Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fújja széjjel

www_tvn_hu_1e8712b80d8743427ca8c050cefa7cf4.gif 

Karikatúra 3.
(a kivagyi vagy okostojás)
 
Mindenek tudója ím, eléd áll most, barátom!
huzatos szám széle folyton füstöl a parázson -
nincs olyan dolog, amihez én szólni nem bírnék
másokban ne, de bennem szíved örökké bízzék.
 
És ha mégis meggondolnád magad, mást kérdezve
majd rájössz, hogy járatlansága nagyon mérgezne -
mert én, csakis én vagyok az, ki tudja a választ
az összes kérdésre, mivel a csacska nép fáraszt.
 
(2013. november)

prod_576_16087_6.gif 

Karikatúra 2.
(a mulya)
 
Félszegségem pajzsom, dárdám, édes életbordám...
úgy teszek, mintha énemet engedném le torkán -
(már ha van neki torka, hiszen száját sem nyitja
és mikor nyitja, ó, mikor nyitja!: a szót irtja.)
 
Nem merek nevetni és nem merek szívvel látni...
gyorsan esnék át azon, mi épp három pipányi -
hogy múltnak fordulva öntsem belém a vakmerőt
félénkségből kiraktam már...két tucat temetőt.

prod_576_16087_6.gif 

 
Jönnek-e népek?
 
Megtépett vitorlákkal kötöttem ki
e fenséges, derűs Mosoly-szigeten. - 
Míg hajóm idáig ért, szelek tépték 
és vérmes hullámok birkóztak velem. 
 
Bőröm cserzettre szívta Nap sugara
sárga ironja barázdákat rajzolt -
hajam fakult, a betegebbje kihullt
bárkám: formáját útonhagyó facsonk.
 
Most terültem el a part homokjában
szusszanok kicsit, mielőtt szétnézek. - 
Lesem az eget, hol lába vízbe ér...
jön-e még több hajó, lesznek-e népek?
 
Kószálnak páran a nedves fövenyen
talpukkal abban nyomaikat hagyva. -
Legalább látszik: nem vagyok egyedül
közöttük lelkem sosem járhat fagyba'.
 
Eszembe jutnak, kik úton szorultak
viharban, cápák fogvicsora között. -
Sajnálom az embert, ki rabnak maradt
...kitörni képtelen üvegfal mögött.
 
Már nincs értelme meggyőzni őt erről
próbáltam ritkán, de elvetélt ötlet. -
Hasztalan a példa, s félreért a fül
a csökönyös jellem értelmet ölhet.
 
Mondom...kik maguktól tartanak erre
őket kedélyes szív és ész fogadja. -
Bár a fák magasak, össze is nőttek
Napfény süt be a nyájas gondolatba'.
 
Maradt, mi rajtam van, ősi rongyaim 
pár vén ruhadarab és egy öreg szív -
nem tudhatom, hogy kell-e erre egyéb
csak bízhatom: jó helyre vetett a víz.
 
(2013. november) 

 prod_576_16087_6.gif

 
Karikatúra 1.
(az álszent) 
 
Bocsánat, hogy élek, de nagyon jó ember vagyok
csak jót gondolok és mindenkinek jót akarok -
elnézést kérek, ha olykor levegőt is veszek...
de anélkül furcsán, gyengén-bágyadva reszketek.
 
Segítek én bárkinek, bármikor, kérni sem kell
hozzád mézzel-mázzal szólni ajkam dehogy restell -
eszemben sincs magam többnek képzelni egy légynél
ám ha netán lecsapnál...szárnyamból istent tépjél.
 
(2013. november)

 prod_576_16087_6.gif

 
Földi testből égi hamvak
 
Megszólítottak a szelek, a messziről jöttek...
Kérdezték, hogy hova vigyenek, merre fújjanak -
mondtam a tengerhez, hiszen ott keveset voltam
csak egyszer és már szürkület lepi be múltamat.
 
Később szeretnék sivatag zöld szigetén állni.
Tüdőmbe csempészni a homok, s pálma kölnijét -
hogy majdan felidézhessem itthon, ágyban fekve
mint kúsztak be orromba az illatgyönyör pihék.
 
Következő kanyar legyen az oroszlán földje. 
Tigrisé, párducé, elefánté...vad, nyers vidék -
semmi finomkodást, semmi ellazulást nem tűr
de bátran ad igaz küzdést, neki ez semmiség.
 
Sok kalandra éhezem még, nincs annyi erős szél.
Ezért...az utolsó kérésem, mi morbid, bizarr -
heverjen a lista alján tovább, még tovább, de
egykor látnom kell, amint a szél az égre kivarr.
 

prod_576_16087_6.gif

 

Modern Frankenstein

 
Torkig vagyok az emberrel.
Önző, komisz és sokszínű. -
Szólhatok én ily csúfakat,
a hallgatás nem szörnyízű.
 
Bársonyszavak mögött élnek.
S lelkük belül úgy vicsorog, -
mint láncára vert dühös eb,
kit mérgelnek bűn-viszonyok.
 
Feneketlen, álnok mélység,
miben forrnak rémes titkok. -
Fortyog bennük forró láva,
kitörni kész démon vinnyog.
 
Locsolgatják mocskos lével.
Romlott vérben ázik szívük. -
Elvetemült világ vált itt.
Azt a régit biz' gördítjük.
 
Ocsmány testem lelke sajog.
A gonoszság terem rózsát. -
Merre nézek, ott csokrokban
szagukkal az erényt lopják.
 
Torkig vagyok az emberrel.
Gátlástalan, ledér, gyilkol. -
Megöl lassan minden szépet.
...előlem meg gyáván iszkol.
 
(2013.11.22.)

prod_576_16087_6.gif 

 
Zabolátlan múltidéző
 
Annyit nevettünk akkor, hogy a házak 
szeméből kövérkés könnyek potyogtak -
búnkat vesztve szorítottuk örömünk
mint anya, ki éhes kisdedet szoptat.
 
Oly boldoggá értünk egyetlen napon
az ég-kapu kitárult fejünk felett -
szerelmes lelkünket Isten áldotta...
és szakadt szívünk lába előtt hevert.
 
Elébe mentünk a meg sem írt Sorsnak
a levegő forrt, testünk benne puhult -
lenyűgöző lett a mocskos, szikes föld
reméltük, hogy hozzánk azon eljutunk.
 
Nagyra nyílt ki az éjjel öblös szája
elnyelt mindkettőnket ez a krémsötét -
a Hold lustán folyó méze fürdetett
míg csókkal véstük a pirkadat ködét.
 
Kacagott a lomb, s kacagott a felhő...
mily' vidám volt a világtalan világ! -
azóta sem nyitott csodásabb nyarat
az Élet...minden zárban vannak hibák.
 

prod_576_16087_6.gif

 
Újraélesztés
 
Fűillatból szőtt szőnyeggel takaróztam éjjel
a mellémbújt Hold fénye még pirkadatig mesélt -
lapozva az emlékkönyvét színezett egy regényt
s most fantáziám egén bohém csillag szökdécsel.
 
Mondogatom: álljál meg már, nyugodjál le végre!
hisz nem vagy egyéb, mint álmaim izzó szikrája -
mely csapzott képzeletem haját mosná tisztára
mitől szabadon lenghetne a gáncstalan szélbe'.
 
De ő tovább szökken a szivárvány-szürkületben
mélyen szívja be az agysejtek dús lüktetését -
kik összefognak vele azért, hogy még megérjék
a következő tavaszt, hogy szerepük szülessen.  

 

bordo.gif

 

Felhőfüggöny lebben 

(Téli percek)
 
Lelkek nyiladoznak téli napsütésben
sugarakba fogódz'nak egyre üdébben -
a csillogó szemű gyűrődött arcokon
somolyogva derül álmos villamosom.
 
Angyalok keringnek átlátszó köntösben
ajkukról a jókedv szárnyaikra löttyen -
kacagva kúsznak át az ember-szíveken
csapatban örülve csevegnek szívesen.
 
Az emberek napja boldog lesz, felhőtlen
kivirul reggelük, játszanak felnőtten -
cserébe háláért vissza mégsem lohol...
az a csodás Nap, ki levertséget porol. 
 

 90439d4a3dd4ce1dff24d440836fdc85.gif

Az elszáradt élet
 
Kiesett könyvemből egy lepréselt virág
sorok közé szorult szakadozott szirma -
szánalmas csábító e folt-bomlott irha
miből nem terjengnek már illatkarikák.
 
Lapokkal elnyomva fuldoklástól tépett
de meleg nyárestén kivittem magammal -
párájából szétnyílt a végső panaszdal
s az Ég alján úszó napkorongra nézett.
 
Csendesen pihegte végső búcsú-bókját
néma sikolyt lehelt levedlett bimbóba -
mely reményének lett felégett viskója
messzi testvérek a vérbő-húsú rózsák.
 
Könnyemmel átmostam silány teste sebét 
hadd lássa hát benne eleven mivoltát -
amint régen hajba, csokrokba befonták
...és nem ólomszagú betűkbe temették.
 
Lám, kezemben maradt néhány lila halál
rebbenni sem képes morzsalék hervadás -
végtelen, önmagában hagyott bennlakás
...hullajtom a földre, s lelke hazatalál.
 
(átdolgozás, 2014 januárjában))
 

121261_galeria_uvolto_szelek_01.jpg

Élcelődő

(avagy: Délibáb árnyéka)

 
Csipkefinom könnyű tavasz
mi szerelmet nálunk maraszt -
hozott téged hűs hajnallal
zápor-szitált halk sóhajjal.
 
Úgy örültem, hogy megjöttél!
engem csókos nyárba löktél -
nevetett a Nap az égen...
hiányzott a kontroll-fékem.
 
Elvesztettem minden eszem
pedig azt se könnyen szedtem -
megdolgoztam érte jócskán
de...odalett edzett formám.
 
Itt állok most lestrapálva
mint a kókadt, szomjas pálma -
metsző hideg csíp bőrömön
míg szerelmed vissza-lövöm.
 
(2013. november)

1241809512_68.gif

Fontos-e?
 
Számba-vettem mit elértem, majd
következett, mi rajtam túltett -
és merengek most ráncos szívvel
akad-e harc, mely unszol újfent.
 
Agyamban koloncok csattognak.
...mihasznák vagy kevésbé azok -
az értelmetlen olykor roncsol
ám én nélküle is kész vagyok.
 
Önbizalmam fák között szállong
máskor még messzebbre költözik -
a lényeg, hogy tőlem oly távol
jár...tán látja a Nap köldökit.
 
Feszül a húr, égnek a gyertyák 
Véglet csonkja lassan összeér -
pattan a szál és pislog a láng
de Sors-mosott énem lelke: él.
 
Kételkedik, bár nyugtot talált
párbaj-viselt álszent tanokkal -
már szundikál zűrös porondon
...életzsíros füle nagyot hall.
 
Nyüzsög mégis a közlés vágya
keresve...az enyém fontos-e? -
hiszen annyi, annyi a művész! 
poéták gyors-mázsája nyom le.
 
Ha szabad...kérem, én maradnék
annyi itt a hely, bő ez a Föld -
az Ég pedig odébb, s türelmes;
mit számít, mennyi torok üvölt?
 
(2013. november)
 
bordo.gif
 
 
Mámorhintón
 
 
Hallgat az Éj és hallgat a Nap
eltűnt a Fény, már nem tapogat -
hozd közel hozzám testmeleged
írd a szívembe gyöngy-nevedet.
 
Csend ül közel és csend ül távol
Hold udvarában lelkem táncol -
boldog a szem, mely Téged nézhet
átszökell testünk minden bércet.
 
Vakká lettem, mert vakká tettél
azt látom csak, mi bennem eszmél -
rózsát nyitott a fonnyadt bimbó
száguld velünk egy mámor hintó.
 

bordo.gif

 
Jövő jutalma
 
 
Szeretetpermettel szórnám a Földet, hogy 
ne legyen több harc és ne legyen háború -
jusson a nyomorra, érjen összes embert
legyen ily kabátja mindnek, ki szomorú.
 
S ne kelljen kimosni, ne kelljen váltani
láthatatlan kincsként örök becsben tartva -
majd halálunk napján szálljon ez örökség 
az új, friss szívekre, mint Jövő Jutalma.
 

bordo.gif

 
Vízió
 
Van úgy, hogy nem érem el a Valamit.
Valamit, miről azt hiszem, közel van -
itt néz át arcomra, ül a fotelban
és könnyében látom...régen utazik.
 
Mennyi minden belefér e sós cseppbe!
Évszázadok vagy ezredek gond-raja... -
míg csak mar, mar a múló Idő sava
e szempár a szenvedők kínját nyelte.
 
Gondolom, Ő a Sors, habár nem beszél.
Oly hallgatag, mint temetőkert télen -
épp tempót koppint kimért börtönében
ott legbelül, hol Te és Te is lettél.
 
Talán most kegyes akar lenni hozzám.
Mi másért jött volna ilyen közelre? -
Rejtély szent kötelme sosem ölelne.
Ám enyhülni vélem, míg mereng dolgán.
 
Megszánt vajon? és korrigálni kíván?
Felmér, s újra ír, a falsot elveti -
lapoz... a tompult ceruzát hegyezi
motyog magában, így költődik lírám.
 
Van úgy, hogy nem érem el a Valamit.
Játszi képzeletem csapong a térben -
valószínű, utóbb majd ekképp végzem:
...a soros lapon húst sütnek Valakik.
 

vzes3_www.kepfeltoltes.hu_.gif

 
Mikor meghal az Élet
 
 
Sovánnyá nyúlt az Élet árnyéka
eltakarta testével a Halál -
szánalmassá szakadt langaléta
kit megtámadott eme rút ragály.
És meddig futhat? ez itt a talány.
 
"ugyan hová, hová lesz a séta?...
messzi hallik, hogy szíved kalapál -
nem véd az aggok, bölcsek árnyéka
százszemű pengém bárhol elkaszál"
 
Bújna be Földbe, a fényes Napba
Menny akoljától kék kuckót bérel -
szűrt felhőlevél a mezsgye sarka
s tetőt rögzít szeretet hevével.
Ajtón, s ablakon a szél sem bélel.
 
"ugyan miért, miért lettél néma?...
messzi hallik, hogy szíved kalapál -
lehet paplanod füst, felleg-széna
százszemű pengém bárhol elkaszál"
 
Vaj'h hol az a hely és szelíd béke
melybe öltözve meglapulhatna? -
lankad is lassan már ébersége...
mikor Végzet ránéz, pillanatra.
Majd új sorokat kántál, hadarva.
 
"kérlek ölelj meg, Ég ajándéka...
messzi hallik, hogy szíved kalapál -
szerelmed legyek, ne Lét hóhéra, s
százszemű pengém többé nem kaszál."
 
Kényszerű mosoly a másik arcán...
tűnődik rögvest ezen szavakon -
ám rövid a válasz, mit súg aztán:
"míg el nem viszel, magam siratom
de múljak mégis...Sorsot nem csalom."
 

95921.gif

 
 A végső csók
 
 
Felújítottak egy kis kuckót a szívben
rég elfeledett volt, koszorúk ölelték -
szeretetfestékkel újra kenték, mígnem
magára találva, otthont lelt a vendég.
 
Elhelyezkedett hát, mint aki hazatért
nyitottan a szépre, hálát küldve jóra -
mert ki beengedte, nem lát azóta fényt
mióta lelke-tört, kedveszegett, kósza.
 
Ám alig pihent meg, kopogtak az ajtón
éjszínű álarcos gúny-mosollyal pózol -
vérbe mártott ujja falat kócol sajgón
s eltűnik a szoba...Végzet belecsókol.

 

bordo.gif

 
Öngyilkosjelöltek
(fantasy)
 
Fájdalomtenger, mi parttalan, szigettelen
sérelmek úszkálnak abban apró halakként -
fel-feltörnek a felszínre bátor kalandért
de látva a horgászt, alábuknak vesztesen.
 
Mindig arra vágynak, hogy békét találjanak
sós levegőt kapkodva tán majd tüdejük nő -
utána szárnyuk is, mit a kékség körülsző 
s peregnek belőlük a kacajt kapált szavak.
 
Mert esély az lehet rá, minden oly változó
hallgatagabb hullámot húznak az orkánok -
és higgadt nappalt hergel fel sötét átok
azután...dübben az éj szíve, mint vad folyó.
 
Csendesebb percek bélyegzik a bősz vidéket
a bántalmak fekszenek ekkor a víz mélyén - 
erőtlen lelkükben a sok, kifáradt élmény...
és csatát feledve, a szégyen perzsel, éget.
 
Erre hajók sem járnak, honnan is jönnének?
csak a mélység marad, meg a kiúttalanság -
e megfoghatatlant a léleksebek lakják...
bőrükön pikkelyesre aszott, nyákos kéreg.
 
Fájdalomtenger, mi parttalan, szigettelen
sérelmek úszkálnak abban apró halakként -
megízlelik az összes lecsöppent falat vért
hogy végül szabadságuk a pusztulás legyen.
 

bordo.gif

 
Anyám a föld
 
 
Anyám a föld, apám az égbolt
hozzám kötődnek a csillagok -
messzi rokonom a büszke hold
s örökül most Sorsot izzadok. 
 
Itt-hagytak magamra másokkal
világba engedtek egyedül... -
nem oktatták nekem az embert 
a csodám csodákkal egyesül.
 
Pillantok rájuk: vajon kik ők?
ha jönnek velem, még engedem - 
csöppennek a szavak ajkamról
és port vernek fel a lelkeken.
 
Kezem súrolja cserzett arcuk
mit testvérem, a Nap ráncozott -
de mindig tovább megyek tőlük
az én utam semmihez szokott.
 
Meglepetés volt a születés...
de tarthatom az élet súlyát-
döntést bonthatok ajándékul
míg szívemet a végek dúlják.
 
Anyám a föld, apám az égbolt
hozzám kötődnek a csillagok -
messzi rokonom a büszke hold
s örökül most Sorsot izzadok. 

 

kekegyenes.gif

 
Táncoló fényfüzér
(Csani-vers)
 
Kitt-katt...csak egy kattintás -
hipp-hopp...most a fény hintáz'.
 
Merészen és boldogan
ágak között így rohan -
fejét vesztve ugrándoz'
kacajt ragaszt a szádhoz.
 
Tapsra kéri tenyered
jaj! a gömböt levered! -
sebaj, maradt még elég
mint vég nélkül a mesék.
 
Ugye csodás, csillagom?
rezgőn siklik pamlagon -
kapkodnád, de elszalad
szemed tükrén megmarad.
 
Ilyen ez a Karácsony...
csillog-villog, barátom -
álmos is lesz reggelre
...hadd pihenjen Őkelme.
 
Kitt-katt...csak egy kattintás -
hipp-hopp...szűnt a fény ringás.
 
 (2013. december 20.)

havas11.jpg

 
Régi, fagyos hajnalon
 
 
Vánszorgó percfonat szétmállott kötelén
húzódzkodik hajnal lánya az éj teljén -
fulladtan dűl ágynak az izzó szenvedély
ráborul fagydagadt szájával dermedt éj.
 
...
 
Pirkad az ég alja december havában...
nyíló jégvirágok bólintnak vagányan -
csokorba szedetten, tisztelettel élnek
addig, míg a csókod lángokkal nem éghet.
 
De begyújtottál immár, tested merő láz
csillapítsa tüzét eme reszkető száj? -
elég reám nézned, lelkem is gyulladó
most már biztosan lesz jégrózsa hullató.
 
Perzsel a levegő, hűs szobánk izzás-lak
elfordul féltékeny nyaka a kályhának -
lobogó gyomra csak mellékes körülmény
dunyha alatt forrunk, egymásban örülvén. 
 
...
 
Vánszorgó percfonat szétmállott kötelén
húzódzkodik hajnal lánya az éj teljén -
fulladtan dűl ágynak az izzó szenvedély
ráborul fagydagadt szájával dermedt éj.
 
(sokadik/végleges módosított változat)
 

kekegyenes.gif

 
A színtelen veréb
  
Erős szél szaggatja ruhámat
már a lelkembe is beletép -
szinte sajnálnak a faágak...
szürke tájban színtelen veréb.
 
De most nem gátolhat fuvallat
megyek tovább, nyakam behúzva -
jobban az Élet úgysem csalhat
haladok, s vihart iszom búmra.

 

kekegyenes.gif

 
Húzódj hozzánk
(Advent táján)
 
 
Húzódj hát Te hozzám közel
érezd velem szívem táncát... -
ahogy ropják benn az erek...
tükör-szemek tisztán látják.
 
...
 
Advent jár most deres füvön
erdős tájon és vízparton -
nagyvárost néz könnye mögül
s Őt szorítja kihűlt markom.
 
Jelen van a szegény házban
jelen gazdag, csicsás népnél -
őrzi minden koldus álmát...
s azét is, kit rég becéztél.
 
Úgy indult el néhány hete
mint ki áldott, békét hozó -
szeretettel tarsolyában...
csendhullámos, üdvön folyó.
 
Ösvényt talált az Emberhez
rendet rakott kusza farmján -
szívós, boldog fénye terjed
tanoncok közt, utast kapván.
 
Csatlakozott bús és vidám
összenézett hamis, szelíd -
együtt szusszan ím az Ünnep
azokkal...kit lénye hevít.
 
...
 
Húzódj hát Te hozzám közel
érezd velem szívem táncát... -
ahogy ropják benn az erek...
tükör-szemek tisztán látják.
 
(2013.december 15.)
 

kekegyenes.gif

 
Fújja széjjel
 
magához ölelt az éjjel
aludjunk el békességgel -
köddé legyen bú szívünkből
fúljon harag az éj füsttől
 
béküljünk meg sok másokkal
fedjen álom csendbársonnyal -
ami tegnap még bosszantott
holnap hamun porját kapkodd
 
torka szélnek fújja széjjel
mindazt, amit bánat pénzel -
nyugalom és derű szálljon
ezt remélve...illik zárnom