Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mivelünk

Nyugalom kegyében

Szeretem a csendem
hallgatni itt, bennem -
(a külcsín eltompul,
s belül béke kondul)

Ilyenkor szellemem
száll, repked felettem -
szemet hunyva elmém
helyet foglal mellém.

Megpihen az álom
lélekzöld faágon...
rügyeket fakasztva
egyensúlyom tartja.

Elférsz még mellettünk
gyere, jó lesz kedvünk -
szívem szegletében...
nyugalom kegyében.

(2018. augusztus)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Időzavartalan

El kell fogadnom: barátom lettél.   
El kell fogadnom, hogy velem vagy -  
Te, az Idő, ki máskor cserbenhagy,  
most belémkarolsz, hogy vezessél.    
 
Nekem nem tiszta, hová is tartunk,
rád bízom magam, kapaszkodom -
amott, a sármos, tüzes alkonyon
csendesedhet tán végül harcunk.
 
Ott majd elengedsz, lebegek lazán,
szabályok nélkül, korláttalan -
teret adsz, látom, mi hátra van...
minden világok túloldalán.
 
(2018.július)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Babaság

Hat hónapos tervemben
anyát-apát teszteltem;
sírok néha, nyekergek
- ősrégik a receptek -.
 
Türelmesek, látom én, s
apukám egy nagy bohém -
grimaszolva mellém áll,
mögém bújik, megtréfál.
 
Kacajommal csengetek,
két kezemmel lengetek -
tetszik biza, gondolom,
átsegít a gondokon.
 
Apróság mind, kis tüske, 
nem is vagyok rá büszke -
s... babaságból adódik:
lelkem éppen szabódik.
 
Kádban ázni szeretek.
(Akadnak ily gyerekek.)
Loccsnyi esti nyugalom -
magam, s vizem uralom.
 
Anyáéknak köszönöm
bájam, hájam, örömöm -
tejet, cumit, törődést...
hogy lehetek, azt, főként.

(2018.július)   

szelid-szazszorszepek.jpg

Szelíd Százszorszépek

Napsugár simogatott finom-puhán...
gyöngéden túrt bele hosszú hajamba,
majd bemártotta fésűjét aranyba
és pödrött kicsit a szellő bajuszán.

Felöltöztetett fényével az Égbolt...
türkizkék ruhát választott ki nekem,
tele-rakta áldott szavakkal zsebem,
s emlékeztetett: a Tavasz mily rég volt.

Sokrétű fűfodrot díszként körém vont...
ráfektetett hamvas-zöld rét-ágyára
(smaragdok csillogtak e nyoszolyába') 
és pirkadatkor elcsíptem köd-démont.

.....

Felébredt bennem a szelíd szerelem...
lélek-ráncokkal, mélyálmos szemekkel,
fáradt mosollyal  (lám, te is öregszel... )
s volt kedve még egyszer sétálni velem.

(2012 / 2018)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A Kápolna

Mindenség-érintő 
láthatatlan kezed
világokra segít, s
ugyanazzal temet
 
nem győzök ámulni
e művész trükkökön
netán szent bűvészként
varázsolsz tükrömön?
 
átfordítod képem
satírozott fényét...
oly sötétnek tűnik
innen a te békéd
 
(feldúlt harcos szeme
tekint a távolba
csatákban kivérzett
lelkében gázolva)
 
.....
 
jó és a rossz között
őrlődünk mindnyájan
kaptunk útmutatót...?
mondod: fűben-fában -
 
s keressük azt folyton
erdőkben ácsolva -
szétvágott rönkökből
épül sok Kápolna.
 
(2018. július)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Krédó

Ne kövessél engem, nem tartok sehová.
Csak egyik lábamról állok a másikra.
Mialatt forgószél tépi le rongyruhám...
viharvert testemtől sem esem pánikba.

 
Ha jönnél is velem, bánnád azt, tudom én.  
Megfordulnál hamar, igen nagyon hamar.
Nem árul már lelkem a közhely asztalán,
mosolyom romlottan savanykás szót takar.
 
Ne csatlakozz hozzám, én másfelé megyek.
Felemelve fejem, délcegen, egyedül. 
(Vagy lógatva orrom, bávatagon, sután...)
Lényemben a lényeg, megélve szerepül.
 
Ha tehetném egyszer, elvinnélek téged.
Magamba, énbelém egy belső túrára.
Génembe, vérembe láthasd belefolyva, 
mint épül naponta lelki-testem váza.

(2018. október / átirat)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Jer
 
Jer, szépülj velem.
Szépségem 
égen, réten
kertekben terem. 
 
Jer, szemérmesen.
Úgy izgat
széna-illat
ledér rejtelem.
 
Jer, felhő játszik.
Tornyosul
reánk borul
a menny teázik.
 
Jer, igyunk vele.
Falevél
szomjas legyél
nyárral tölt tele.
 
(2018. június)
 
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
 
Piruló nyár
 
Még nem öltözött fel teljesen a nyár, 
még szoknyát válogat, hosszút nem talál -
s a harisnya színe sem eléggé zöld...
bár haja csurom víz, rázza, s issza föld.
 
Még ezután fog majd nyílni a határ...
mézszín szőnyegére költ pipacsmadár -
s trillázva hullámzó búzaszemek közt
el-elpirul a nyár... arca oly fennkölt.
 
(2018. június)
 
img_20180908_155959.jpg
 
Fakó álmok
 
Magányos utcákon öreg álmok várnak,
(felöltőjük nélkül némelyikük fázhat)
vékonyka ruhájuk eléggé molyrágta,
a sors szele abban pörgős táncát járja.
 
Kezeit dörzsöli gyermekkori ábránd,
(darabban maradva színezne szivárványt)
röppenni hagyta egy jóhiszemű lélek,
aligha gondolt rá, mikor felnőtté lett.
 
.....
 
Veletek születünk, s feledünk, temetünk...
elárvult vágyaink (kallódó szerepünk)
egymáshoz fonódnak reményölelésben...
halvány vázlat lenni tépett jövőkép(p)en.
 
(2018. június)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Összebújva

Elhagytak a versek, el, mint sokan mások,
(van, amiket sosem, s van, amiket bánok)
hosszú körmondatok, csilingelő szavak, 
nem folynak belőlem, mint hegyről a patak.
 
Verejtékben úszó gondolat-foszlányok...
(tőletek én semmit, már semmit sem várok)
begörcsölt mondatok, félszeg betűtársak,
óhajtott ihletek... már nem is sajnállak.
 
Üresség a párom, mellkasához bújok,
nőhetnek felőlünk odébb a műcsúcsok -
itt meddő, sík a föld, csend a takarója,
mi meg néha lábunk kidugjuk alóla.
 
(2018. június)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

k/arc
(avagy: csapongó rigmusok)
 
szemem kékjén szárnyall, suhan az idő 
úgy siet, mint akit botokkal űznek 
bal íriszemben még él a gyermekkor
míg a jobb oldalon fény'i letűnnek
 
miért e rohanás, e sürgős tempó?
kérészlétem tőlem egyre csak kérdez
úgy tapad a lelkem kezdettől véghez
mint kanyargós útra hajló versenyló
 
arcodra (valahol) köd szállt útközben
(napok kábítottak, észre sem vettem)
talán kalandozott olykor figyelmem...
elvesztettem, kihez emlékem kössem
 
hiányolom nagyon csibész-nézésed
legeltetted rajtam (s viszont) felesben 
s keresem még néha Azt a békémet
de hogy találhatnám vakon, esetlen?
 
(2013.05.19. / 2018. május)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Randevú
(Szerelmünk Sírja)

Felkértél egy táncra, még egy utolsóra,
karodban tartottál, míg ütött az óra... 
sejtettük már akkor: csak nekünk dúdolja
vég-keringőjét az éj, mintha hajszolna,

űzne valahová, ahol megmaradhat
e csodás érzésünk, s az Élet sem faggat 
ezután, hogy eddig miért fakadt harmat
két orcánk bíborán; letörli és hallgat.

Szótlanság köpenye vállunkra borítva.
Ennyit kértünk Tőled a reánk mért kínra. 
Megtetted Istenem, ez Szerelmünk Sírja;
látogatjuk sűrűn, s a Hold világít ma.

Ismét táncolhatunk, kacagunk mindenen,
(jóllakhattam Véled, csókjaid megettem; 
hoztunk virágokat...én neked, te nekem)
de rettent a hajnal, búcsút kell intenem.

Várj egy mókás felhőn, oda váltom jegyem.

(2014. november / 2018. augusztus)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Önkívület

tündérek, manók, égi-csodák
fátyolos ábránd, pillán brokát
káprázat söpri elméd porát
röpködő szikrák, szerver-varázs
fejedben marék zsongó darázs

szédülten várod: vége legyen
gondolat szállong révetegen
siklanak képzelt bőr-betegen
könyörgés, sírás hatástalan 
messziről diktál: hass általam

lázálom, kórság jó házasság
betegség (vigéc!) őrült vadság 
támadnak, mint az éhes falkák
negyvenegy fokban épül házuk
sejtjeid forró tégla-bábuk

.....

maradjon minden földi módon
rugaszkodj vissza régi "kódom" 
szellemem vörös, izzó ólom
kiöntök minden hamis eszmét
álságos bakák... szemét, tessék!

(2018. május)

legvar-alatt.jpg

Légvár alatt

Fáj már szorítani azt, ami nem enyém,
sajog a tenyerem, zsibbadnak ujjaim -
engedlek, légy szabad múltidő kebelén,
bár, pengethetsz kicsit érzésem húrjain.

Játszd el búcsúzóul kedves, szép dalomat,
amelyre hosszasan, ölelőn táncoltunk -
(most újból éjfél van, emléked csalogat)
reggelre azonban el fog fogyni Holdunk.

Lezuhan, mint akkor... elgurul távolra...
egymásé mi ketten nem lehettünk soha.
Életet próbáltunk, s míg a Sors cáfolta -
a tetszhalott elhunyt, rádőlt a temploma.

(2018. május)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Cukkoló

Barangoltál velem
A nagy szőlőhegyen,
Löttyedt hasad fogyott
Az, mi előnytelen -
Tőkék közt naponta...
Oly gáz volt, Istenem -
Nyekegted dadogva:
Imádlak mindenem".
Borgőzöd rám-rogyott,
Onnantól érlelem... s
Részeg hold ragyogja
Ármány-ködbe eszem.
Szerelmed csalt, lopott,
Zsarnok lett és heveny -
Rémes, csalárd pompa
Oszlik, mint vén tetem,
Mardosva lelkemen.
Álmod mustban forrott,
Nincs velem több dolga -
Csuporban bor-sorsa.

(Balatoni borász-románc)

fennsegek.jpeg

Fen(n)ségek

Magasra vágyó, túl dölyfös álmok, 
föld porát lenézve iszkoltok onnan - 
inkább felettünk, az égi otthonban 
elszenderedvén csillaggá váltok. 

.....

Fényes slafrokban ballag a hajnal,
bágyadt kisbolygókat terel tanyáján:
"haladás, haladás, ne állj ma báván,
járjad kerengőd pitymallat-zajjal."

.....

Selyemstólát vált nappalra a táj...
(antracit árnyalat mennysutba kerül)
válláról áttetsző harmatsál repül, s
peckesen lépked, mint egy főlakáj.

.....

Ó, büszke álmok, sárga kavicsok!
Túl elérhetetlen messze alusztok.
Felpillantok rátok, súgva: szervusztok -
ha netán jöttök... világra nyitok.

(2018. április-május)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Panninak

Közel vagy hozzám, mint vízhez a part,
egységes mélyünk magaslatra tart -
s időm apályán csemetéd kihajt.

 

(2018. április)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Mivelünk

Sorolom a bókokat,
(Jövőre tán bólogat...)
Dorka baba, pici lány,
születésed nagy nyitány.

Általad lett szép tavasz,
nyárral sem jő el panasz -
bimbót bontott lelkemen
öröm-rózsám lelhetem.

Ősz sem lehet szomorú,
rút, szeles, rossz modorú...
mert majd sokat nevetünk,
s marad a Nap mivelünk.

(2018. április)