Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ég-fátyol, Hold-palást

Magamban és láthatatlan

Nem láthatok én soha mások helyett,
pedig néha oda-adnám szememet, -
hogy ezzel nézzél, ne a sajátoddal;
hátha akkor a látásod sem koplal.

Lencsémet érdessé csiszolta a Múlt,
(hosszas munkája talán divatja-múlt;) -
eszem "bölcsülésem" cipóval, mézzel,
de vajon mit is kezdjek az egésszel?

Hogy tölthetnék Érző Fényt a lelkekbe?
Sosem-volt tölcsér, mi ilyet megtenne! -
Kullog föld-sarában érettebb szellem;
Ifjúság-madár bölcs-tollakkal reppen.

Ég felé száll, föl, elmélet-szárnyakon,
jártasság? minek? maradhat parlagon; -
bele Időt vetni? mily csacska kérdés!...
róla a beszéd csak merő szó-cséplés.

Zuhatag gyanánt dől fejbe az Adat...
(internethez juthatsz egy-két perc alatt) -
gyatrák, puhányak, tapasztalat nélkül;
sivatag-szomjtól mért a homok szédül?

Hová lett a szándék, a buzdító vágy?
A fürkész-ösztön, a talpon-valóság?... -
A lüktető eszme, mely menne, menne,
...útját szenvedéllyel, hittel seperve.

Mondom én, ki most elnyűtten dalolok,
tán...sokat pörögtek bennem a dobok; -
elsóztam világom, vad-íz jár számban, s
...ostobát szóltam; enyémet kínáltam.

(2014. december)

jellyfish.jpg

Nehezék

Estére a lábam megtelik ólommal...
bár, pirkadattal se' fitt; súlyát rendezi;
aztán van, hogy azért nehéz felkelteni,
mert éjjel körtáncot járt a démonokkal. -

Egyre sűrűbbé vált  a fordulók száma,
mint valaha régen, mikor még elkerült
az olyan rém-álom, amely fejembe küld
zilált, sötét partnert...látomás-csatába. -

Ó, te Káprázat-Úr! Csitítsd a sereged,
hajnal terjeszkedik már küszöböm előtt;
hogyan keljek fel, ha az éjszakám ledőlt,
romos kép-téglákkal reggelre betemet? -

A testem naponta gazdagszik ólommal,
s jöhet a virradat, meg pitymallat-illat...
démon ide-oda; vérem gyorsan izzad, s
láz-tűzön früstökre fém-lidércet forral. -

(2014. december)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Mandolinom

Nem akarok álszerényen hallgatni,
...ha már egyszer megszólaltam. -  
Ám ne legyen gondolatom alkalmi
dísz néhány szottyadt szótagban,  

mik valótlant írnak rólam másokban;
azt szeretném... "hallják" Zeném; -
és lelkem mandolinját úgy hangoljam:
Fény-húr gyúljon Dalom hevén.

(2014. december 6.)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Széle-féle

Szeretetem mereng a Napnyugta szélén...
pihenget vagy éppen most keresi nyomát
pár tűnő érzésnek, melyeknek megbocsát, -
végül elenged ma, s ha nem tenné, kérném

szépen én őt arra, hogy mossa ki a bút...
örömlő könnyekben, mosolyrózsa-tejjel
minden lélekzugból, mit ős-bánat szentel; -
aztán nagy-nagy tüzet gyújtson a kialudt

bagázson, hogy reggel csodájára járjon
a környező partról az összes reszketeg,
fázósan didergő fény, mit még kergetek
dacosan, szívgőzzel fűtve; ó, ne fázzon.

Szeretetem mereng a Napnyugta-szélen,
tűnődéspadon, hol bimbót bont'nak bajok; -
néhány gondolat, mint vész-inda kanyarog
serényen...letépem, ne rontsa reményem.

(2014. november)

4uc8mq1.jpg

Csalókául

Meg kéne húzódni fenn, pók-szoba szállóban,
hogy láthassam még, honnan nőnek ki a Titkok; -
nem mocorogni, csendben figyelni, ha szidtok;
jót kuncogni rajtatok, míg szemem-szám szótlan.

Nyugton várni az éppen gördülő könnycseppben,
kicsiny semmiként lesni, mint sajnál a környék; -
csúszni a bőr pórus-rögén, értve gömb-csöndjét,
mikor szánalmas, félszeg rejtélyem lecseppen.

Befészkelődni nyirkos tenger-fény kagylóba,
s érésen mereng'ni, hogy vajon a csillogás, -
mely mélyen lapul, s így észrevétlen cicomáz,
ha kibúvik onnan...mért lesz álszent, csalóka?

(2014. november)

prod_576_16087_6.gif

Konstans

Az jutott eszembe akkor, hogy ha egyszer,
csak egyetlen egyszer érinthetném szíved, -
s közelebb engednél magadhoz már végre,
oly' közel, hogy fájjon, ha tán elveszíted

azt, mit szentként őrzöl lélek-lakat alatt, s
kendőzöd, miként zörgő avart hó-suba; -
és félsz, annyira félsz magadat megnyitni...
mert eddig senkihez sem szólt az a csuda,

mely ott rejtve benned most tanul beszélni;
szerelmes, érzelmes hangzókat gyakorol, -
közben tágra nyitott pupillákkal eszmél...
hiszen sosem látott messzeségbe sodor,

s mégis közelebb érsz mindig a Nagy Úton,
amin mögötted én boldog társ-magányban
megyek, abban bízva: egyszer észreveszel,
egyszer hátranézel, ...biztosan...elszántan. -

(2014. november)

prod_576_16087_6.gif

Menyasszony-fák

Fehér ruhát varrt a tél,
fáknak éppen földig ér -
és tapodnak fodrokon
emberek...a betonon.

Este történt az eset,
s reggelre eső esett; -
elázott a szép brokát,
...ág úsztatja fátyolát.

(2015. január 31.)

balaton_jeges_fak.jpg

Kamasz-trillák
(utolsó gimnáziumi évemre emlékezve)

Vadultak az álmok, törtettek a vágyak,
az évnek végére vitustáncot jártak; -
forrott a levegő november havában,
felizzott zuzmarát ittunk mindahányan.

Helyüket keresték a bolyongó tervek,
amik bennünk remek táptalajra leltek; -
értelmet érleltek kamaszos koponyák,
kérdések, válaszok járatták bolondját.

Lángolva repdesett hiúságunk szárnya,
csapódott velünk a kivagyiság-bárka; -
bizony csak tévelygett, ide-oda sodort,
keresve útjelzőt vagy éppen egy donort.

Sikítottak szánkból kiforratlan szavak,
átgondolatlanok, többségükben salak; -
és mosdatták egymást, tisztulást óhajtva,
bár néha törölték, ki girhes volt, satnya.

Hálátlan ösvényen ösztönszerű ésszel
haladt át lelkünkön a megváltó kényszer, -
hogy mellet döngetve Igénket szórjuk, ott,
ahol az Ugar oly tétlen dudvát buzgott.

Így készül az Élet, így épülnek Várak...
a gyökér az, ami lelkessé tesz fákat; -
s a kipattant rügyből a tarka tavaszban
Emberek teremnek, zajban avagy halkan.

(módosított verzió, 2015 januárjában)

prod_576_16087_6.gif

Rémes
(agysejtzavar)

Ömlik a gondolat, dühös és fáradt,
zúzza az agyat, kínok közt támad; -
meghúzza magát a jóság is mélyen,
feltörni nem tud, marad a vérben.

Indulat-hídon dúl, nyargal a harag,
csattan a lánctalp, horpad az anyag; -
szétloccsan rögtön az ésszerű ötlet,
fröccsen a szitok, cseppje biz' ölhet.

Elbomlott tervekben felfeslett álmok,
lestrapált sejtben mit láthat látnok? -
Opálos fényekkel pislog a mécses...
...lyukas világban létezni rémes.

(2014. november)

prod_576_16087_6.gif

Áldozatvámpír
(Üres-üveg-vitézek)

A félelem. A bizonytalanság.
Átkos pusztítók, végzetes mérgek. -
Addig áradnak a testben, mígnem
kifejlesztik a vas-masszív kérget.

S ez, mint az acél, véd és ellenáll.
Véd támadástól, lélek-bántástól, -
ám szembeszegül a bizalommal.
Miből nőhet így az Erő másból?

Ügyeskedés, no meg látszat-bátrak.
"Pucér" lovag-had üget a páston. -
Láthatatlan pajzs, ami belül nőtt,
a lovak hátán pedig bűn-bársony.

Jó, ne legyen bűn, inkább csal(v)étek;
a Ködösítés egy biztos fegyver... -
amíg elmék azt vértként tarthatják,
esélytelen hős, szánalom-ember

a Közeledő, mert csapdája kész,
és vérszívó vár rá kényszer-lesben. -
Szippantja beljebb a félsz, a káosz.
Vergődő lelkét megnyesik menten.

Táplálék gyanánt fogyasztja Gyenge.
Ki ettől remél szellem-nagyságot. -
Sajnálatos tán, de közben Vak lesz;
hol Szeme volna, csak Helyét látod.

(2014. november)

prod_576_16087_6.gif

Próba

pihennem kell
fáradt vagyok
hitem vesz el
szájam habog
nincs levegőm
testem ernyed
kincsem, erőm
vesd le terhed
 
sűrű napok
fel-tolultak
bűnös vagyok
elborult agy
derülni fog
érzem, tudom
titkot nyitok
cinizmuson

(végső verzió: 2015. január)

1ef548f5fbb035f0165d385b9fdef3ae.jpg

A gondos Pedellus
(A Rendező)

Csengőszó csábít a soros órára,
a Pedellus korhol, hogy lassú vagyok; -
udvaron hintázom, lánc-rozsda nyafog,
s földig lelóg már a merengés lába.

Tiszta a levegő, szép itt a kertben,
közben az ajtónál kisebb csődület... -
tapossák egymást, akár az őrültek;
Tudás-kondér körül élénk a verseny.

Motyóm a fűben, könyveim szanaszét,
tollak, ceruzák nyújtóznak a Napon; -
hozzájuk sem nyúlok, ernyedt a karom,
halkul benn a Lét és a Csend szava véd.

Fel-le, fel-le, dúdolom halkan mesém:
"magam hajtom magamat, ó, nézzél rám! -
Érzed? Szívem áttört a Sors páncélján,"
pedig azt súgták: az fölöttébb kemény.

Itt kinn nem vagyok Szemérmes Idegen;
tanárommá vált Rózsa és Százszorszép, -
esővel játszó Szél, mely most bokrot tép,
majd imbolygó Hajót... kósza vizeken.

Ők többet látnak bennem a senkinél...
szemükben egyformán főhős mindenki, -
az Élet-Csodát madárdal mind zengi, s
vágyom, hogy te, Rigó,...Égig felvigyél.

Újból szól a csengő, szünetre biztat;
a Pedellus morog, mert csürhe a Nép, -
futnak visongva, ám ő gyors' hátralép;
majd felém indul...rendezni holmimat.

prod_576_16087_6.gif

Léleklakó

Még nem halt meg a nyár, még színei vannak;
tömbházak erkélyén muskátlik hajtanak, -
s tűzpiros öltönyös, szürke, sótlan falról...
lehull pár szirom-könny az élénk huzattól.

Mohón, izzón-vörös mindenütt a balkon,
imént fordultam be a szemközti sarkon... -
boldog, felszabadult léptemnek jutalma
bennem a békesség...s a lelkem belakja.

(2014. november)

agp4.jpg

Fátyolhullás

Az a sok ölelés, mit nem öleltünk el...
és azok a csókok, mik ajkon maradtak, -
a szavak, a bókok, mind belénk-apadnak,
ha zsugorin bánunk önnön érzésünkkel.

Bent ringatjuk mélyen, leplezve cipeljük,
szűk lélek-markunkkal kívülre nem adunk; -
és ha másunk nincs is, ez egyetlen javunk,
még akkor sem adunk; telve daccal fejünk,

kitartunk ellenünk. Szívünkben dúl a harc,
hisz Ő mást szeretne. Nagyságot mutatni, -
érzékenységet, mely sosem álszent, talmi...
szellemtűz-lobogást; lengjen vörös, narancs

és türkiz, meg sárga; perzselje át Napunk,
(az a belső Napunk) vastag bőrünk héját, -
cserzett arcunk pírját...s elérhesse célját:
...leplek nélkül vállaljuk azt, akik vagyunk.

(2014. november)

prod_576_16087_6.gif

Újévi fantazma

Halott lett az Ó-év, világra-jött Újabb;
nos, az előzőnél ő sem lehet csúfabb. -
Kicsi és törékeny ma-született teste,
viszont ehet bőven, mielőtt elmenne.

Gazdagon tápláljuk, szeretettel, szóval;
kap sok napmeleget, hátha meg is szólal. -
Azt mondja majd nekünk év-vége tájékán:
jók voltatok hozzám, tetszetős e sétány.

Maradok köztetek, mért haladnék tovább?
Kaptok tőlem tartós, ácsorgó adományt. -
Időkerék velünk mostantól nem forog,
leszünk folyamatos...jelen-zarándokok.

(2015. január 1.)

img-2259.jpg

Az angyalát!

Hurrikán söpör végig a tájon,
kitartó, szívós, régóta tart már. -
Lelkem békéjét hiába várom,
pedig hamarost elfogy a Naptár.

Letéptük róla a csábos nyarat,
lassan havat tol őszünkre a tél, -
mire ocsúdnánk, a tavasz avat
be fűszín-ruhát, míg a tél alél.

Közben Jézuska viszi az Évet...
ámulok rajta, hogyan bírja el; -
ám biztos, amíg a Múltat féled,
a Jelened csak imbolygó panel.

Az illesztéknél letört darabok,
és külön-külön, árván függenek, -
kapocs nélküli boldogtalanok;
hová valóak? szélük...jaj, pereg.

Pakolgatom én, mint a többiek,
napra, hónapra, meg éveken át; -
közben forgószél zúg és ellibeg
tőlem, mit eddig egybe tettem, hát,

...az angyalát!

(2014. november közepén)

lighthouse.jpg

Randevú

Felkértél egy táncra, még egy utolsóra,
karodban tartottál, míg ütött az óra... -
és nem is sejtettük, hogy nekünk dúdolja
vég-keringőjét az éj, mintha hajszolna,

űzne valahová, hol velünk maradhat
e csodás érzésünk, s az Élet se faggat -
ezután, hogy eddig mitől fakadt harmat
két orcánk teraszán; letörli és hallgat.

Szótlanság köpenye vállunkra borítva.
Ennyit kértünk Tőled a reánk-mért kínra. -
Megtetted Istenem, ez szerelmünk sírja,
látogatjuk sűrűn, s a Hold világít ma...

ismét táncolhatunk, kacagunk mindenen,
jól is laktam Véled, csókjaid megettem; -
hoztunk virágokat...én neked, te nekem,
de rettent a hajnal, búcsút kell intenem,

várj egy mókás felhőn, oda váltom jegyem.

(2014. november)

3715b1254387.gif

Árnyalatnyi...

Emlékeimben tartalak, még foglak...
de már olyan nehéz vagy. Sóhajtozom. -
S lelkem keze nehezül, ne vedd zokon;
hisz' belőlem a Szépek egyre fogynak.

Frissítem elmém lidérces vendéggel...
felém sompolygó elavult ábránddal, -
jaj, oly furán fordulnak nekem háttal,
kontúrjuk múlt-rőzse máglyáján ég el.

Bevillan néhanap sok szép pillanat...
ami fölöttébb kedves volt számomra; -
vajon hogyan varázsoltad sorsomba?
Eremben lüktetsz, mint arany-árnyalat.

S ha kijutsz a fényre, suhansz bőrömön,
én pedig letörlöm arcommal lényed... -
immáron ragyogok, csókollak Téged;
lám, a múltunk végre illendőn köszön.

(2014. október végén)

prod_576_16087_6.gif

Diskurzus

Hullanak a falevelek,
(hullanak az életek...) -
fejemen ül kettő-három,
elkapok egy fényeset.

Ujjaimmal ízlelgetem,
(rebben picit éberen...) -
tenyeremből felém sikít:
Ne öljél meg, kegyelem!

Dehogy űznék ily játékot,
(sosem lennék hóhérod;) -
Más forgatja világunkat
és Ő tőlem szintén lop.

Elveszi a hajam színét,
(álmom barnán ékít még) -
Szemem kékje illanóban,
bőröm táján nagy ínség.

Nyitva hagyja sebeimet,
(ettől szívem megijed;) -
hallásom az éterbe vész,
testemért Végzet fizet.

Kérdezheted: mit ad érte?
(Semmit, hisz ezt ígérte.) -
Fejből tudja napjainkat,
írott szabályt eltépte...

ne sírj Te sem, levélke.

(2014. október 25.)

135673_1.jpg

Szikrák és hamvadások

Szemed Szikrája gyújtotta szerelmem,
s az egy pillantásodtól lángra kapott; -
Te pedig hagytad, hogy égjen e lelken
minden éghető, mi még nem volt halott.

Annyi elhamvadt érzés pihen tovább,
miben csöppnyi élet sem lakozik már, -
enyészet taposta ötvennégy holt nyár...
lélek-ősz hord hátán fakót, haloványt.

Gyötrő rideg télben dideregsz, szentem;
adnék rád bolyhos, bélelt, meleg ruhát, -
hadd lobbanjon bennem léterő-gyufád,
s hatalmad véremből vágyat perzseljen.

Szemed Szikrája gyújtotta szerelmem,
ám nagyon rég volt, istenem, milyen rég! -
Takartam, lerúgta...nézd, mily rendetlen,
pedig nem egyéb, mint Vacogó Emlék.

(2014. október végén)

g._momente_-_...mohn_auf_deiner_haut__nichts_steht_dir_besser.jpg

Apropó/k

És ha már szóba hoztuk elhasznált életem...
(bár beszélhettünk volna másról is múlt héten) -
annak kapcsán most világosság gyúlt idebenn,
s remény méze csordogál megkövült hitemen.

.....

Hangulat és tettek, jórészt összefüggnek;
a búsnak, komornak félszeg a cselekvés, -
lagymatag lélektől menekül a pezsgés...
Lásd, esélytelen tett, érted miért küzdjek?

Akkor csatázom én, ha friss erőm lészen,
és benn szívós tölgy nő töviskóró helyett -
és legtöbb vétkem a szikkadt gazban reked,
amire eszmélve...csak rá kelljen lépnem.

.....

Vajon Te megérted, hogy mitől e virulás?...
Miért látom úgy, hogy a Sorsom ím, felruház; -
hisz éppen szabja tartós, öröm-bőr kabátom,
s nekem mától...illik azt...naponta próbálnom.

(2014. október)

00valsagos-vilag.jpeg

Fogyó Hold

Olyan vagyok, mint a fogyó Hold,
- tekintet-tűzben sokkal inkább... -
ha figyelnek, (mi egyre ritkább)...
zsugorodom, miként aszott lomb.

Kerülök feltűnést, "báj-cirkuszt",
olykor beszélni sincs sok kedvem -
s ezt magammal már lerendeztem,
bensőm virul, becsvágyam kihunyt.

Érdekes, hogy mindig változunk...
bár saját szemüvegünk tán fals; -
a kintről nézők szerint szárnyalsz,
míg szerintünk hajlunk és rogyunk.

Nem tudom, merre fordul sorom,
lehet növök, dagadok nagyra... -
vagy fogyok, s az Ég betakar ma,
mint Hajszál-Holdat templomtorony.

(2014. október elején)

prod_576_16087_6.gif

Trükkös

Filmeket nézek. A filmek néznek engem.
Mit láthatnak rajtam, amit rajtuk én nem? -
Amott, a képernyő villódzó zugából...
a főhős rámkacsint, s pörög a dumától.

Mivel jóképű és alkata sem satnya...
elemezném jobban, tovább maradhatna. -
De hamar kiúszott monitorom széltén,
pedig én intettem: maradást remélvén.

Nem számít  az Idő, jobbra-balra csévél,
most értünk Jövőből, Múltba visz az éjfél; -
kosztümös viszonyok között pihengetek,
kastélyok, kúriák volt-slágert zengenek.

Szemem előtt pörög érzelem, értelem,
néha színektől dús, néha meg vértelen. -
Fantázia-szülte álmos utcák sarkán...
mintha zebrán lépne átlényegült karmám.

Eleredt az eső...vagy ezt is képzelem?
(hamiskás környéken az eszme néptelen?) -
Pedig látom, amint csorog a dombokon
és én az ottom-ban a most-ot gondolom.

Várok, várok, talán történik valami...
trükkön nőtt mozi ez, s megint itt a pasi. -
Széles jókedvétől hangulatom derül;
erre meg sötét lett, új "modem" települ.

Napfényes ég alatt ázik lábam tóban,
mellékszereplőből kifakad pár szólam; -
azt szavalja ajka, hogy leülne mellém,
amíg átvált a kép, leljek nyugtot keblén.

Ezt teszem, miközben lelkembe másolok
átlátszó víztükröt, min szél-lány háborog; -
majd durcásan fordul a kamera felém...
Te mit látsz ott rajtam, a Túlpart fövenyén?

(2014. október)

h-e1tt-e9r6.jpg

Szelíd és Vadabb

Álmomban Isten fülembe sugdosott,
de lehet, hogy nem ő volt, valaki más; -
olyanokat mondott, mint aki hibás
és megbánta nagyon, amit tett, holott...

tudja jól, a Könyvet ő írta, de volt
ott egy lektor, ki mindenbe beleszólt; -
s gyökértelen tanával úgy körbeszórt
sok lelket, mint fényével a Telehold.

Bocsánatot kért vagy ahhoz hasonlót,
én meg csak feküdtem üveges szemmel -
széttört a múlt és már jövőt sem rendel,
mert a jelen nem húz fel több sorompót.

Reméltem az ébredést mihamarabb...
álmom a suttogó szavába akadt, s  -
meglepetten maradtam ágyban, hanyatt,
míg küzdött bennem Szelíd és a Vadabb.

(2014. október 04.)

0000_atlatsz_noi_kep5.png

Holnap Halál jő
(a Szerelem mindig él)

Oly kevés az, mit adhatok Neked,
csak egyetlen nap és egyetlen éj, -
amit kettesben tölthetek Veled...
Holnap Halál jő, már ne is remélj.

Nyirkos lett testünk a kéj hevétől,
s rátapad a szám ajkad mézére... -
még ihatok a gyönyör kelyhéből,
habár korsóm...enyészet edénye.

Kámforba hajszolt hajnal-hasadás,
mit megérni mi ketten nem tudunk, -
lobogó lángunk hamvadó varázs,
hisz virradatkor fényárba hullunk.

Öledben ülve, látod, haldoklom...
karolj erősen, keményen, kérlek, -
két kezed engem mindaddig fogjon,
míg köpenyt borít reánk a Végzet.

Egyetlen Napot, s egyetlen Holdat
adhatok Neked. Fogadd hát tőlem, -
mert  pusztulásunk életet hozhat...
Szerelmünk koppan az utca-kőben.

(2014. október)

prod_576_16087_6.gif

Őszi torna

Alattomos szél támadt
csavargatja a fákat -
zör'gve hullnak levelek
Ég a Földdel enyeleg.

Nyughatatlan lett a táj
engem épp közbül talál -
szétszakít a fuvallat...
sodor, forgat, úgy zaklat.

Kapaszkodom magamba
lábam kezem csavarja -
nincs más, aki megfogna
...ez egy jó őszi torna.

(2014.09.28.)

hydrangeas.jpg

Ég-fátyol, Hold-palást
(Erényért reményt)

Hallgat az Éjszaka, csukva a szája,
mert túl sok a titka, mit kileshetnénk. -
Ég-fátyol, Hold-palást...hiú a drága,
de tettben képtelen, bár mesélne még.

.....

Annyira szeretnénk hallani tőled
a régi regéket, a szét-szállt Időt. -
A hajdani kardos, tettrekész nőket
és férfit, ki egykor a harcban kidőlt.

Kik védték hazájuk, házuk, családjuk,
és tudj'isten mit még, mert akadt elég. -
Filmeken, képeken oly sokszor láttuk,
olvastuk könyvekben, ez milyen derék.

Jó lenne pár napig járni a múltban,
szippantva századok hős-erő szagát, -
középkor, újkor, most belétek bújtam;
lássuk, mit mutattok, rajtam is palást.

Képzelet-lovamon vágtázom éppen,
rút csata-mezőkön hőköl a csődör, -
mögöttem-mellettem villogó fényben,
vöröslő karddal a hadtest elő-tör.

Jaj, oly sok a vér és oly sok a fájás!
Markolja lelkem éles düh, mi szaggat. -
El innen, el, hol várhat megbocsátás,
mindezen bűnre vaj'h ki az, ki adhat?

És ki adott áldást bősz katonákra?
Ki volt, ki útjukon Istennel hatott? -
Ekkora gaztett tavaszra vagy nyárra,
korra, életre sem volt soha nagyobb.

Mennék én tovább, de vége az éjnek,
jó lovam fáradtan, csapzottan baktat. -
Eleget láttam mindahhoz, hogy kérjek
(reggel, ha ébred) a Sorstól szánalmat.

.....

Hallgat az Éjszaka, csukva a szája,
mert túl sok a titka, mit kileshetnénk. -
Fátyol és palást, vér-ében rém-dráma.
S ad Sötét Számítónk...erényért reményt.

(2014. szeptember)