Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ballagunk, bolondosom...(2015-től FÖL)

Pipacsföldön

Szikrázott a Nap azon a délután,
felvettem kedvenc, kék-virágos ruhám -
méh dongott fodrán, töltögetve kedvét,
hasamon rózsát kergettek a lepkék.

A szomszéd réten hajlongott sok pipacs.
Szellő úr szisszent: ez vadvirág, ripacs! -
Csitt! intettem le - ne kötekedj, szentem;
hozzájuk megyek, hogy bájam terjesszem.

Szerény, vérhajú, hamar-hulló élet...
sajnállak, hiszen oly hirtelen véged -
gondoltam egyet! bár maradnál tovább...
hangolj lelkemből daloló csalogányt.

Kottázd kezemnek, ruhámnak, szívemnek,
kottázd, hogy tőled színesek a csendek -
légy az, kis növény, mi földnek az eső
...hatalmas, nemes, termesztő ős-erő.

.....

Fekszem most is vörös hullám-tengerben,
testem leplén hajt megint édenkertem... -
immáron rajtam van a legszebb szoknya;
mintha bennem az egész Föld szuszogna.

(2014 / 2015 május végén - átdolgozás)

pipacsfold.jpg

Hajnali hancúr

(Új Nap virrad)

Játékos vízmassza a hajnali Nap tükre.
Az égágyból kikelve nézi benne arcát;
vajon feltűnő-e szemén az álmatlanság
...és mit árul el róla kócos haja fürtje?

Sugárkezével mossa az éjszaka sminkjét.
A szürkés ráncok tapintatosan kegyesek;
letörli a cseppeket, majd kacsint feszeset,
törtarany-izzással horgol vállamra csipkét.

Pajkosan lődörög, a Földre fényét hintve.
Egyre magasabbra halad a kék lajtorján...
míg köszönti az ismerősök között orcám,
s csók-szikrákat dobál izgága felhő-tincsre.

(2013/2015. átdolgozás)

zjm7sn9b.png

Csacskaságok

Már szót értek a fákkal, szót a virágokkal,
csacsogok a paddal, ha Nyár rá helyet foglal; -
szólok a madárhoz és szólok a szellőkhöz,
felhőn túl-beszélek, mert kergetőzve öntöz.

Asztalhoz suttogok, hogy girbe-gurba lába;
reccsen, míg felesel: a rücsköktől nő bája! -
Megesik ám, csevegek szendergő árnyakkal;
még elhiszik nekem, a Fény halódik nappal.

Titkomat motyogom arcom-csapta huzatban,
felhevült fejemmel, mi fortyogó, mint katlan; -
egy suhogó, szertelen ábránd-lány méreget...
majd fest ártatlan arccal megfakult képeket.

Látod...már szót értek a fákkal, virágokkal,
nem kórság ez rajtam, inkább: érek a korral. -
Egykor (ifjon) túl messzire állt tőlem Minden,
mára közelebb értem, bujkál bennem Isten.

Tán emiatt tűnik úgy...magammal trécselek,
és hihetik páran, hogy beteg vagyok, beteg; -
miközben én tudom: rám-szabódott a világ;
s felfogom azt is, ha ez szerinted, csacsiság.

(2015. március)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Szerelmesem, foglyom

Kérnék még egy kis múlt-idő életet...
(légy megint élő, nyomaszt a képzelet) -
elég volt nekem azt kémlelnem folyton:
merre csörren, mikor, emlék-koloncom.

Kérnék még egy kis múlt-idő életet...
(legyél ismét hang, szóköz és ékezet) -
vérem legyen tintád, vad betűd folyjon,
írj fel a Napba: szerelmesem...foglyom.

Kérnék még egy kis múlt-idő életet...
hadd karoljon újból küzdőn-két kezed, -
seb-perzselt szádtól loboghatna poklom;
csak Veled, csak Veled, s Halál hódoljon!

(2015. március elején)

51daa9379848.jpg

Mennyi az ember?

Ennyi az ember: egy szív, egy máj, egy vesepár.
Tüdő-kettős, belsőség, függőség, nagy kaland, -
kis kaland. Érzelem, értelem, míg szól a Lant.
(Kottázva dallamán, lásd, lelkem tollhegye jár.)

Ennyi az ember. Belül komfortos, míg kintről
nézve áldást, megerősítést váró halmaz, s -
bizonyítványt szeretne kapni, mely oltalmaz,
igazol, majd jogot formál kapni a Kincsből.

Azt mondta nekem valaki a minap, hogy csak
azon ember szava szárnyalón felszabadult, -
ki testben stabil, elégedett, víg, nem-fakult.
Az ínség-pennák pedig szellemet gyászolnak.

Ha hányódik a hit és remény a magányban,
ha az éhség vagy rabság megöli az elmét... -
akkor honnan fakadtak Nagy Költői Eszmék,
mit sok, nyomorban írónk rótt, halálra-váltan?

Bensőnk bugyra ismeretlen lehet számunkra,
míg boldogan, szépen, harmóniában élünk.  -
Ennek visszája sajnos bántó veszteségünk,
bár agyunk (friss elvekkel) újultan száguld'na.

Ennyi az ember: két láb, két kéz. Simít, becéz.
Egy fej, benne kocsonyás, sűrű, fehér moszat. -
S...mikor a Végzet Tánca tébollyal noszogat,
ne feledd: arcod, szavad múlt-kútba belevész.

És...

Ennyi lett az ember. Vizétől fosztott csermely.
Kiszáradt tenger, melyben hordalékok ülnek... -
korhadt, tört, mozdulatlan tanúi az "ügynek", s
emlék lesz az ember, nézd: Nap játszik a Cseppel.

(2015. február)

desert.jpg

Előttem jársz

Összementél, én-anyukám.
Vaj'h, mi jöhet még ezután?
Emlékemben kerek arcod,
öblös hangod engem alkot.

Kész lett, ami belőled jött,
közben erős tested megtört.
Már árnyékod sem a régi,
takarom, mint gyerek-néni.

Így jár, aki megöregszik...
az Életnek furcsán tetszik;
görbít rajta, lefogyasztja,
más fülekhez szava satnya.

Ám én hallom nevetésed...
mitől hajdan izzott fényed,
s gyors lépteid koppanása
előttem jár, most is...drága.

(2015. május)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Moment

Összekaristolták a repülők az eget
és az most úgy néz ki, mint egy
korcsolyapálya, én pedig lesem a
vonatból szájtátva ezeket a fényes,
egyenes és görbe vonalakat, amik
keresztezik egymást néhol, de csak
azért, hogy máshol szétváljanak, s
még több sebbel ékesítsék a kéket
ott, ahol a narancssárgán hanyatló
Nap szalad a sínek melletti agg-fák
koronái között velem, hogy elérje,
hogy még beérje azt az utolsó előtti
gondolatom, mi akkor járt éppen
eszemben, mielőtt kinéztem ezen
a koszos, ragacsos ablaküvegen.

(2015. február 20.)

Máshogy:

Moment

Összekaristolták a repülők az eget, s...
felettem fehéren vérző korcsolyapálya, -
én pedig figyelek a vonatból szájtátva
egyenes meg görbe vonalakat, amelyek

keresztezik egymást néhol, de csakis azért,
hogy utána szétváljanak és még több sebbel
fodrozzák a kéket ott, hol felhőpár lebzsel;
míg a narancssárgán lebukó Nap vigaszért

fut a sínek mellett...agg-fák lombjai között
velem, mert vágyja beérni a gondolatot, -
azt, mit néhány éve magamban tartogatok,
de e csodás táj mindkettőnket lekörözött.

(2015. február 25.)

474.jpg

Dínó-danoló
(Csaninak)

Dínó-ország közepében
dínó-lakás épül éppen. -
Buzgó a két gyerek-dínó,
sürgő-forgó, fát aprító.

Pikkely Péter követ ragad,
rakosgat egy rücskös falat. -
Ügyes! Ügyes! örül Huba,
ő az, akin nincs még ruha.

Mert...

oly kicsike zöldnyi szentem,
bőre vékony, fázva szeppen. -
Szeretne már nehéz gúnyát,
miben nyúlánk fákon túl-lát.

Akkor...

magas lesz, mint a felnőttek,
hátán redők rendeződnek... -
fél erdőt fog lépni lába,
ha majd szalad iskolába.

Hopp...

és míg arról ábrándozik,
hogy felér a csillagokig; -
kész lett az új dínó-fészek,
kényelmesen mind elférnek,

Pöttöm Huba...aludj kérlek. :)

(2015. február)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Titok-bolt

A titkokból boltot nyitok.
Választható illedelmes
apró-titok, gyerek-titok,
kamasz-titok, ócska-titok;
rémes, édes, hű-szerelmes.

.....

Ajtó felett trillás csengő.
Míves, formás, lebilincsel.
Csalogató hangja zengő:
sok az áru, mind kelendő,
gyere-gyere...így csilingel.

Fizetned itt sohasem kell.
Terhed váltod szokatlanért.
Tedd le, amit bensőd restell,
fogjad-vigyed másét kedvvel.
Cserélgess és feledd a pénzt.

Lelked zsebén szégyenfoltok?
Tépd a fércét, s polcra vele!
Lehetsz talán megint boldog,
ha véredben friss íz fortyog.
Rajtad múlik: cselekszel-e.

.....

Becsukott ma a Titok-bolt.
Csalódást szült, lett zűrzavar.
A sok ember egyre tombolt.
Hozta vissza, mit más gondolt.
Sajátjáért...tüstént, hamar.

(2015. április, átdolgozás)

lasd.jpg

Por, csak por

Őrület, hogy letörlöm, s  
másnap poros minden... -
honnan e rengeteg por?
Vigyed innen ingyen!

Bebújik a szekrénybe,
sunyi, csalárd módon... -
polcon, ruhában hízik,
nem csak a padlómon.

Nagy kedvence az üveg
és a sötét tárgyak... -
reggelente "rongyozom",
jöttömig vadásznak.

Magamtól azt kérdezem:
vajon miből kelhet?...  -
Por-porontyot vet az Úr,
s por-nyájat terelget?

Gyámoltalan az ember
e fennkölt szándékkal, -
ellene dehogy tennék...
szem-füle "mindég" hall.

Beletörött hát bicskám,
legyintek és hagyom. -
Akaratod ím, legyen...:
nőjjél pöszmöt-pagony!

(2015. február)

6338625_4933d1c42f65877fe8471d79f1d80e9a_m.jpg

Szégyen

Hiszem azt néha, van értelme élnem
és mégsem hiába szenvedett Anyám, -
mikor sóhaja sem enyhített baján...
és Angyalok körme szántott az Égben,

hogy minden barázdának nyoma legyen
szépen, aztán eremben hordozhassam -
az öröklött kínt, fájdalmat romlatlan...
mit akkor nekem hagytak gyötrelmesen

az Úr- madárkák, a fehérek, tiszták...
azok, kik később vigyáztak talán rám, -
a Nagykönyv-oldalai közt csatázván.
Szégyellem is magam, hisz a hamisság

csadorjában szemem kancsalul nézett, s
tudatlan voltam, mert szülém se mondta, -
hogy Őket Látni Kell, nem csak álmomba'
(a vétken-izzadt, nyirkos, való-tépett

éj filmkockáján), hanem nappal épp úgy;
hisz gyalázat, mikor megyünk közöttük, -
érintést érzünk, de meg sem köszönjük,
úgy véljük: szellőn táncoló Remény súg.

Hiszem azt néha, volt értelme élnem
és mégsem hiába szenvedett Anyám, -
mikor ezer sóhaj szakadt fel ajkán...
nekem pedig Angyalt kellett beérnem.

(2015. február)

angyal.jpg

Túlzás
(Öngól)

Telefonom nyomom,
feszt csak "okoskodom";
buszon, otthon, utcán -
körbevesz a hullám.

Beszélni már minek?
Meg aztán nincs kinek;
más is csupa kóma, -
lustán pezsgő szóda.

Fülemben a madzag,
képem bőre vastag;
fellöklek, ha szájalsz, -
járda kövén szárnyalsz.

Meresztheted szemed,
lecsaplak, mint legyet;  
mondhatnád: ez túlzás, -
jég kéne, nem gyújtás.

.....(évek múlva).....

Nyakam tartja glóbusz,
s fogy abból a bónusz;
nos, agymosott fejben -
szétázott sok tervem.

Cseng-bong az új szerzet,
szmájliban szél-jegyzet:
változtatnod kéne... -
(még)
pislog jövőd fénye.

(ez egy paródia, sértődés ne essék - 2015. február)

tmobil_telefon_104105_20797_n.jpg

VárandÓsság

Viselős lettem az Idővel,
de meglehet, Ő terhes velem; -
avas szagún dől leheletem,
s a hányinger is rossz előjel.

Hasamban ficánkol a drága,
olyan, mintha tíz lába volna -
és ugrál, szaltót gyakorolva,
...leginkább éjszaka izgága.

Szerveimet hálóval szőtte;
jó erőssel, hogy nehéz legyen, -
érezhessem összes léptemben;
no, biztosan lesz majd előnye.

Ha más nem, akkor a lassúság,
a fáradtsághegy strapás-csúcsa; -
ott rostokolva nincs, mi csúnya,
körbevesznek ráérős múzsák.

Naponta növekedik bennem,
dagadok kor-terebélyesre... -
vagyok a múlt és jelen verme,
jövő-gyermek sirat testemben.

.....

Ki akarlak szülni magamból,
valami markos gyógyszer kéne; -
hatékony, mitől tudnám: vége,
s időtlen szakadnék a Magtól.

(2015. január-február)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Magasröptök

Tomboló vér-vihar, mi széttépi szívemet,
oly vadul, mohón árad erekből zsigerbe, -
hogy felfeslik a lelkem foltozott védelme
és megadón behódol, fő-hajtva ím, Neked.

Uralkodj hát rajtam, mint érzelem-tornádó,
ám megértő, szerelmes kegyet gyakorolva; -
ne törtess nagyon, pilledj viseltes karomba,
szelídítsd az erőd, légy szenvedély-dorgáló.

Kihűlt mámor-hamuból szítottad parazsam;
itt didergett bennem, bár néhol izzott sárgán, -
s az a kis melegség, az folyt' égette párnám...
ahogy csak Ámor képes, rejtelmes-ravaszan.

Most (berobbanva Veled) fejtetőn a Világ;
zárkájából széllel száguld öröm-madaram... -
szabad is, boldog is, röpül velem magasan,
innen fentről eltörpülnek vétkek és hibák.

(2015. január)

thumbnail.php.jpg

Elmeközelben

Míg az évek gyorsulnak
én annál lassúbb vagyok; -
bambulnak fejemben a
veszteglő gondolatok.

Álldogálnak kicsit, hogy
teltebb ízzel menjenek; -
időnként mosolyognak,
velem néha cserfesek.

Aztán, ha mécses gyullad,
s homályt hasít agyvasút, -
szikrát szóró sínek közt
elsodor pár szemtanút.

Mozgolódnak "utasok"
tán kik éppen leszállnak; -
távoztukban érkezők...
pár kisiklást rám-szánnak.

Nem is tudom, mi volna,
ha meghalna értelmem; -
testem üres vackában
...aszalódnék értetlen.

(2015. január)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Tündefény

Csendesedik már az Este,
rét-alkonyán madár se jár; -
erdő mélyén, ösvény végén
lépted-nyoma lomhán bevár.

Íriszemben iránytűvel
fordulok a kopott útra; -
sárga pilács, telve tűzzel
világít, míg meg nem únja.

Kíséretem... néhány sóhaj,
kevés ábránd, mit elszórtál; -
zsivány mosoly, iramló zaj,
köröttem mind buján lófrál.

Dalolom a boldogságom,
dalolom, hogy Itt várnak rám; -
dalom átcseng hét-határon,
duhaj dombok vásár-napján.

Minden felhő nekem borong,
ha kékebb lesz, csak miattam; -
rajtam kívül nincs, ki bolyong,
s látom arcom egy Csillagban.

Álmot alszik már az Este,
levél horkol, szusszan Éjjel; -
ám szerelmed (amott távol)
tündén csábít, szenvedéllyel.

(2015. január)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Szólhatnál

A mellkasomból egy kismadár készül
felszállni, de csak verdes, egyre verdes
a szárnyaival...szánalmas toll-vesztes.
Fagyzoknis lába toporgásba szédül.

.....

Érdemelhet-e az ember "Jó-sorsot"?
A Bölcs szerint: kapod, ami érdemed.
Ám vérem dacol, éget benn, értheted;
várom válaszod, biztosan elmondod. -

Szólj! Isten vagy aki ehhez szólni tud;
csevegj velem, írhatsz gondolat-postát.
De ne olyat, miben önmagad mosnád
...abból, mi miattad itt nekem kijut. -

Elrontottam renomém gyermekkorban?
Így sodródtam "alkalmatlan" szerepbe?
Már zsengémben megláttad eltemetve
a Nap-Hold-faló, mértéktelen szomjam? -

Ez volt a baj? Már akkor eldőlt sorom?
Méltatlanná váltam könnyebb keresztre?
Mért nem bújtattál áldott tenyeredbe?
(Rongyos páros és páratlan napokon.) -

Hogyan találhatnám imádott kegyed?
(Tán adhatnék olyat, amin tapsolhatsz.)
S előbbre tapsolnál, hol sokat osztasz,
több a fogódzó, míg mászom a hegyet. -

Az emésztő gondolat-hullám megcsap,
buzog eremben, hogy nekem miért nem,
nekem miért igen; csak kérdem, kérdem;
vajon...hol és mit ronthattam el Tegnap, -

s miért forrt össze a zsákszáj hátamon?
Ezt érdemeltem? Tényleg ezt? Súlyokat?
A Bölcs most (valószínűleg) bólogat.
Túl későn. Múlt-időm lovát nógatom. -

Na elég. Egyet azért adj meg, rendben?
Hadd lássam még fiaim, s ifjabb lányom
gyermekét és nyerjünk együtt, nem bánom.
Akkor hiszem: megalkudtunk mindketten.

.....

A mellkasomból egy kismadár készül
felszállni, de csak verdes, egyre verdes
a szárnyaival...szánalmas toll-vesztes.
Fagyzoknis lába toporgásba szédül.

(2015. január)

vagyodas_826197_59955_n.gif

Röpke sóhaj

Azt hiszem, én kívül
szegény vagyok.
De belül gazdag.
Sajnálom, hogy nem
bújhattok belém,
hogy mindent
megmutassak.
És adjak.

(2014. december 28.)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Sok Bohóc a Porondon

(Cirkuszban)

Nincs ez így jól, azt mondom!
Sok Bohóc a porondon; -
kifestve és ugrálva...
nem férnek már a Házba'.

Nincs ez így jól, azt mondom!
Spórolnak a nép-gyomron; -
Ki a Tűznél melegszik...
azt az Ágak sem sebzik.

Nincs ez így jól, azt mondom!
Koncot erre is dobjon... -
bár...felejtsd az apraját!
Kért ilyesmit dédapád!

Nincs ez így jól, azt mondom!
A teher meg agyonnyom... -
adó-tömeg vállunkon,
mikor lehet itt nyugtom?

Nincs ez így jól, azt mondom!
Mézesmadzag hű kordon... -
Húzzátok, míg engedjük,
de azt meddig ehetjük?

(2015. március 12.)

marc15_600-1-.jpg

Megfoghatatlanok
 
Mint szappan-buborék a játék hevében,
szétpukkan a Holnap e mostoha Mában; -
részvétlen faarccal rebbenti reményem,
majd letörli rólam bőven-csorgó nyálam.
 
Mint behemót ballon, fel, égre pillantva,
degesz-hassal szálló Jövőkép filmünkön; -
sóvárgó tekintet duzzasztja csak nagyra,
míg benne magamat...kiolvasva küldöm.

Mint tengervíz alján mélybe zárult kagyló,
belsejében csillog titokzatos csodám; -
gyöngyének fájdalma sötétben túl sajgó,
hisz nem látja őt Fény az életnek jogán.

 (2012.11.15. - újragondolva: 2015.03.08.)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Öregasszony

Olyan leszek egyszer én is.
Reszketeg ág, szürke pecsét, -
naptalan nap, éjtelen éj...
szenvtelen szó; élet-szemét.

Kihunyt tüzű sóvár ábránd,
napsugár-sült, hideg lángon; -
ráncos, petyhüdt bőröm ára
elveszett kincs, miként álmom.

Nem jön velem majd az erőm,
elhagy lassan, to-tya-ko-san; -
nélküle a lelkem csupasz, s
vacogva küzd...új test fogan.

(2014. december végén)

autumnclockfallleavespaperphotographytime-a75ef07dea28130969cd87bde88c2029_m.jpg

Szerverhiba

Szanálást rendezek emlékek házában;
szobák, emeletek görbítik már hátam. -
Kérdőjelként feszül a testem alattuk,
hajlott járásomtól meginog alapjuk.

És a berendezés! Még nem említettem;
épp annyira avult, mint jó-öreg lelkem. -
Lezser sziporkámat tettekkel dúsítom,
elszántságom komoly, írom e papíron.

Figyeljen mindenki, aki most kíváncsi,
az emlék-falbontás nem csekély akármi. -
Súlyos, nehéz meló és azzal kezdeném:
ami ereklyém bánt, hát...éheztetem én.

Nem kap utánpótlást, koplalhat ezután,
gondolatom átnéz majd fölötte, kurtán. -
Ohó! Te Boldogabb! Lépj elébb eszembe';
(Kacsintok, mintha ott se volna kegyelme.)

.....

Ment ez egy darabig, de furát észleltem.
Három, ki elöl állt, sírdogált a szentem. -
Kérdeztem mi a baj, de válaszok helyett
hangosan zokogtak, szívem is remegett.

Megsajnáltam őket és eldobtam tervem;
mert rájöttem közben: ők, együtt a terhem. -
Bírnom kell elmémben fájót és örömöt,
hiszen a jó sokszor a rosszhoz kötődött.

Ha szétbontom őket, hiányosak lesznek.
Ahogy árnyak nélkül a fények sincsenek. -
Üthetek (botor-mód) néhány emeletre,
de megáll-e jövőm lyukas mennyezetbe?

(2014. december végén)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Közelítés

Néma ez a föld, némákról verselek,
s e néma tájban holt lélek sendereg; -
csukva a szája, szeme helyén árkok,
se nem lát, se nem hall, szférája átfog.

Hej, csóró fantom, sok itt az akadály,
nem tudtál róla, mennyi lett a szabály; -
meg arról sem: ott nem való maradni,
ahol nincs harsány, túlvilági sramli.

Hallgat a sírkert, rém billeg hantjain,
iszkolna inkább, s kerülné átkaim; -
rabja vagyok éjnek, foglya sötétnek;
hullák a szitkok is; szívemmel nézlek.

60 év múlva...

...de vigyázva lépjünk, zajtalan, némán,
igen, veled megyek, csak figyelj énrám; -
mesénk rengeteg, hallod?...ugye hallod?
remélem felcsendül Amott majd hangod.

(2014. december végén)

56_csoda-i.jpg

Rőtbarnából sötétszürke

Álmos, kóválygó percek hadával enyeleg
nyúlszívű gondolatom, de hamar feladja; -
s elnehezülve halad ott, ahol minap még
nem volt szmog és ráérő erők birodalma.

Rőtbarna színnel rakta tányéromat az ősz,
fanyalogva fogyasztottam a kínált étket; -
jobban szeretem én az égő-narancs kedvét,
mikor kék-felhőágyból Nap-hajszállal ébred.

Lelassult bennem az élet, sötétszürke lett;
fázom és hiányoznak az élénk tónusok... -
mintha a szavak is vastag zsákból jönnének;
kócosan vánszorognak, testük dértől lucsok.

Komótos a beszéd, megállnak a mondatok,
vén december takaróján drappok sincsenek; -
vajon ebből a komor, színtelen világból...
hajthat-e mosoly, tréfa, mely velünk incseleg?

(2014. december)

800px_balatoni_halasztanya.jpg

Ballagunk, bolondosom...

...és szól a dal, a himnuszunk,
míg mi ketten csak hallgatunk; -
és merengünk...bolondosom,
az érzés itt benn pont rokon;

...kezem kezed felé lopom,
tudom, sosem veszed zokon; -
fejemben csönd, párnám öled,
szívedből szőtt, finom szövet;

...virul szemem látványodon;
lásd, simábbá vált homlokom, -
lehelj rá csöpp kis gyöngyöket,
gördüljenek a csók-kövek;

...és szól a dal, a himnuszunk,
jaj, pengeti, hogy halhatunk; -
kit érdekel!, majd vonszolom
vén szerelmünk mély hantokon

(2014. december)