl) indulnátok rajta;
... kicsit rácsúsztatom akkor a házakra,
s tarka könnyem árka ki sosem száradna.

Aggódó szavaim, mint pillangók tánca...
megrebbennek olykor szerte elmétekben -
itt maradtam mégis, dolgom elvégeztem
... az örökség belül, bennetek létezzen.

(2017. augusztus-szeptember)

hajnali-italia.jpg

Hajnali Itália

Pirkadat parfümje terjeng a Kék Hegyen,
(bekúszik bőr alá, szívünkbe egyaránt)
bágyadt tekintetem völgyén legeltetem,
az illatfüggönyön át vérszemre talált.

.....

Kócosan, mosdatlan vánszorog a reggel,
szállongó ködfoltot húz őgyelgőn, kábán;
hitvese (smink nélkül) párna mögül leskel,
néhány felhővánkost lökdösve Napágyán.

.....

Kiszabadul 
(szikráz vadul)
milliónyi sugár -
csókdobáló
sziklánjáró 
verőfényes huszár -
apró madár
tollán talár
szárnya szinte lángol -
narancsban ég
(rajtam hajék)
e táj... ide láncol.

(2017. augusztus- emlékek alapján)

prod_576_16087_6.gif

Nyárszabászat

Izzadt virágszirmok levegőt kapkodván...
pihegnek a fűben, porosodnak - botrány!
Fáradt tekintetük egyre feljebb pillant,
esedezve várják: oltsd már le a villanyt.

Ott a felhők mögött, a Napnak is háttal...
biztosan ül egy úr késekkel és bárddal -
szabdalja a Nyarat kénye-kedve szerint,
a nagy darabokra szenvtelenül legyint.

Most éppen óriás cikkely jutott nekünk,
tomboló hőségben lángra kap a szemünk -
a szoknya, a pendely bőrünkön mosódik...
porrá szikkadt nyálunk nem jut el a csókig.

Hajnaltájt szemernyit alábbhagy a meleg,
ilyenkor aurám magán kívül lebeg -
Enyhülés, enyhülés - nyugtázza bódultan,
éjszaka tücskökön száradva gyógyultam.

(2017. július/augusztus)

ri-a-dalom.jpg

Rí-a-dalom
(Riadalom)

A neszek, a zajok egy lakatlan házban...
jelenésem van itt (miképpen korábban) -
ám változott minden, már ember sem lakja,
emlékké szövődött a teste, a hangja.

Más hangok tobzódnak éjjel a verandán...
nyitva az ablak is, mellé ülök bambán -
ág zizzen, reccsenés, esőcsepp koppanás;
reszketeg lelkemből copfot fon a lakás. 

Nem találja helyét a fénykép a falon...
mocorgó árnyékát éppen, hogy elkapom -
mire visszatenném, zörömböl a kanna,
megbotlott a székláb, dől az edény rajta.

Támolyog az ajtó, nyiszorog a kilincs,
istenem, (intelem?) félhetem, ami nincs?
Vagy ha mégis volna, jöjjön jövő kedden,
addig majd kiötlöm védekező tervem.

Szöszmötöl a pók úr függönyöm ráncában
... illene aludni... ne tátsam már szájam -
a neszek, a zajok tudom, bennem vannak,
birkózom hát velük, különben felfalnak.

(2017. július)

prod_576_16087_6.gif

Nézőpont

Benned virrad a jövő,
(gyermek vagy, nekem-gyermek)
anyaszemüveg lencsén
tűnhet a jelen szebbnek.

(2017. július)

prod_576_16087_6.gif

Lesz-e esküvő?

Suhanó, suhanó, suhanó Nyárlány...
Nyárfiú imádja, szemében bálvány -
szerelme kibuggyan arany kacajban,
nászágyuk vöröslő, forrongó katlan.

Öleljük, öleljük, öleljük egymást...
nem tart ez örökké, édesem, meglásd -
elmúlhat egy év is, míg viszont látlak,
varrassál akkorra menyasszony fátylat.

.....

Kegyetlen, kegyetlen, kegyetlen nagy kár,
december végével lejárt a naptár -
az utolsó lapján üzent Szilveszter:
nem kaptam órákat, megállt a vekker.

(2017. július)

prod_576_16087_6.gif

Az 57. nyáron

Annyi volt az egész, mint egy nagy sóhajtás;
mint egy hosszú, hosszú, méla szempillantás -
ha magamba nézek, ugyan mennyit látok?
Jaj, áldás voltam-e vagy borzasztó átok?

.....

Elvarratlan szálak, félbetépett szavak...
tobzódó érzelmek - gyűrődött az anyag -
közhely-e a jóság, s egyértelmű vajon?
Aki bennem lakik, azt én megcsalhatom?

Ha szerettek tegnap, holnap felednek-e?
Mekkora a szívünk emlék (mű) szeglete?
Befér abba minden vagy az agy szelektál?
Ahol ő főnök lett, ott érzést nem herdál?

(Méltánytalan lélek bizonytalan, torpan...
ahol eddig ivott, most pusztulhat szomjan -
nem tudja mit tegyen, hosszú volt az útja...
s talán vége is lesz, mielőtt ocsúdna.)

Mindenütt gondolat, szédül a fej tőle,
néhány hitvány mondat kisül majd belőle -
hiszen a száj mozog, fecseg össze-vissza;
még akkor is beszél, amikor nincs nyitva.

.....

Annyi volt az egész, mint egy nagy sóhajtás;
mint egy hosszú, hosszú, méla szempillantás -
magam köré nézve, ugyan mennyit látok?
Halld, áldást pengetnek húrtalan gitárok.

(2017. július)