Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kallódás

korfesletten.jpg

Korfesletten

Az öregségről nem tudtam semmit. 
Szembejött velem ócska ruhákban -
szakadt kardigán nyögte keservit,
lábán bakancs, sosem látott pertlit...
mi közöm hozzá? Nem én ruháztam.

Egy idő múlva megállt mellettem.
Később jött velem, árnyába bújtam.
Nadrágot adott, melyet felvettem,
úgy néztem ki, mint ő, korfesletten;
már nem akartam lenni az újban.

... az öregség tud rólam valamit.
Vigyáz rám hangja, óv barátsága -
értő mosollyal vezet haza, mint
olyan bölcs, kinek halljuk tanait...
nem baj, ha szegény, s nincs jóruhája.

(2016. november)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Mester(kovács)munka

Sohase' vágytam, hogy erős legyek;
másokra hagynám a nagy hegyeket -
hideg ráz attól, mi rám veretett...
vadlovon patkók... nah, így lehetek.

Biztosan merész, ha ilyet mondok.
Hallgatni, tűrni kell minden poklot -
nyugtázni bénán: csak létműgondok;
az öröm jött-ment és elpárolgott.

(Megdorgál karmám: pipogya beszéd!
Túlcsordult lelked nyaldossa sebét -
lecsöppen, fut már, terjed a pecsét;
fertőzhet, vigyázz, visszaszáll beléd.)

Sosem akartam harcedzett kezet;
hegyhordás réme mégis fenyeget -
prüszkölök attól, mi rám veretett...
vadlovon patkók... nah, így lehetek.

(2016. október-november)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Csak okosan 

Régen két marékkal 
szórtam az időt...s 
nem mindig érdekelt
hová, mire jut.

Tenyeremhez ma csak
sűrű zacc ragad...s
nagyon kell figyelni,
hogy le ne mossam.

(2016. október)

--------------------------------------------------

Merülőben

Ha akad három ember a
környezetben, aki képes
rád figyelni úgy, hogy
közben nem nyomkod
telefont... akkor ennél
többet már nem várhatsz
ettől a világtól. Ám nem
a föld sara az, amiben
taposni kényszerülünk.

Fáradok.
Megállít
látomásom.
Szelfikbe
süllyedtem
egy
facebook-
ingoványon.
Várok, míg
az Égi Kéz
felemel oda, 
ahol az 
értéknek
van még
temploma.

(2016. október)

meruloben.jpg

Opció 

Most, most állj be a sorba,
de ha futnod kell, fuss el -
várhat másmilyen dzsungel:
mennyvadon, s angyalhorda.

(2016. október)

-----------------------------

Angyalszőnyeg 

Jövőre kihajtok majd újra. 
Rügyet bontok, mint a fák... 
le fog hullni ez a tompaság,
a Nappal leszek összebújva.

Együtt fogunk sütni a földre,
sugárkarjaink nőnek...
velük készül az aranyszőnyeg,
amin angyalok járnak körbe'.

(2016. október)

foldkereken.jpg

Földkeréken 

Hangyaszorgalmunk határtalan. 
Izgága agyunk sosem pihen meg. 
Lehetnénk a földkerék hősei, 
kik megváltó posztért lihegnek.

Egyetlen probléma van csupán.
Messiássá az ember nem lehet;
mert okosan teremtett az Isten...
ez még csak a skicc, a tervezet.

(2016. október)

--------------------------------------------

Bohóc-sármok

Orvosság, pirula-e a szó? 
Pár apró gesztus éltet-e? 
Ha kezem megérinti vállad,
gyötör-e mámor érzete?

Ha néhanap együtt kacagunk
a bohócon a porondon...
összeér-e a kifestett szánk,
hogy orrunkon vigyorogjon?

(2016. október)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Csemege levele

Falánk csigák a kertemben
növényeket reggeliznek -
kivetkezve kuckójukból...
meztelenül lesznek fittek.

Hegyén-hátán vacsoráznak,
ugyan mi mást? Leveleket. -
Agyonrágva minden zöld szín,
virág karján lyuk-seregek.

Tudom, nekik is élni kell,
(nőhessenek jó nagyokra)
hogy azután házunk falán
hajtsák fejük mész-álomra.

Mindhiába rémisztésem,
nem hat a "hess", a "huss", semmi -
azt gondoltam: összegyűjtöm,
meg kéne tán őket enni.

Ám, de túl a sajnálaton...
finnyás fajtánk ezt se' bírja -
magyar udvar, magyar csiga,
konyha sem lesz már francia.

(2016. október)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Reményjátszma 

Csordogáló patak (áttetsző vizével)
sodorja a múltat, komótosan halad -
futtában itat meg rőtvadat, madarat...
mialatt fövenyén gyermekkort idézel.

(Kettesben a fűben kislabdával játszva,
virgoncak a pöttyök, kacajuk is röpköd -
tekinteted mélyén arcomat fürösztöd;
óhajom, reményem e mennyei játszma.)

Összemosott emlék foltosra száradtan...
leng, lobog a szélben, holtomig segéljen -
tudom, nem kell nekem attól sose' félnem,
hogy vergődni engedsz idelenn, szárnyatlan.

(2016. október-november)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Önismeretlen 

Túl sok vermet ásunk, pincéket, rejteket,
ahol szorgos lelkünk titkokat rejteget -
sós-ízű érzéscsepp eleggyel locsoljuk,
arra várva talán, hogy csitul a szomjuk.

Ám ettől méginkább kívánják a vizet,
és főképpen olyat, mi felszínre vihet -
gejzírként kitörni onnan a mélységből...
milyen szép is volna, töretve a jégtől!

Mert odalenn örök fagyban az ablakok,
deresek a falak, s nincsenek nappalok -
csak sóhajszél fúj be az ázott réseken;
jó erős rejtélyfal - holtbiztos védelem.

Annyi vermet ásunk, pincéket, rejteket,
az összes félelmünk merő egy rettenet -
annyira elbújunk az emberek elől...
önmagunk se' hallunk saját magunk felől.

(2016. október)

avaragyasok.jpg

Avarágyasok

Gesztenyefiúk, gesztenyelányok,
hassal a fűben semmit sem láttok...
szép-barna fényes kabátra lépek,
jaj, véletlen volt, elnézést kérek.

Gesztenyeliget, gesztenyeerdő,
ágytakarón csüng avar-esernyő...
csodás szunyálni alatta ősszel,
nincs is mit nézni, le a redőnnyel.

Gesztenyebébi, gesztenyebölcső,
október anya termést özönlő -
bújik a gyermek, szúrnak a burkok,
tél bácsi hátrébb, kissámlin pusmog.

(2016. október)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Églocsoló
(Ősz-hessintő)

Locsol megint az ég, pihenhet kiskannám;
kérdezésem nélkül szállt kertembe az ősz -
úgy szeretném, ha a nyarat még birhatnám,
melegét vigyázva, mint hű, napsárga csősz.

Lennénk időszövő, vad lélek-repkények,
szivárvány-szemünkben forrna a láthatár -
(kedvem ellen van a hideg, a szél, a sár)
dalolnánk egymásnak: válni tőled vétek...
sosem csapna közénk a szürke őszmadár.

Álmodom holnap is rózsaharmat-gyepet,
májust, augusztust, tarka virágcsokrot -
hiszem, egy zöld bokor olyannyira szeret,
hogy erőt gyűjt nekem, harmóniát lopkod.

(2016. október)

lili-dili.jpg

Lili-dili

Macskalányunk - neve Lili -
incselkedik, csupa dili.
Fiam kedvenc négylábúja...
szürkén cirmos rajt' a gúnya.

Dörgölődzik hozzám este:
tuját mászni volna kedve.
Nyávogóra veszi rögtön,
hízelkedik széken, földön.

Lopakodik terasz szélén;
leül beste, gondot vélvén.
Onnan nyekeg felém fájón,
kicsit búsan, kicsit vádlón.

Fánknak törzse alul metszett,
gallya sincsen, ami tetszhet.
Persze, attól felmehetne...
éles karma megreszelve.

Élező az ágy, a függöny,
azért van, hogy azon csüngjön.
Akkor mégis mi a bibi?
Lustaság az, csúcs-alibi.

Szedte-vette teremtette!
Furmányos egy cicaelme!
Lifteztessem, aki lanyha,
odafent lesz újra macska.

Megsajnálom, felemelem,
szőre finom, nemes-selyem;
jót derülök pimaszságán,
míg kucorog óhaj-ágán.

(2016. szeptember)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Virrasztó töprengések

Meghalnak a jók, elmennek a szépek,
napunk kiégett lesz, silány és fakó -
a koszorúk közt múltat rág a féreg, 
mégsem ébred fel az alatta lakó.

Add vissza, ó, add vissza nekünk, Élet!
Könnyes záporral árasztjuk a rögöt.
Miért, jaj, miért éppen őket kéred?
Mi is halódunk, ha vérünk így ölöd.

Enyészet-mézes kenyeredből szegünk,
s hamar magadhoz édesíted sorsunk.
(Alkudni kéne.) Testünkből szellemünk
ne tűrd elszállni és akkor nem porlunk.

A megbízód rút, kegyetlen mészáros.
Zegzugos, dohos útvesztőkben lakik -
csontokból falaz, s nő a halálváros,
vajon hány lelket adtál át tegnapig?

Ezt a mait, csak ezt ne vidd le oda!
Keze jéghideg, hadd hevítse kezem. 
Sóhaj-bimbóktól kékellik a csókja, 
s ajkára fagyott az első szerelem.

.....

Irigyelt béke szelídült köréje.
Hófehér galamb tollászkodik keblén.
Szívemért verdes, nem búza, mi kéne...
nesze hát, kedves, repülj vele sebtén.

(átdolgozás - 2016. szeptember)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Süketelős

Minek a sükethez beszélni?
Úgysem hall meg semmit -
bár, alkalmi süketnek néz ki;
nem akar ő észlelni senkit. 

Fülét a hang tette beteggé,
kagylóját becsukta -
a valósat inkább képzelné,
a Ma Szövegét régen unja.

Gondoltam, hátha segíthetnék 
kinyitni a zárat -
betűim kopogtatnak: tessék
beengedni; Időm nem várhat.

(2016. szeptember)

ha-majd-elrepul.jpg

Ha majd elrepül

Ihlet-madár szállt le
a szemközti fára -
gondolat-szikráktól
ragyog a ruhája;

félve nézek csak rá,
nehogy elröppenjen -
nehogy égbe vigye
épp-szendergő terhem.

Ihlet-madár dalol,
zöldülnek a lombok -
pedig lassan ősz lesz;
szegények, bolondok;

megtévedtek tőle...
azt hitték tavasz jár -
azt hitték élhetnek,
s értük szól a fanfár.

Ihlet-madár röppen,
megcéloz egy felhőt -
és ha majd eléri
elkopnak a jelzők;

sötét lesz akkortól,
szomorúság, sírás -
szomorúság napján
nem kell világítás.

(2016. szeptember)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Fényskálán

Durmol a csend a szoba sarkában, 
s rebbenő pilláján a nyári éjfélnek 
skálázik a fény, félszeg-halványan. 

.....

Aranycsillámok tótükör-táncát
partra üldözi a rakoncátlan szellő;
lebukik a Nap előbb, mint várnád.

.....

Csengettyű-szavú, okos szeptember,
(tudásfát öntöző bájos gyermekrajjal)
vedlett leveled pasztell gyeptenger.

.....

Gyertyaláng hajlong a füstje után,
(elérhetetlenül csüng a magasság)
haldokló hitével kopogtat kapuján.

(2016. augusztus-szeptember)

tucsok-kvartett.jpg

Tücsök-kvartett

Tücsök-kvartett húzza nekem, 
(ha minden jól megy) 
szeptemberben.
Régen hallott hangversenyem
(a böjtnek vége)
megszenvedtem.

Fényt kolduló alkonypázsit
- sün szöszög hátán -
fűkottát nyit.

Minden egyes etűd lágyít,
rőt Holdból fakaszt
vérző grátiszt.

Tücsök-kvartett mollján velem,
(a nyitány megvolt) 
felreppentem.
Mámor-szárnyú léleksebem
(már kék tollakkal)
téphetetlen...

mérhetetlen.

(2016. augusztus)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Szülőtlen

Félárvaságom helyett 
egészet kaptam - 
anyukám is itt hagyott,
magam maradtam.

Akik születésemtől
mellettem voltak...
- mint életem tanúi -
mindketten holtak.

(Ki emlékszik eztán a
szőke kislányra...
ki áhítattal nézett
a szomszéd srácra?

Ki emlegeti majd a 
porcelán babát...
a titokban hazavitt
tacskó kiskutyát?

Az örökké rohanást;
tűzpiros motort...
amivel a kamaszkor
árokba sodort?)

Amit csak gyermek láthat
gyermeki szemmel...
beszélném még velük, de
elkéstem ezzel.

Lettem hát e régi kor
emlék-őrzője...
viszem közös dolgaink
égi mezőkre.

(2016. december)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Szívnehezék

Nehéz a szívem, ólomsúly húzza,
gyomromat marja vaskos kötege -
megátalkodott, nem mozdul onnan,
egyensúlyra lelt búmnak közepe.

(Mint mérleghintát beállító pont,
olyan lett bennem ez a halk ború -
kibillenteni...? milyen jó volna...
ám zsigerbe-nőtt átkom nagykorú.)

Rámőszült a gond, öreg páromként
együtt visz utunk a finis felé -
s ha elhagyom őkelmét addig...
remélem derűm sem dühítené.

(2016. augusztus)

kallodas.jpeg

Kallódás

Érteni szeretném ezt a világot,  
átlátni ködön, fényen, szitán -
ám, mikor Isten az égből kirázott,
(szerintem)
fogta a karját egy-két zsivány.

Mit ér a tiszta, önzetlen teremtés,
a nyíltszívű, fennkölt alkotás,
ha a létrejött mű túl balszerencsés,
gonosz-körmöktől vájt karcolás?

Többen tarthatták lelkem az elején,
(kétkedők is az "atyaságban")
de végül lezajlott a nagy esemény:
az Úr engedett, haza(?)szálltam.

Így aztán mások keze sem szoríthat;
(eltöltött szánalom, csodálat)
talán e rögös földön meggyógyíttat,
reméltem értelmet, csodákat.

Átlátni szeretném ezt a világot,  
olvasni ködből, fényből, térből -
ám, mikor Isten az égből kirázott,
(szerintem)
odébb lökték... a Mindenségtől.

(2016. szeptember)