Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hidd el

Kívánság
 
 
Elfáradt a lábam, megkopott gerincem
nem látszik a terhem, pedig régen viszem -
annyi-annyi málha rakódott húsomba
láthatatlan nyűgként a bőr alatt folyva.
 
Szemem vizén úsznak emlék mozgóképek
vigyáznak a múltra, mintha őrködnének -
talán tőlük látom rosszul a sorokat...
pedig könnyem néha nagy hévvel mosogat.
 
Csontom porladóban, csökken benne jövő
mondják, pirula még lehet reményt szövő -
testem tiltakozik a gyógyszerek ellen
életem szeretném, hogy e nélkül teljen.
 
Kezem még működik és agyam is, hiszem
talán túl intenzív, szinte sosem pihen -
de erőt ad nekem, s kedvet a holnaphoz
hogy legyen még tarka az az életabrosz.
 
Mert fáradhat a láb, a gerinc is hajlik
ám, mi a fejben szól, majd elér a hangig -
remélem velem lesz, akkor is, ha másom
nem marad épségben...most én ezt kívánom.
 

(2013. augusztus)

kekegyenes.gif

 
Csanival, idebenn
 
 Zoknis láb, mely fürgén szalad
farmernadrág, rajt' pár maszat -
huncut két szem, nekem legszebb
csücsöri száj...menten megvett.
 
Kiről szóltam? nem is másról
Csanád jött el...ő anyástól -
nagyon vártam, nem nyughattam
ajtót lestem, bizony gyakran.
 
Végre itt van, lelkem karol
szívem üstdob lett valahol -
úgy veri a ritmust: tam-tam
ekkora zaj van egy tankban.
 
Játszottunk mi, szétpakoltunk
jobban mondva: néztem tájfunt -
tornádó vert szobán tanyát...
kacaj csöppjén csüngtek csaták.
 
Dehogy bántam! inkább vágytam:
tartson tovább velem zártan -
kicsit enyém volt őkelme...
mami-terep csúcs-győzelme.
 
(2013.10.06.)

kekegyenes.gif

 
Élő halottak
 
Oly fontossá válnak a holtak 
akkor, mikor már eltávoztak -
miért nem addig lobog a láng?
amíg mindőnknek ez a hazánk.
 
Hihetjük, néznek le magasról
ránk, kik nem értünk szavakból -
dadogunk, hallgatunk, áldozunk 
viaszfüsttel jattol ma sokunk.
 
Megbocsájt mindent a Teremtő
ha imát súgsz most, te esendő -
mit számít, becsülted-e addig
...Kegyelet a sír előtt alszik.
 
De felébred rögvest a zajra... 
hisz koporsó döccen talajba -
könnyárral locsolják az útját
tartóssá nyúzva a gyász húsát.
 
(2013 augusztus)
 

ez.szerelem.jpg

 
Sugdosnak a fák
 
 
Sugdolóznak a fák a kései nyárban...
fejüket összedugva halkan motyognak -
leülök alájuk, egy padon lesz árnyam
figyelek szavukra, magukkal sodornak.
 
Könnyeden értem a lomboknak meséjét
emlékeznek arra, mikor megszülettek -
erőtlen hajtásból virtuóz zenészként
komponálták őket gallyakra mesterek.
 
Most pedig búcsúznak a teremtőjüktől
simogatják egymást és álmokat szőnek -
hátha ott a földön, ismeretlen hűsből
hörpintve alhatnak, mint avarágy tőzeg. 

 

kekegyenes.gif

 
 
Játszik a tavon az este
 
 
Félig kiszáradt fák közé kucorgott az alkony
kényelmes helyet keresve, ahol megpihenhet -
csak rövid időre, míg az est feltűn' a parton
hogy együtt végezzék a szokásos napirendet.
 
Szólni kell a napsugárnak ott, a víz tetején
szüntesse be már a szem-vakító lubickolást -
tessék szépen elhúzódni, s a dombok kebelén
hessegetni a szelet, ki felhőkkel cimborált.
 
Később a lassú, könnyed párát kérni kedvesen
férceljen ruhát fenn, a gyufásdoboz házakra -
majd illőn lengetni csillagok felé szertelen
naplement-hajszálat...égjen ében éj-fonatja.  
 
(2013. augusztus 10.)

 

kekegyenes.gif

 
Bántva
 
Mellemhez öleltem egy szálló szellőt
jó erősen fogtam, nehogy kicsússzon -
és az úton, min fakó léptem koppant
kék lepkék repdestek napsugár-húron.
 
Csorgott a verejték, hőség legyőzött
szél megszökött a testem fogságából -
aléltan tapadt rám lenge kis ruhám
míg lábam nyargalt a férgek fájától.
 
Mart a lelkemből kicsorgott fájdalom
ráfolyt az erekre, húsra, szívemre -
úgy szerettem volna lemosni gyorsan!
csak könnyeim dőlhettek rőt vérembe.
 
Sóssá vált a bensőm, átrágva rosszon
fehér lepedékkel hintve, jaj! éget -
perzselve sajog, lyukas a test telke
mivel öblítsem?...hogy élhessen élet.
 
(2013. augusztus)

 

kekegyenes.gif

 
 
Sínek mentén
 
 
Élénksárga szőttes fut ablakom előtt 
napraforgó lányok és legények sora -
s...kinézve a vonat üvegén keresztül
olyan, mintha éppen most festenék oda.
 
Magabiztos kézben jól siklik az ecset
pingál is gyorsan, amíg szemem pihen -
és mikor kinyitom, a táj újból sárga...
csak a lelkem sötét, miben hitem viszem.

 

kekegyenes.gif

 
Kiindulópont
 
Lakótelep foszlott szélén
élt egy fiú, neve Zétény -
itt született, ezen nőtt fel
a számára nincs meddőbb hely.
 
Szerelme is innen fakadt
első csókja lépcsők alatt -
tárolóban, biciklik közt...
míg leküldtek pár üveg sört.
 
Feljebb úsztak álmos vágyak
lapostetők felett szálltak -
szőttek tervet, nagyra nőttet
az erkélyrács nem különbet.
 
Neki sem ez volt az álma
ha tehetné, máshol állna -
amit most lát, minden sivár
oly szomorú, szürke, szikár.
 
Szerelmespár és a sok vas
így méláztak: hátunk tollas -
hogyha együtt elindulnánk
tömbök mentén tán kijutnánk.
 
Panel mátka, panel zárka
jól illenek össze párba' -
ám Zétényünk fűrészt ragad
párban, vassal, ím elballag.
 

(2013.09.19. - Panel romantika címre a HM-en)

kekegyenes.gif

 
Üljünk át!  
 
Dologra, harcra fel, meg kellene mozdulni
lustaságom vetkezik, nézd, Erőt koldul, ni! -
hogy honnan és miből, bizony derekas talány
hisz pilleteg az összes és hervadoz a lány.
 
Csak ül itt valahol, a valaholnak alján...
előbú'ni nincs mersze, riadt, mint hajdanán -
csalogatom édességgel, bókkal, tervekkel
egyikre sem reagál, eltelt a versennyel. 
 
Bátorságra lenne szükség az új irányhoz
toldva azt akarattal, s jöhet pici pátosz -
nos: Szándékom a minap iszkolt szabadságra
meghallva feladatát, inkább havat hányna.
 
Ilyképpen e nehéz-lecke csücsül rendesen
várja megoldóját, ki tettben reménytelen -
ledőltem én is a lajhár mellé...bárhová
ott agitáljuk egymást, hogy üljünk máshová.
 
(2012.09.22. - átírva: 2013.09.17.)

 

kekegyenes.gif

 
Régi, fagyos hajnalon
 
 
Vánszorgó percfonat szétmállott kötelén
húzódzkodik hajnal lánya az éj teljén -
fulladtan dűl ágynak az izzó szenvedély
ráborul fagydagadt szájával dermedt éj.
 
Pirkad az ég alja december havában...
nyíló jégvirágok bólintnak vagányan -
csokorba szedetten, tisztelettel élnek
addig, míg a csókod lángokkal nem éghet.
 
De begyújtottál immár, tested merő láz
csillapítsa tüzét eme reszkető száj? -
elég reám nézned, lelkem is gyulladó
most már biztosan lesz jégrózsa hullató.
 
Perzsel a levegő, hűs szobánk izzás-lak
elfordul féltékeny nyaka a kályhának -
lobogó gyomra csak mellékes körülmény
dunyha alatt forrunk, egymásban örülvén. 

 (2013.09.15. - módosított változat)

kekegyenes.gif

 
A meg nem születetthez
 
 
Göndör aranyhajad lett volna talán
és álomtiszta, haloványkék szemed -
kacajod gyógyít'ná a sértett sebet
neved gyöngysor lenne az élet nyakán.
 
Lábad szaladna, mint futótűz erdőn
közben csacsognál szívemnek kedveset -
majd, míg álmaid hasztalan kergeted
pihennél karomban veszélyes lejtőn.
 
Elmondanád sokszor, hosszúk a napok
vagy rövidek, miként akkor épp érzed -
hogy néha biz' éjjel a holdat kérded
látják-e őt Ott Benn azok, kik vakok.
 
A lelkek szabadságát hagytad bennem
Te, ki sajnos soha meg nem születtél -
hozzám ragadtál, tán egy ízületnél...
s emlékezem Rád sok elrepedt percben.

(2003. július 28.)

kekegyenes.gif

 
Építkezés
 
Megteremtettem akarattal, hittel
azt a világot, hol az élet tisztel -
igaz, kicsi és nem sokan ismerik, s
a művészt lassan rögök őrizhetik.
 
Azzal falaztam, mi belőlem fakadt
előttem a sors sosem esett hanyatt -
pottyant párszor a kötőanyag java
és nyújtózott érte a szándék nyaka.
 
Elmondhatom azt, kőművessé lettem
apró nap-kövekbe lelket leheltem -
évekké rakva szelíden, s meghitten
védenek ezután úgy, miként hittem.
 

(2013.07.27.)

kekegyenes.gif

 
Elmúláson túl
 
 
Ha lelkünk él tovább, míg buja testünk
lassacskán eggyé lesz az anyafölddel - 
vagy letüdőzi füstként Nap, ha fölkel
akkor szívünkre is keresztet vessünk?
 
Hol alusznak a vágyak, miket táplált? 
nyers, élő húsból bontották szirmukat -
hogy később majd ott készüljenek utak
merre elménk festett ábrándszivárványt.
 
De ha elfoszlik az agy, mint földanyag
s nem fejlődhet rajta gondolat többé -
s a lélek csak úgy átvedlik szűrt köddé
szólj!, e világban szuszognak a szavak?
 
A halott, mint fogalom, nevenincs lesz
az Ismeretlen választ nyelvet hozzánk -
érteni fogjuk-e? bár elhagytuk formánk
amitől azt hittük, így jutunk kincshez.
 
Szerelmet vonszolt meggyötört vérpatak
hajszolta tovább zsigerek ösvényin -
azután az sem lesz?...mi nő vidékin?
ám, míg fülel a csend...a Túl átkacag.

(2013. július-augusztus)

bordo.gif

 
Lepergett szerelem
(Homokszemek)
 
Esti sétánktól fövenyes parton
hol ladikok ringanak a vízen -
és izzott tőled óvatos szívem
ma feltámadt emlékeddel alszom.
 
Perzselt a nyár dereka akkor is
homokvárat építettünk egyszer -
élted, ahogy engem lelked elnyer
válladon pihent a tenger-kocsis.
 
Hullámok csapdosták barna tested
vadul hajtott az, ki a bakon ült -
te nevettél, miközben ég dördült
szerelmem homokszemként pergetted.

 

(tenger-kocsis = hullámhajtó, azaz...szél)

bordo.gif

 
Lélekvándor
 
halovány fények
én tovább lépek
utak és árnyak
vigaszra várnak -
engem nem bánnak
 
bennem maradtam
bután, szakadtan
kérdőn tekintek
Múltra legyintek -
Majdnak beintek
 
szöknék zsebébe
hajnal szemére
Sugár találhat
Naphoz barátnak -
sárga varázslat
 
ott fenn az Égen
boldogság lészen
lelkem hozzáfog 
vágyom hozzátok -
izzó foszlányok
 
hűtöm könnyemmel
pedig növekszel
szívemben vágyam
hogy megtaláljam -
festetlen vásznam

(2013.07.14.)

bordo.gif

 
Cirombás üzenet
 
Hűsebb levegőben ketyegnek óráink
ablakban elterült őszapó-unoka -
ott várja a tatát, aki még nótázik
hazajönni bizony kevésbé fűl foga.
 
Inkább levelezik, így tudat magáról 
cirombásat küldöz, sárgával a barnát -
üzenete merész, ám szíve szaván szól
aljára kaparta szélfütty hűlt sóhaját.
 
Marad még csöpp időt a barátok között
mulatoznak együtt az évszakfelnőttek -
bízva, hogy az utód türelmet szövött
és a kitartással mód szerint felnőhet.
 
Néhány hét csak, íme feltűnik az öreg
szalad eléje a hóbortos nagycsalád -
indián nyáron már kifakult köpönyeg
s nyárutó levágta zöld-korona haját. 

(2013.09.01. -átirat)

bordo.gif

 
Hóbortos népek
(2013. kora-nyarán)
 
Hóbortos népek lakhatnak az égben
szeszélyes kedvük hetente változik -
kétszer két nap az új klímatáborig
de órák alatt is fordulhat, kérem. 
 
Hancúroznak egymással az évszakok
egyre furcsábbá vál' az időjárás -
régen bizalmunk bírta évszakváltás
vajon hová tűntek el a szép napok?
 
Idén nem emlékszem bimbós Tavaszra
ki mértéket ismerőn visszafogott -
enyhével apránként rügyeket bontott
várva Nyarat, kivel szívből kacagna.
 
Hirtelen jött a hőség, majd lehűlés
rövid idő eltelt, helyet cseréltek -
ott, magasan biztos sosem henyélnek
folyton mulathatnak, mindenki bűvész.

(2013. július)

0_1nyar40.png

 
Velem vagy
 
Elsimulva bársonyfüvön
nézek sápadt holdvilágot -
szememben e láva fénye
arany múltnak pergő éke.
 
Kezemben a zöldet tartom
ajkammal a száz csók ízét -
rámtaláltak puha-csendben
s dereng néma derűcseppem.
 
Túl vagyok a fájdalmakon
csalódás hűl, sírás röpül -
átléptem a gyors szorítást
mely időnként erembe vájt.
 
A vágy halk ér, sajgó emlék
bennem élnek, kik szerettek -
rád gondolok, talán épp rád
hová lettél, kit ölelsz át.
 
Merengésem nem lehet bűn
régi ízek gyűlnek számban -
tovatűnten most is nyüzsgő
csókok, mitől voltam függő. 
 
Hangot hallok a távolból
ötven évnek törött tükrén -
kúszik felém hószín szellem
ó, hol éltél eddig, lelkem?
 
Temettelek őszi széllel
temettelek, ha nyár dalolt -
tavasszal egy barackággal
télen oly sok havas árral.
 
Több száz módon feledtelek
miért jöttél vissza hozzám? -
ez a világ már nem tiéd!
rég nem szaval érted misét.
 
Ám, zamatod bennem őrzöm
kacajt termett érintésed  -
alattam nőtt fű szavadból, s
hajad fénye holdat habzsol.
 
Velem vagy.

(2013.08.28. - átdolgozás)

bordo.gif

 
Útravaló
(gyermekeimnek)
 
Ahogy fogy az Időm, szorít a kétség
szánalom könnyét hullajtja az öröm - 
romos lelkem csend-falába ütközöm...
pedig fecsegnék, habár alig kérték.
 
Szavak raknak gondolatból hidakat 
komponálva ösvényt fejből a fejbe -
az érzés rózsája jár véle jegybe'
...s ajkak bimbója hevétől kifakad.
 
Pillanat szülte lény, élet zsoldosa
ez vagyok én és velem a többiek -
juthatna még nekünk csekély évtized
majd égre tekintünk és nem doktorra. 
 
Több mindent akartam mondani Nektek
soknak tűn' beszédem, de sosem elég -
gyöngyös betű-levest észbe töltenék
ízes fűszerrel, mit étvággyal esztek.
 
Közölni valóm oly mély tenger bennem
apadni se látszik, szintje inkább nő -
hisz amíg nincsen baj, nem a halál jő
legyint agyam egyet: ráérünk szentem!
 
Tapossák talpak felszínesség útját
félresöpört gonddal haladva rajta -
de a szív eseng, mert kitartó fajta...
billentyű-hangok lelkek éhét búgják.
 
Lennék én bús, ha úgy kéne távoznom
mint elhunyt szájába belefúlt sikoly -
ki a túlvilágból még egyszer kiszól
a süketnek...csak nehogy elkárhozzon!
 
Kinek szánhattam e fenti néhány sort?
magamnak, családnak, fiúnak, lánynak -
szólva szeressünk, míg Óráink járnak
s Végzet-vonatunk emlékké nem gázolt.
 

(2013. július-augusztus)

kekegyenes.gif

 
Szeptember csordásai
(Őszapó)
 
 
Szürke dunyhával takaródzik a nyár
még augusztus van, de a Nap lazsál -
a hűvös éjjel hajnalra hőt kaszál
ahol még nagy ritkán meleget talál.
 
Felhők mögül szálló madár a postás
levél a csőrében, mi piros-pozsgás -
zöldjétől fosztott a rálehelt mondás:
őszapó, s őszanyó szeptember-csordás.  
 

(2013.08.25.)

kekegyenes.gif

 
Tisztulás
 
Ha úszom a tóban, másra nem gondolok
csak a szerelmes víz öle bársonyára -
belesimul testem, gyűrődést feledve
így fürdik Vadgalamb is az út porába'.
 
.....
 
Pihe-könnyű lénynek érzem magam benne
gondjaim napoznak a zöldeskék tükrön - 
tőlem szétverheti haragos vízfüggöny
kevesebb marad, mi engem partra tenne.
 
Nem kapkodom össze, hagyom elmerülni
a nehezebbeknek biztos lenn a helye -
búcsúdalt dúdolok, evezhet gyász zene
...mentőövem nektek kezem sose küldi.
 
.....
 
Átsodródott évek a messzi túlparton
rovom a távot, mi sejtelmesen láttat -
ami vigasztalna, alig maradt néhány
és folyton apadnak a maradott bátrak.
 
.....
 
Felettem sirály húz, hátha utolérem 
leszállt épp pihenni a piros bójára - 
neki mindenhol van szabadság szófája
bármerre szálljon el, tanúja az éden.
 
Széllovak vágtatnak hátukon emberrel
a madár megijed, eget szel szárnyával -
követve szememmel...már az égen házal
én is megeredek, míg a Nap felperzsel.
 
.....
 
Ha úszom a tóban, másra nem gondolok
csak a szerelmes víz öle bársonyára -
belesimul testem, gyűrődést feledve
így fürdik Vadgalamb is az út porába'.

(2013. július-augusztus)

 

kekegyenes.gif

 
Még mindig Hitetlenül, Uram
 
Hitetlen vagyok, már elsorvadt a hitem
hogy valaha égtem, talán azt sem hiszem -
cseppköves életem mindegyik falában
kilazult tégláknak sora sír javában.
 
Mert látom az embert, hiú, véres vesztét
álnokság, gyűlölet dézsmálja a testét -
oly patakból iszunk, mi savval fertőzött
szűretlen forrásunk métellyel festődött.
 
Máztalan korsónk is lyukassá lett közben
kezünkből leesvén kövek között döccen - 
felvesszük, újólag mohóbban kortyolunk
hátha az ütődés felrázza most honunk.
 
Töröttzáp fogakkal szürcsölnénk a békét
keskenyre szítt ajkunk elrettenti vérét -
igazságos sorsot és megváltást várván...
üveges pillantás kattan napunk zárján.
 
Butaság hajkurász csipetnyi értelmet
beéri, elkapja, fölénnyel térdeltet -
zsigerbe támad a szégyenletes rémség
ciánban sodródik sorsunk, öl a kétség.
 
Hitetlen lettem, már szétmarták a hitem
keselyű-kapkodás megszaggatja szívem -
harcosan tépnek ők számos szívcsapatot
mindenütt darabok...vájnak rút kacajok.
 
(újragondolva: 2013.08.20.-án)

 

kekegyenes.gif

 
Szökött erők
 
Fáradóban a test
elfáradt a lélek
megélt szerepével
szemérmesen lépek.
Teljesség tölti be
pólusai mélyét
talán bevégezte
e földön az éltét.
Iszaposan sűrű
odabenn a talaj
néha felhígítja 
vidám gyermekkacaj.
Máskor leülepszik
tanácstalanná vál
időnek csónakja
valamire rávár.
Ilyenkor nehezen
halad a mocsárban
amott egy új érzés
feneklett nyomában.
Távolabb bóbitás
múlt-madár énekel
hangja rekettesen
kottáz a tényekkel.
Tollai ritkásak
színei elvesztek
dalnokunk torkának 
nótái levertek.
Elkopott már ő is
minden elenyészett
mint ki játékával
egy ideig végzett.
Mozdulni illene
a lápot tapodni
újabb célok felé
kéne lopakodni.
Lenne ilyen persze
az érem feldobva
ám a lelkierőt
a vénség ellopta.
Szalad vele messzi
túl a láthatáron
kiáltást sem hallja
hogy visszataláljon.
Így a legfőbb támasz
most légtérbe áradt
hirdetést feladni
a test még nem fáradt.
Ha elcsíped ember
vagy felborít téged
ne magadnak fogd be
üzenj nekem kérlek.
Ígérem utána 
jobban vigyázom őt
öregséggel együtt
viszek zsivány erőt.
 
(reparáció)

 

kekegyenes.gif

 

Hidd el

Nincs laktatóbb a dús bokor szagánál
az ember gyomra megtelik élettel -
hamvas, szellőtiszta, üdén édesded
zöld vesszőire most apró madár száll.
 
Pihenget szemem a tollas kis testen
két vékony lába egyensúlyt toboroz -
e kecses cérnaszál mily gondot okoz!
ám ügyeskedik, hogy le ne billenjen.
 
Feldereng bennem a küzdelmet látván
sok nyüzsgő ember minden-kori harca -
sosem telik be a két lyukas marka...
megállni sem képes sorsutat járván. 
 
Pedig mennyi fennkölt pillanat volna
mit észrevenni csakis olyan képes -
kinek naplement' az esteli mécses
és forrás vizébe szántást táncolna. 
 
Az ilyen szem együtt dobog a szívvel
adva hozzá érzékenység, mint kovász - 
és nem lesz lelkednél ékesebb topáz
mi fényesebben ragyoghatna, hidd el.
 
(2013.07.31.)