Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Engedem

a-meg-nem-szuletetthez.jpg

A meg nem születetthez

Göndör aranyhajad lett volna talán...
és álomban úszó, halványkék szemed -
mosolyod bevarrná a léleksebet...
neved gyöngysor lenne az élet nyakán.

Lábad szaladna, mint futótűz erdőn,
lármásan csacsogva, törve csendeket -
majd, amíg gyorsléptű vágyad kergeted,
karomban pihennél gyengén, esendőn.

Mondanád nekem, hogy búsak a napok,
vagy vidámak, miként akkor épp érzed -
hogy olykor hajnalban a holdat kérded,
miért lesz jókedved, ha rád bazsalyog?

Szabadság-madarat hagytál itt bennem,
Te, ki sajnos soha meg nem születtél -
hozzám ragadtál, tán egy ízületnél...s
emlékezem Rád sok elvetélt percben.

(2015. november - átdolgozás)

marcang.jpg

Marcang

A dráma a gyomorban kezdődött,
s rágta magát beljebb a belekbe -
kínt hasított, étvágyat temetve...
minden ebéd beteg lett, fertőzött.

Száműzötté vált a szép, halódott,
helyébe csúf, deformált kép lépett -
torzult, groteszk világba rém révedt...
és becsapva önmagát - űrt pótolt.

.....

Reménytelen embermás öltözz át!
Lélekrongyod vesd tűzlék hevébe! -
Hittel varrass, szabódat cseréld le, s
fércelni sem tudhat majd az önvád.

(2015. szeptember)

pesszimista-panasz.jpg

Pesszimista panasz
(Lélekrokkant)

Gondolhatnék arra, hogy milyen érzés volt,
amikor bizalmam, hitem rommá rogyott -
amikor úgy láttam, kedvel a Lét, holott
akkor már régesrég másokra pocsékolt

megértést, törődést, szeretetet, mosolyt.
Becsapva, csüggedten álltam és csalódott
lelkem csillámokra szóródva halódott...
míg döbbenten lestem kívülről (jóbolond)

mire véljem mindezt? Kérdezgettem Istent,
majd utóbb a Sátánt, de hallgattak nagyon -
s kérdeztem én őt is, kitől felgyűlt bajom,
ám "igaz" válasszal senki meg nem tisztelt.

Félelmem elfogyott. Pokolhoz bilincselt
az összes rettenet, mi duzzasztja valóm -
ördöggel, angyallal fekszem egy takarón,
mégse óhajtanám, hogy Sorsomat lincseld.

Gondolhatnék erre, de hessintem gondom,
békejobbot nyújtok a gonosz kezének -
bennem harcot vívnak gaztettek, erények,
nyugtom a végén lesz, a pokol-porondon.

(2015. szeptember)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Rajzás

Az Értelem Bokrán feszül sok hajtás,
párosan pattannak testes rügyfürtök  -
a vesszők olyanok, mint a dús üstök,
mint hajnövesztőtől a sörény-rajzás.

Tetterős indák közt debil-sarj hajráz,
ágboga vakmerőn kúszik a fénybe -
(lehet, a metszéssel el vagyunk késve)
balga-gally behálóz, s diadalt hajhász.

Csököttes csömört fúj léhűtő szellő,
meglibben néhol egy Törekvő Levél -
már szinte ő is csak magában beszél,
míg várja az esőt... rég járt itt felhő,

de azért bízik...az Élethez felnő.

(2015. szeptember)

rajzas.jpg

Hogyha tudnék

Nem tudok én verset írni,
a költő az mind szárnyal -
nem tudok én szóval bírni,
lent maradok, tört szárnnyal.

Nem sodor az ár magával,
állóvízben tengődöm -
iszapsúgta bűz-mocsárral
kenem betűm vergődőn.

Nem használ a tapasztalat,
sem az ösztön, élet-vágy -
az akarat túl nagy falat...
holnapra tán messze hágy.

Nem kell nekem e betegágy,
de a sodrony oly makacs -
és testemen sebeket rág...
gennytől, vértől szín-ragacs.

.....

Hogyha tudnék verset írni,
repülnék a felhőkben -
Föld nyomorát hinni irt'ni...
s vélni azt, hogy szeplőtlen.

(2015. szeptember)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Cukkoló

Barangoltál velem
A nagy szőlőhegyen,
Löttyedt hasad fogyott
Az, mi előnytelen -
Tőkék közt naponta...
Oly gáz volt, Istenem -
Nyekegted dadogva:
Imádlak mindenem".
Borgőzöd rám-rogyott,
Onnantól érlelem... s
Részeg hold ragyogja
Ármány-ködbe eszem.
Szerelmed csalt, lopott,
Zsarnok lett és heveny -
Rémes, csalárd pompa
Oszlik, mint vén tetem,
Mardosva lelkemen.
Álmod mustban forrott,
Nincs velem több dolga -
Csuporban bor-sorsa.

(2015. szeptember / akrosztichon-szerű)

helo.jpg

Heló!

Szervusz, te bölcs téma!
Hová lesz a séta? -
Kimész a fejemből,
de...láthatlak még ma?

Ugye majd visszatérsz?
Kivéve, hogyha félsz. -
De hisz nem bántalak
...hiába csak ígérsz.

Mindenfélét mutatsz,
utána meg túladsz. -
Jobb pénzért másoknak
fő-lé jut, nekem zacc.

Kedves leszek, gyere,
legyen agyvíz csere -
a dugót kihúzom...
henye sejtem mene.

Most már friss a közeg,
nincsen cövek, törek -
maradj hát, bogaram...
(te pofátlan szöveg.)

(2015. augusztus)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Falak között
 
Sötétben tapogatom a szoba sarkait...
vajon mikor és hogyan kerülhettem ide? -
Álom hozott-e, vagy lelkem hamvadó hite,
hogy pótolhatom majdan helyetted harcaid.
 
Hisz lemaradtál róluk, mi is jutott Neked?
A gyermekkor bája...kamaszlét komiszsága -
ifjúkor résnyi fénye, felnőttkori dráma...
mikorra felnyílt, éppen lezáródott szemed.
 
Engedte az Isten (vagy hasonló Fenség), hogy
pont annyi időd legyen ezen a világon,
aminek emlékét még erőm lesz vigyáznom,
míg közös falaink közt csatánk egyszer elfogy.

(kicsit módosított, régebbi)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Hívatlan vendég

Elfáradtam élni, halni szeretnék...
a Széllel lebegni szárnyába varrtan -
Napban felébredni sárga hajnalban,
s égkék felhőmézből, ha jól belaktam,

büszke Holdra várni, ködhöz tapadtan.
Szivárvány ívében lilás mennyfenség -
(mit bálványként csodál földi jelenség)
azzá lennék, igen... és onnan jeleznék,

örökké maradva hívatlan vendég.

(2015. augusztus végén)

eszmenylet-2..jpg

Eszménylet

Messze jártam éjjel, a koromsötéttel
elém-hullt csillagod sírodnál meghajolt -
ráfújt a szememre, s néztem a tiéddel
... átlényegült írisz lámpáddal láttatott.

.....

Fejedbe vehetted, világod ismerjem,
akarom-e vagy sem, ennyivel tartozol -
álmommal vitáztam: akad elég terhem,
ne izzítson engem angyalzáras pokol.

Tehetetlen ember, ez lettem, semmi más;
szállt velem matracom, takaróm alvajárt -
Holdrézrokka-orsód időtlen technikás,
feltekert magára... megszőttük a halált.

Nem volt az rémisztő, inkább részegítő,
amint jelenések eszménylették lelkem... -
szellemtalpas nyommal fáradtfüst terítő
lengett körül reggel és unszolt fölkelnem.

Ásításon túlról rám-sóhajtott fényed
kereszteket rajzolt pihegős vánkosba -
én meg festettelek, festettelek téged...
múlt színű tintával tegnap-palástomra.

.....

Messze jártam éjjel, a koromsötéttel;
elém-hullt csillagod sírodnál meghajolt -
ráfújt a szememre, s néztem a tiéddel
... átlényegült írisz lámpáddal láttatott.

(2015. augusztus)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Havazik a szívem fölött

Havazik a szívem fölött
bíbor könnyfelhőből -
esik reá jeges áldás
lélek-kesergőtől.

Söprögetni kéne gyorsan,
ne üljön sok rája -
piheg nehéz bútól, bajtól
mind a két kamrája.

Megkopott a cirok rostja  
még az előzőtől -
kötözni biz' újat kéne
örökzöld vesszőből.
 
Fagyossá vált talaj láttán
- hirtelen döntéssel -
menteném e nemes testrészt,
amíg nem mentél el.

Tested csábos melegébe
bújtass olvasztani -
bűbájodat összeszedve
legyél most Valaki.

Rakjál tüzet édes szóval,
mosoly-törmelékkel -
hósapkának verejtéke
attól száradjék fel.

(2012.04.23. - 2015. augusztus)

hernyobol-lepke.jpg

Hernyóból lepke
(Metamorfózis)

Újkor ez, láthatod, tobzódnak a zsenik,
internet-bolygónkat versekkel terhelik. -
Köztük élek én is, bár szerény a lakom;
seggen csúszik dicsfény a penészes falon.

Szomszédok hasonlók, örülhetek nekik,
sebaj, hogy nekünk csak villanásra telik. -
Elég, ha mi tudjuk: késztetésünk vagyon,
abból gazdálkodunk szegényen, szabadon.

Álom-szárnyunk röppen estétől reggelig,
tollunkból "kortárs-báj" valódit reppenik. -
Ránk kacsingat túlról más planéta-halom,
lájkoltam lelkünket; szavam szívvel adom.

És hogy mi az érték? Forrón azt sem eszik.
Majd hűlnek a betűk, öregszik mindegyik. -
S mikor kérgük vedlik sokadik tavaszon...
talán felragyognak tündöklőn, csupaszon.

(2015. augusztus)

utolag.jpg

Utólag

Mi lesz majd utánam? Mi lesz, ha nem leszek?
Fog még érni szőlő? Zsongnak fürtjén legyek? -
Kéz, amely szüretel, mondd, marad-e elég?
(Hisz enyém föld-falta, csúf kukac-eleség.)

Milyen lesz a liget? Nőnek tovább erdők?
(Remélem síromnál szarvashiba "felbőg".) -
Nyár torkán lecsúszik akkor is a hőség?
És ríttok ugyanúgy, hogy mikor jön bőség?

A barack - fenn a fán - hamvas lesz azután?
(Miközben senki sem hív már így: anyukám.) -
Valamint a folyók; folynak szakadatlan?
Kiapadhatnának, amikor meghaltam.

És a Nap az égről... gondolom, túl-gurul...
Mért sütne ott nektek? Lelököm huncutul. -
Ha semmivé váltam, ha lelkem kóborol,
maradhat-e könnyem, miből igyon pokol?

(De utólag ugye... egyszer feloldozol?)

(2015. augusztus)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Hangyányi

Istenem! Ha belegondolok...jelent-e
valójában valamit az, hogy létezünk,
mi, emberek, itt...ezen a Földnek
nevezett göröngyön? Hiszen ráleltek
másik Földre és régebben is találtak
hasonló Földet, s lehet, a közeljövő
megint kecsegtet frissítéssel, mert a
temérdek kutatásba fektetett pénz,
energia, miegymás se mehet kárba.
Állítólag - valamilyen szinten - élet
fakadt ott a felszínen, de kevésbé
élhető, nincs annyi levegő, mint itt.
Tudósaink jelenlegi ismerete szerint.
Szóval: szerintük. Akik ekkor, most,
ebben a dimenzióban mozognak és
biztosan rengeteg földi ember által
megírt okosságot tanulmányoztak,
határtalan, falánk, hős buzgósággal.

Bevillant pillanatra Mézgáék Köbükije.
(Ismeretlen? Nézz utána, hogy jön ide.)
És megkísértett a "sötét" középkor.
(Hm. Miénket miképp nevezik ötszáz
év múlva, ha lesz ember, aki szóljon?)
És az ókor, amikor szintén azt hitték,
remélték, magas szintre fejlesztették
magukat. Hajt a kíváncsiság. Merre
lehetünk most a mércén, egy létrán,
ahonnan egyszer csak eltűnik létránk?
Amikor kifestik szemünkből a képet,
elvész agyunkból a lényeg, testünkből
a lélek, ahol nem kapunk "tovább"-ot
... fájront.

Visszatérve: jó távol van mindegyik.

Most tényleg mélyen belegondolok.
Olyan messzeségből, ha valóban erre
nézne (szerintünk) értelmes lény, akkor
Ő is ilyesmiken tűnődne, mint ezen
néhány percben én? Vizslatja ott túl az
eget? Járja a tücsök-vagy bármizenés,
bármi-Holdas, bármi-évszakos éjszakát?
És beugrik-e neki amott, hogy mi itt
azon merengünk: hátha vannak "odaát"?

Tényleg hangyányi ez az egész.
A fénysebesség váltója túl merész.

Még egy kérdés. Vajon hány Földre
bukkanunk még addig, míg rájövünk:
ezen az egyen, amin élünk, ó, Atyám,
ezen hogyan... ezen hogyan éljünk?

(2015. augusztus)

zuhare.jpg

Zuháré

Ráfeküdt a Nap a szemközti dombcsúcsra,
lángoló szemeit bágyadtan behúnyta... -
álmában azonban könnycseppje legördült,
mi vállamra esett, míg néztem... ég dördült.

Sötét jött hirtelen, kormot szórt az Isten,
öltönyös Felhő Úr mérgesen felszisszent -
koszos már a ruha, mi reggel ragyogott...
hej, cirombás kék volt, szélén aranyozott.

Morcosan sikít hát: szennyes lett a kabát!
Gallérból villámok villannak rám... nahát! -
Szaladhatok gyorsan, bár ártatlan vagyok,
legalábbis abban, mit tettek a Nagyok.

(2015. július)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Kóbor sorok nagyapámhoz, aki rég meghalt

Ott kezdődik az egész, hogy úgy
beszélnek el melletted, mintha jelen
sem lennél, mintha semmit nem
értenél abból, ami körötted zajlik;
mintha retardált volnál, aki ráadásul
még rokon is, tehát nincs könnyű
helyzetben az sem, akinek téged
tenni kéne valahová. Valahová...
a fene sem tudja hová, mert már
elfogytak azok a polcok, amin hely
maradt, főleg zsúfolt polcok vannak,
olyanok, amiken az aktuálisan fontos
mindenfélék terpeszkednek és oda
már semmi nem fér, ám az is lehet,
hogy semmi lettél, por a polcon...
lefújják, a "hős-ős" hadd mozogjon.

Elkopnak belőled lassan az értékek,
szétmállik a fontosság, hiszen az,
ami régen felemelt és előrevitt, mára
egy sakktáblára zsugorodik, azon
vívod ütközet'id. Én játszom veled.

Szerettem veled játszani.

Biztosan sok egyebet is csináltunk,
de erre emlékszem legtisztábban.
Ahogy ültünk a konyhában...az olyan
meghitt volt és barátságos, az érzet
maradt meg, szinte csak az érzet,
az emlék sem igazán. Kicsi öreg lettél,
összementél épp úgy, mint nagyanyám.
Biztosan én is össze fogok menni, apró
leszek és ráncos (ha megérem) és majd
engem sem tudnak hová tenni (pedig
parány lettem), mert azóta még inkább
keskenyebbek a polcok és egyre több
a dolog, amit rájuk ildomos pakolni.
Már én is bajolok olykor a rámolással,
hát akkor mi lesz vajon...később?

(2015. július 22.)

hetkoznapi-fogalmazvany.jpg

Hétköznapi fogalmazvány

Azt mondták nekem, pofátlanoknak
áll manapság a világ és aki nem elég
rámenős, törtető, nyomulós, annak
nem osztanak semmilyen lapot...
nincs kezében adu, élhetetlen senki,
lemarad, elsatnyul, feledik a napok.
Semmi sem könnyű ebben a rideg,
elhidegült közegben; lyukas álmok
és szétszaggatott vágyak kiált'nak,
szinte sikolt'nak már utánad, hogy
fordulj vissza értük, simulj beléjük...
adj esélyt, adj hitet, testesítsd meg
szellemük, mert belefáradtak nullák
lenni, lehangoló, üres térben lebegni.

Test kellene, erős test és lélek, ahol
szilárd a talaj és jövőről beszélnek,
ahol buzgalom van, kitartás, no meg:
ahol akad még választás. Lehetőség
a fejlődésre, mód a becsületre, hogy
ne higgye az ember: boldogulni az
tud, kinek nagy száját és kötegnyi
pénzét rafkó-ágyúval a sikerbe lőtték.

(2015. július)

burokban.jpg

Burokban

Vajon miről hallgatunk majd -
ha vénülnek és meghalnak  
a csendek? És tovább élünk
köztük árván, csendtelenül,
míg arcunkon szennye feszül

a mosdatlan gondolatnak...
épp annak, mely kábán pihen
némán, olyan mélyen, mint az
én százszor el nem hitt hitem.

Vajon miről hallgatunk majd -
ha vénülnek és meghalnak
a csendek? És mi átnézünk
sírhantjukon egy pajkosabb,
(ránk ablakot tárt) hangosabb

világra, hol fák beszélnek...
(hőn cirregnek színkabócák)
szótengerben érzés fürdik,
s harsog, nyüzsög a valóság.

(2015. július)

kopesag.jpg

Kópéság

Hajdan a vén tónál
...
önfeledt kacagás -
sziréndal, éjvarázs,
csókéhes kéjsóvár,

szédítő szálldosás.
Sebtében lobbanó -
szerelmet forraló,
vágytermő változás.

Bakfislány nevetett,
repdesett szoknyája -
boldogság forrása
szívéből megeredt.

Kedvese dicsérte,
platánok tövében -
szerelme törékeny
kellemét idézve.

Éganyó napozott,
felhőnyáj kiszaladt -
Jóisten zivatart
zúdít'ni habozott.

Emlék a vén tónál
...
(kópésan mámoros,
csavargón sátoros) -
téblábol, s elkószál.

(2015. július)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Dallamjárat

Zeneszó sandalog kőszívemen,
bezsongott lázában testmelegem -
csattogón zakatol most idebenn:
nótázzál, nótázzál... Szép Idegen.

Dúdolva nyújtózom bőrpaplanon,
érsínem vonszolja dalvonatom -
átnyargal hamarján rőt pitaron...
szellemszomj halódik, megitatom.

.....

Sötéttel lenyugszik tűz-muzsika,
ritmussal elringat hang-kocsisa -
éjszaka mormolom éhes heved;
énekben álmodom együtt veled.

(felújítás - 2015 júliusában)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Bennem

Ágyamra feküdj le,
testemmel takarlak -
emléked ne fázzon,
lelkembe bevarrlak.

Őrizlek magamban
míg élek, ígérem -
...
ha kiszöknél mégis,
szívem elkísérjen.

(2012 / 2015)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Hibák

Elveszett az út, amin jártam,
amerre nézek, csak pusztaság -
száraz-virágok, feldúlt tanyák,
kóró és gyökér áll szilárdan.

Vihar sem kavar szürke penészt,
mely ráhízott e nyüves tájra... -
bizonytalan lét...nehéz málha;
letenném súlyod, mert felemészt.

Ez nem én vagyok, valaki más;
szólj már nekem...jöjjek vissza -
kiálts hangosan, hogy felnyissa
szavad a szemem, mi bűncsipás

...mióta minden utam "hibás".

(2015. június 28.)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Staféta

Láthatnék, ha akarnék,
de nincs már kedvem látni -
ködös lett szemem előtt
mi odébb, mint egy lábnyi.

Nevüket sem találom
a flancos, új kliséknek -
fülemben a Friss Nóták
zsírcsa-csa-csát  kísérnek.

Pattognak, így kevesebb
számomra a hallható... -
félek, hisz bölcset hall'ni
gyűlt felém pár hallgató.

Nyújthatok ím, Csalódást;
szorítsd és fuss messzire... -
oly távol, hogy maholnap
ne érjen be senkise.

(2015. június)

stafeta.jpg

Engedem

Hogy várhatsz el bizalmat...
ha te nem adsz, csak hallgatsz?
S nem érted az egészet -
mégis szívem reméled.

Szavad sír, a hang vádol...
úgy érzem, ez túl távol;
minden percünk öregebb -
nem leszünk már közelebb.

Sercint múltunk, kinevet...
leköpi a szememet;
becsukom hát csendesen -
tedd te is ezt, engedem.

(2015. június)