Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ez a beszéd!

Áprilisi tépelődő
 
Lenge-zöld pelerin nyújtózó ágakon...
szél szeme simogat, stafétám  átadom -
fújd szavam messzire, oda, hol meghallják
alig maradt bennem, mit úgy hívnak: nagyság.
 
Kicsinek érzem én magam e világban...
bár nincs köztünk olyan, ki lenne hibátlan -
mégsem látom sokszor a létnek értelmét
tőlem ezt olvasóm...hasztalan kérdeznéd.
 
Születtem valahol, valaholnak szélén...
akkor talán hittem: minden csupa élmény -
öleltek gyerekként, szerettek biztosan 
nem kutatta elmém, az Élet mért rohan.
 
Játszottam, tanultam és nevettem sokat...
mostanság számon a kacaj sarja rohad -
romlott lesz, mielőtt beérne gyümölcse
hogy csiling'lőn lédús folyamát kiöntse.
 
Mintha elfáradni vélném szűk napjaim...
sorban dőlnek ki mind, a tegnap rongyain -
nem bírják pihenni a sok koszlott hatást
mikkel Sorsom sújt, e hű lélek-alabárd.
 
De ne sírjon ajkam! Inkább vegyem kézbe.
Adjatok egy fegyvert, hadd csaljam Őt lépre! -
Kortyolok majd Erőt hűs, jövő-forrásból
hit-kardom forgatva fejtem bőröm "sártól".
 
Hogy víg-vér járhassa erem összes bugyrát
...jóapám ne lásd fenn veszendőbe munkád -
mosolyoghass rajtam, s bólogass fejeddel
szinte hallom, így szólsz: ejtejány, ne add fel!
 
(2014.04.13.)
 

prod_576_16087_6.gif

 
Talány 2.
(A gúnya gúnyja)
 
Jövő-menős kedvem szottyant
s becsábított bolt, a holland -
régen többször voltam vendég...
most már hiszem, időm csenték.
 
Órákon át turkálsz gúnyát...
szemed szomjas vágya sújt rád -
mennél is, meg maradnál is...
nem csoda, ha kedély háklis.
 
Bosszantó e sok gönc, kelmék
mik más helyen drága termék -
ezért hegyet gyűjtesz rögtön
legyen, miről eszed döntsön.
 
Szóval: újfent kaland a tét!
gyerünk, Éva, nézz szanaszét -
földszint vonzó, éhem serken
az emelet? jársz a mennyben.
 
"Szakajtómnak" terhe roggyan
jöhet próba, s fülke program -
de figyelj már! ezt kinőttem
kinn a placcon kell öltözzem.
 
Azt ugyan nem, irgek-morgok
ki fér itt el? tán a gombok -
rángatom a függönyt hevest
nyűtt alakom ne nézegesd!
 
Mikor végre rendet tettem
elfáradtam, doszt, rendesen -
öltözködni? inkább haza...
avagy mégsem, legyek laza!
 
Bontom sorban a "kincseket"
kosár mélyén tíz integet -
ölteném fel félszen, szépen:
már az első nem hagy lépnem.
 
Megszorult a fenekemnél...
hűha! ez most lentről szemlél -
tükör tromfol, láttat hurkát
csuda vigye a gusztusát!
 
Nyúzom gyorsan le magamról
szemem forog a kudarctól -
hátha ez a másik passzol
vagy ő is csak vállfán glancol?
 
Keserűség nagy úr rajtam
testrészeim átszabattam? -
mellem lejjebb, fenék zuhan
esnek széjjel cinikusan.
 
Kell is nekem ez a sok cucc!
ördög vigye, használt ó-pucc -
maradok a meglévőknél...
azok zöme hozzám nőtt rég.
 
(2014. április)
 

prod_576_16087_6.gif

 
Ne ess tőle hanyatt!
(Könyörgő)
 
Kellene egy bölcs, igazán bölcs elme 
ki féket rakna már a Szerelemre  -
azt mondaná állj! e ponttól ne tovább 
türelmes szívvel kezeld az adományt.
 
Ó, de mily butaság ezt kérni s várni! 
Ha bárki képes rá, az szinte mázli! -
Könyörgöm annak, kinek neve Áldott: 
habókos jöhet, de ne egy megszállott.
 
Mert járhatatlan biz' e Földön mindaz 
mit takar, befed a kéjsóvár "giz-gaz" -
romba dönt, pusztít, utána jön Bánat 
annyi ifjon, sőt! érett főn túlárad.
  
Többnyire késve, utóbb lát jól sokunk 
mikor tisztul agyunk és gondolkodunk -
ám... kívánom Nektek zavaros mélyét 
varázsos nászát mind többen átéljék.
 
Azért magasztalom, s egyben tagadom 
mert ily Érzelem nem nő minden napon -
még csak héten sem és éven át éppúgy -
hosszú hónap-sor, míg tőle a vér búg.
 
Gyötör a kétség, kiver a víz százszor 
Örömre szomor', kín, majd mosoly-zápor -
a mégis és mégsem kútjában landolsz 
kimásznál, ám útban: újra újat "dobsz".
 
Pörög a kocka, változnak a számok...
nagy probléma, hogy az apraja álnok -
gyötrődik, fél és bajlódik a vágyunk 
előző "bűnünk" meg kellene bánnunk?
 
Nos: ha kaptál ebből Te is már Ember
add tovább bátran, tán megtérül egyszer -
kevesebb nem leszel, inkább gazdagabb
de el ne túlozd, ne ess tőle hanyatt!
 
(2014. június - újragondolt változat)

prod_576_16087_6.gif 

 
Szikra-kerti örömök
 
Szerenádot ad lelkemnek dallam-piros ajkad 
szeretve és áldva lett hát szerelem e honban -
csönd-betűid virágát mind a hajamba fontam
selyme közt az illat-szérum rutinosan baktat.
 
Bizserget a leheleted, számon biz' nem lankad
csókodtól a jeges szív is rőtlánggal fellobban -
vigyázom, hogy tested íze égjen bennem jobban
hússal, vérrel sülve-főve mámor-máglyát rakhat.
 
Gyöngéd kezed derekamon most meg arról faggat
mit tennék, ha nem ölelne mindig ilyen hosszan -
bőröm tüzén izzó válasz szőr-szikráktól robban 
bókok bokra pedig zöldell...sóvár lelket laktat
 
s nézésünk már öszeforrva, misztikus varratnak.

 

prod_576_16087_6.gif

 
Mindenféle rügyek
 
Szó-rügyeket bontogatnak tavaszra várva
gondolatfák odabenn, a tél-dúlt fejekben -
mintha kaput nyitott volna Kikelet zárja,
még az eszme-magok sem pihennek vetetlen.
 
Beleszagolván a bizsergőn langyos tájba...
betű-bimbók pattannak ki fejük-szegetten -
makacsul zöldülnek, alig figyelnek másra, 
mint hogy belőlük kelendő beszéd eredjen.
 
(2014.03.30.)
 

prod_576_16087_6.gif

 
Tisztaszoba
(Körforgás)
 
Tisztaszoba épült szívem csarnokában
mit reszketőn óvok a tolakodóktól - 
ahol a sarokban díszes szarkofág van,
s inas titkok húsa oszlik a csontokról.
 
Szerelmek és álmok, küzdések és átkok
leterítve habos, törtfehér lepellel -
amelyen nagy-ritkán vasalom a ráncot...
vigyázva lebbentem fel leheletemmel. 
 
Noha elporlad majd velem együtt végleg,
de a szabad teher szállhat a fogságból -
így rátalálhatnak még másféle "vétkek",
kikkel trécselhetnek a rideg magányról.
 
(átgondolva: 2014. március végén)

prod_576_16087_6.gif

Falak között

 
Sötétben tapogatom a szoba sarkait...
vajon mikor és hogyan kerülhettem ide? -
Álom hozott-e, vagy lelkem hamvadó hite,
hogy pótolhatom majdan helyetted harcaid.
 
Hisz lemaradtál róluk, mi is jutott Neked?
A gyermekkor bája...kamaszlét komiszsága -
ifjúkor résnyi fénye, felnőttkori dráma...
mikorra felnyílt, éppen lezáródott szemed.
 
Engedte az Isten (vagy hasonló Fenség), hogy
pont annyi időd legyen ezen a világon... -
aminek emlékét még erőm lesz vigyáznom...
míg közös falaink közt csatánk egyszer elfogy.
 
(2014. március 25.)
 

 nyilasano.jpg

 
Köszönet Nektek
(gyermekeimnek)
 
Köszönöm az Örömöt, mit adtok nekem
az életvelőt, mitől ízesül valóm -
hogy aranyporral hintitek be napjaim
akkor is, ha énem búsul, kedve-hagyón.
 
Köszönöm Kincseteket, miket rámszórtok
a szemetekből születő csillagtengert -
kacagás-halmokat, szavak maratonját...
melyek nélkül Időm reám fagyva rettent.
 
Járhatatlant játszik a mozgalmas jelen
hiszen a múlt az, melyen jövendő sarjad -
s én felemelt fejjel vágok rajta ösvényt
mint egy Anya, kit a büszkesége hajthat.
 
Alkothat az Élet számtalan bajt, csodát
kevés dolgot szülhet, mi nemesebb "arany" -
mégpedig gyermeket, kiben jövő bujkál
s értelmet kaphat az Út...ahol úttalan.
 
(átdolgozott verzió) 
  

csaladi.jpg

Vannak sebek


Vannak sebek, melyeket sírunkig elviszünk
a hegek belénk égnek, alig halványulnak -
velünk együtt halnak, addig sohasem múlnak
a Keserűség keze lelkünk rongyain csüng.

És Sors-tépett köntösünkön a görcsös ujjak
tovább húzzák-nyúzzák e szétmálló anyagot -
és nincsen közel-távol, ki hallja panaszod
az Élet szól, de...a válaszok bonyolultak.

Pedig figyelsz, úgy figyelsz újra a jószóra
bensőd minden lélek-érintést elraktároz -
ám ez nem mindig elég a végső leltárhoz
túllépni bántalmakon: nagyon kemény próba.

Vannak sebek, melyeket sírunkig elviszünk
tündökölhet Tavasz, vakíthat a Nyár fénye -
erőlködhet az a létösztön is, szegényke...
mégsem tudjuk konok láncainkat veszít'nünk.

(2014. március 22.)

prod_576_16087_6.gif

Talány

 
Elém állt egy tükör este 
rámnézett és szavam leste -
nem tagadom, meglepődtem
mit akarhat itt, előttem.
 
Eddig mindig szerénykedett
foncsorja sem kedve szegett -
erőszaktól mentes, mondom...
kioszthatták: lelket mosson.
 
Ki lehetett ilyen galád?
hogy álnokul ossza tanát -
szembesítsen békés órán
azzal, ahogy hervad rózsám.
 
Firtatni ezt abbahagytam
bár...lesem én, lankadatlan -
szemüvegem is feltettem...
essen reám jobban terhem.
 
Így stíroltam, akit láttam
félve, nincs, mi makulátlan -
épp ez történt, sorolom most
szinopszisa lett a holtpont.
 
Két szemem közt rövid az út
összement és több ráncba fut -
mintha be is esett volna...
látásom tán ettől csorba.
 
Orrom keskeny, nyúlottá vált
bűn, mit a kor megeszkábált -
inkább mással csatangolna... 
mint hogy velem akad dolga.
 
Ajkam szélén kétoldalt völgy
ettől ilyen fáradt e hölgy -
míg a mosoly dombra felér...
kerék-cserét kér a szekér.
 
A haj?...vele alig van baj
igaz, néhol őszül, hajjaj! -
de legalább fejemen hál...
föld felé csak néha tendál.
 
Selyemszálból kenderkóc lett
arcom báján banya gerjedt -
tekintetem komor-szomor...
hová tűnt a rózsa csokor?
 
Keresem a lányt, ki pajkos
(tükör mögé bújt? makrancos!) -
simább képű, fiús, vagány...
foncsor kacag: talány...talány...
 
(2014.03.22.)
 

prod_576_16087_6.gif

 
Érzed-e az éneket? 2.
(Bukottak)

Betakargatott bennünket a Holdvilág
széles mosolyát a két kezembe zártad -
s a földútról röppenő élénk madárhad
füllesztő porával elszálltak a viták.

Néztük a tájat hármasban ölelkezve
hozzánk idomult az imádott természet -
rágyújtottál és ahogy füstöd elnézted
pilládból olvastam, búcsú következne.

Ráleheltem arcodra fájdalmas karmám
hordozzad addig, míg élő marad tested -
vigyed bárhová, lelked így emlékezhet
és ne töprengj ezután létem szánalmán.

Ajkunk követe szemünk, némán hazudott
egyikőnk sem élhet egyszerre két helyen -
de mikor ott voltunk, hol ölelt a jelen
elfeledtük kicsit, hogy a jövőnk bukott. 

(újragondolva: 2014. május)

prod_576_16087_6.gif

 
Érzed-e az éneket?

Hallgatom zenéjét egy régi szerelemnek
dallamok vívódnak, a sebek megjelennek -
felsejlik bennem édes éjszakák illata
Holdfénnyel íródott ódon csókok hittana.

Mezítelen testeden otthont lelt Költészet
mellettünk búzakalászok lengték törvényed-
jegenyéknek irigykedő szemét pásztáztam
míg hajam imádattal alélt mell-párnádban.

Fülünkbe e dal kúszott, ami most keserít 
mondtad nekem, én vagyok, ki téged édesít -
nélkülem kedvetlen és sótlan minden napod 
lényed virul, mióta serkent ez állapot.

Nekünk tartotta lámpását a csillagos ég
alatta vegyültünk egybe, mint két buborék - 
(kipukkant csepp-orcánk a mező alján halvány)
sosem bírtunk betelni egymással nyárhamván.

Búcsúnk kínban tetőzött egy esős hajnalon
évek szálltak, néked szívem hiányát adom -
azok a felejthetetlen, virgonc éjjelek...
óh mondd, vajon érzed-e te is az éneket? 
 
(újragondolva: 2014. május)

prod_576_16087_6.gif

Vigalom

 
Rikkant a hegedű, dobbant a dob 
szél fúj a kürtjébe, reccsen nagyot - 
pördülni, fordulni, jer énvelem 
filmünk az élet oly fény-kép-telen.
 
Csapjunk most akkor a húrok közé 
forrjon a csárdás hej, száz fok fölé -
drót meg a bánat nékünk nem árthat
tépje szét vígság, naphosszat járjad!
 
(2014.03.16.)

prod_576_16087_6.gif

Bölcs fák és szelek


Szerelmes fák daloltak egy májusi éjjel...
mikor a zengő liget korhadt padján ültünk -
legszebben a hárs énekelt, szította tüzünk
és elénk hullott levele telve volt fénnyel.

A Hold mosolyát láttuk azon a kis zöldön...
míg egymással ölelkezett két forró kezünk -
(akkor már mindenik ujjunk a násztól hevült)
a Szél pedig beugrott, azért, hogy köszönjön.

Szája - az a csintalan - átcsókolta hajunk
majd feszes vonójával park-muzsikát kísért -
suttogta: erős a Világ, Te csak ne kíméld!
ha lebirkóz, győzünk és újból "feltámadunk".

Szerelmes fák dala halkult májusi éjjel...
ültették át szívünkbe a Élet ritmusát -
platán szólott: ne add másra saját Sorsruhád
végsőkig vidd melódiád...hit erejével!

(2014. március)
 

prod_576_16087_6.gif

Tavasz-keltetős

 
Ráült a Nap az Égre, mint tojásra kotlós
topor'gva fészkelődik rajta még keveset -
fénytoll-szárnyai közt kikelti a meleget
mosolyával felhőt űz, kedve nem borongós.
 
És nézd! bújnak csibéi, pihés aranysárgák
gyöngéd puhaságuk ruhátlan Földet ölel -
távolodik Tél talpa, a Nyár pedig közel
a lendületes cipőnyomok egymást váltják.
 
Nem húzom tovább én sem Morcos Idők haját
inkább kíváncsi'n nézem, ahogy öltözködik -
s bekúszik március bohókás függönyömig...
zöldell ablakomban kazalnyi barka-barát.
 
(2014. március 15.)

 01.jpg

Útvesztő
 
Némely ember olyan üres 
szél sem hallja szavait - 
érzéketlen, undok divat 
...kitermelted fiaid. 
 
Slágerek az "okos" gépek
a közömbösség erény -
szenvtelen e buta világ
blazírt folyók tengerén.
 
Kis csónakunk evez rajta
a bátrak még benne, mind -
ám aki a vízbe esett...
bamba képpel ránk tekint.
 
Megszökött a gondoskodás
nem növekszik törődés -
gombot nyomnak nyakra-főre
fejlődik, ki "jövőt" néz.
 
Akkor most már nekünk annyi!
Lelketlent szül a meddő. -
Érhet öröm, jöhet bánat...
szívvel járni: útvesztő.
 
(2014. március)

imback.jpg

 Repülj


Szívem falán egy kis ablakot nyitok
hadd szálljon onnan a rengeteg Titok -
hiányos tollakkal, törött szárnyakon
kitalálnak így is...vigyék bánatom.

Elég volt belőlük, szívták a vérem
miattuk nem lett a Világom készen -
darabban maradt, elfogyott a "tégla"...
csont és bőr lelkem táplálékot kér ma.
 

(2014. március közepe)

prod_576_16087_6.gif

Ámor, a fáradt

 
Pázsitra hever a kifulladt csendben 
megérdemelt zsibbadást ölel karja -
nem érzi a lábát, s hasogat sarka...
ez vár hát arra, ki bűvöl felettem.
 
Ámor-nak becézik Földlakó népek...
avagy esztelent hurcoló ábrándnak -
kinek nyilai mind szerelem-szárnyak
szórva rájuk kéjes, mámoros méreg.
 
Fárasztó harcban dacol az emberrel
keveset ért abból, mit azok hisznek -
nála a mérleg csak egyfelé billeg: 
öröm és gyönyör, ami szívet perzsel.
 
Nagy a világ, táboroz számos csodán
olykor elidőz a tengernél sokat... -
egyeben dombokkal hűttetve koslat
talpán foszlottá nyűve szisszen topán.
 
Aztán megnyugszik egy felhőszegélyen
és néz fentről, tegezét pihentetve -
oly dalból gyűjt erőt, ami őt zengte
a szégyen terhével nem gondol ébren.
 
Most éppen üde, zöld pázsit az ágya
mert túlterheltté vált e ridegségben -
percek kérdése az, hogy hittel égjen
s máris csábos kalandért rí becsvágya.
 
(átdolgozás)

prod_576_16087_6.gif

Fű között, fű alatt


Fű illata terjeng
a nyárszagú réten
büszke-zöld levélkék
ejtőznek kevélyen.

Árad be bőrömön
friss-fanyar örömmel
s buja aromája
csókosan köszönt fel.

Lelkemmel kortyolom
ez áldott perceket
remélem boldogság
nő tőle idebent.

(átdolgozott változat, 2014. április végén)

prod_576_16087_6.gif

 
Serdült lelkünk
 
Kéretlen, mohó vágy tombolva bolondult...
túlléptük a határt, hol tudatunk serdült -
akartunk, tagadtunk, röpültünk, zokogtunk
hittük, a Minden-hez nő fel ifjú lelkünk.
 
Ám, ki mondhatná meg, hová lesznek Álmok?
hová tűnnek el a merész, kamasz tervek? -
Az ábránd, a szeszély, a csökönyös látnok
melyek mind-mind belül, békétlen rekedtek.
 
Kapu zárul rájuk, Sors kulcsol világtól...
a tér egyre szűkül, vér, hús, bőr útban van - 
szabadságért esd'nek, de valaki mást szól
az irányt vezérlő kinn maradt, távolban.
 
És csak folyik tovább a lét-folyó velünk
úszunk vizében rab, nincstelen sóhajjal - 
a remélt, izzó "flört" jobblétre szenderült
már beletörődtünk, nem lesz itt semmi baj.(?)

 

prod_576_16087_6.gif

 
Kötéltánc
 
Hunyorgó láng ébred gyertyámon lustán
mélán nézem narancssárga fény-szemét - 
s míg fürgén tolul fel sok régi emlék
ujjam csikland'ja kormos képű gyufám.
 
Látom magam előtt, ahogy jött felém
(a földút letaposott, szürkés haván) -
mosoly-szemmel, drága jó Édesapám...
én meg szaladtam hozzá, estnek hevén. 
 
Hajnal indította dolgozni mindig...
buszal, vonattal jutott a városba -
kevés kedve maradt ködös álmokra...
sosem hitte, hogy a "vonat kisiklik".
 
Hatéves ha voltam, fűben-ért gyerek
naphosszat az utcán egy-két pajtással -
közben a bige-bot majdnem felnyársalt
bizony ott a helye...látszanak hegek.
 
De elméláztam, mert fut a gondolat...
gyorsan szedi lábát, cselezve engem -
terelném össze, hogy egységbe' legyen
s itt a fejemben...mondhassak okosat.
 
Hisz akkor nem tettem, amikor várta...
mikor a kórházban ágyánál laktam... - 
mikor szívemre lakat pattant lassan
s közös-könnyünk égett a Sors-oltárra.
 
Kiszakadt lelkem gyermek fél-darabja
magával vitte egy síntelen úton...-
bár nótáztam százat is, halkan, súgón
ágy-széli dalnok voltam, éjt harapva.
 
Robosztus markába fogta a Végzet 
és kötéltáncát vívta az én Apám... -
hittem, ha van Isten, könnyít a baján
a madzagra több súly már alig férhet.
 
Kialvó láng pislog gyertyámon lustán
mélán nézem narancssárga fény-szemét - 
lehet, nem is kellett volna Ott beszéd,
hozzám azóta sem szól a Csend kurtán.
 

husvet-2.png

 
Karikatúra 5.
(a cseles róka)
 
Vörös bundás csapdámban szorongani rossz dolog,
agyam bizony folyton ott, a lyuk körül kódorog. -
Furfang-szálat csavarok fel karodra, s lábadra...
buzgó szándék fogást lel, csorba lelkem támadna.
 
Húzlak mélyre, s odúmban láncra láncot szemezek,
kapsz nyakadra kalárist: cselből szőttet, nemeset. -
Körmönfont szerepembe malőr csúszik néhanap...
akad préda, ki veszett és...fogával fényt harap.
 
(2014. február 16.)

 

husvet3.jpg

Bimbózó remények

 
Van valamim, mi nagyon régen volt nekem
távol-időkben, mikre nem emlékezem... -
messzi-múlt erdejében rendülten járok
néha feltűnik képe, mit úgy csodálok.
 
Csatangolva róvom azt az időszakot...
mikor ablakomban lestek rám csillagok -
beszéltem hozzájuk, most hallani vélem
mert ezüstös válaszuk mára lett készen.
 
Létezhetnek okok, melyekről nem tudok
mikor egy felelet később majd felbuzog -
éltesebb időmben szívemben cseng vissza
eléri végül, hogy szűk szemem felnyissa.
 
Remélem ott vagyok, ahol most lennem kell
fájón melegen tart e földi szenny-menhely -
kis része a nagy egésznek enyémmé ért...
dúlt lelkem bánat-bimbókat oszt reményért.
 
(módosítás)

 imgp3671mk.jpg

Ez a beszéd!

(Csani-vers)
 
Kicsi Csani, mondd, hogy mami
nem kell mindig úgy ugrani! -
...szótagokkal semmi gondod 
szavakkal szórd a porondot.
 
Folytasd drága: megyek, megyek
ne hagyd el a gyek-et, gyek-et -
úgy lesz teljes az a beszéd
várva várom csöpp száj-zenéd.
 
Mindened a nagy markolód...
láttam Rólad sok-sok fotót -
ráülsz, hajtod, szemed nevet
együtt szalad, kacag veled.
 
Szólítsd meg hát kincsem, nosza!
akkor megy majd jobban tova -
biztos simább lesz az útja
dobd be azt a ma-ma-t sutba!
 
Kicsi Csani, mondd, hogy mami
nem kell mindig úgy ugrani! -
jó, jó, persze, ráérsz vele...
addig teszek...pótlást bele!
 
(2014. február)