Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ringasd

teremto-3..jpg

Teremt/ő

Sír, mint aki eszét vesztette,
s tépve haját döbbenten látja:
tűzben ég el, forrva, zihálva;
az Ég-kapu meg sarkig tárva -
és hite száll vissza, Istenbe.

Eljött a vég vagy épp a kezdet,
szemén zsalu, rengeteg évrács;
lélekdeszkát zörget a vészlánc,
koppanása misztikus kéjtánc -
míg veri a nyomasztó csendet.

Éles fények csúsznak a testbe,
átlátszó lesz egy szürkés halott;
ki addig csak súlyokat kapott,
most szél-játék pernyévé aszott -
és könnyedén szállingóz Fentre.

(2015. június)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Sminkeljünk

Mindig kell találnunk piciny lélek-sminket,
hogy finom, rebbenős, súlytalan púderrel
simíthassuk bensőnk, ha szipog a Reggel -
mert hasztalan kelt fel vígnak látni minket.

A ránk száradt éj-maszk nehezen mosható,
álom-rúzs piheg még a cserepes ajkon, s
ezeken nem segít odacsapott "zsargon"... -
csak művészi festék, zsiger-boltból való.

Ha rendben van a test, derűs színeket fest,
nem feketét, szürkét, inkább sárgát, bíbort
és dehogy kívánja, hogy halálra kínozd -
magad a munkával, ne légy hát gondterhelt.

Lazán pamacsolj fel szivárványos mosolyt,
úgy ragyogjon kintre, mintha sejted égne...
pörkölődve bájjal, bántástól sem félve -
majd pördülj az Útra, s kacajoddal locsold.

(2015. június)

bf74c3be.jpg

Éva pátyolgatója

Nedves bőrödtől nyirkos az ágy;
izzadt szívedben toccsan a vágy -
szakadt vér-térkép, komisz, galád,
vas-lemezkékből nem versz tanyát.

Kellemes otthon jól jönne most;
téged a zord-szó csontig lebont -
panasz, jaj, panasz, dől a rekord,
rossz, ami hervaszt, jelenbe fojt.

Kérlek...

nevess a Napnak, köszön neked;
szárítkozz szépen, kínod feledd -
köntöst is kaphatsz, jövő-zsebest,
s adok almámból, itt egy gerezd.

(2015. június)

304147.jpg

Közel a távol

Mit számít már, hogy honnan és mért jöttem
...
játszótársak vagyunk egy ördögi körben -
pengetem még lantom, halkan, de érzéssel,
ha közel ülsz hozzám, tán Te is emlékszel.

Átsuhan elméden múltad szárnyas árnya;
hatalmas csapással rég-tintába mártva -
s holt-korod bőrére tetovált holnapok
sajogják jövődet: élek, míg borzadok.

Mit számít már, hogy honnan és mért jöttem
...
játszótársak lettünk, nem adom fel könnyen -
kezemben száz ostor, egyet sem csördítek,
csak állok fesztelen, vázaként, kördísznek.

(2015. június)

teremto-2..jpg

Végletek
 
Dallam a zongorán
felhangzik jó korán -
közelről sompolyog,
kéményből tántorog.

Akkordot félbe-hagy,
erre egy hang lefagy -
lépcsőház füstje közt
pár ritmust összetört.

Csatáz fénnyel, éjjel,
sosem bír mértékkel -
szorgosan tombolva
sziesztám zsákolja.

Kérdem én: mit tegyek?
Dúlt vérem jaj, remeg. -
(Kottán szánt a lárma,
billentyűd szolgálva.)

Szóljak-e finoman?
Vagy tűrjem vidoran? -
(Varázzsal kevered
bennem a kesered.)

Dúdolom is kérem,
pedig dehogy védem -
bűvész e szenvedély,
...hiába oly sekély.

Egy másik lakásból:

Muzsika dorombol,
duruzsolva tromfol -
taktus-tusra leltem
éden-völgy öledben.

Honnan jössz és miért...
nem kérdem, ki kísért -
ha felemel, s úgy tart...
közelebb lesz Túlpart.

Onnan messzibb látok,
fogyóban a Bábok... -
Nincs harsány, vad zene,
szétfoszlott szelleme.

(2012 / 2015 június)

gitarszolo-2..jpg

Gitárszóló

Addig sosem sírt annyira gitár...
mint azon a tűnt, őrült hajnalon -
mikor kétséged pihent vállamon,
szinte sajgott a húr lelke is már.

Elvist hallgattunk, bőgött Santana;
és kölcsönadtad a szíved nekem -
mondtad, jó helye lesz neki velem,
te legyengültél, csak kifosztana.

Biztattál: óvjam, mindig vigyázzam,
így láthatom a tükörben arcod -
így marad erőm vívni a harcot,
(ha elfogy, kiben bízzak) szilárdan.

Könnyem se hulljon azért, mi történt,
ne búsuljon főm éjszaka-párnán -
szeressem szívem, aki nincs árván,
hisz párban dobog odabenn, önként.

Ígértem, persze, szentül ígértem...
bármit megtettem volna ott, akkor -
(bennem a Végzet hiába harcol,
porlok a Mennyig, hozzád ítélten)

De mit tagadjam, jólesett nagyon
hited, melyben én lettem az Isten -
s amit adtál, azt mindvégig hittem,
eszemben tartva dúdolom dalom.

Addig sosem sírt annyira gitár...
mint egy szomorkás, őszi hajnalon -
most már őszintén illik vallanom:
segélyed táplál, mert Sorsom sivár.

(2013. / 2015. július)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Hihetném

Hihetném azt, most kezdődik minden,  
én vagyok a Virág és magjaim hintem...
szóródom széllel, gyermek-kéz tépdel -
mindenütt kihajtok, Gazdám takar Téllel.

Nem ad fenn a Menny Föld-tűrőt, jobbat;
talajt kapott lelkem még szépet is lophat.
Harsány vészjelem színnel, beszéddel...
közli az aggasztót, mit korcs éhhel észlel.

Hihetném azt, most kezdődik minden,  
Virágoddá tettél, növekszem egy szirten...
köröttem csökött, névtelen ország -
amit hittem volna...őszen pergő rozsdák.

(2015. május végén)

hajnal.jpg

Összhang

Pipacspatak úszik méregzöld fűmederben...
langyos szellőtangót rop a nyári fuvallat, s -
iszákos rigónk kortyol mézszín napsugarat,
hogy fehéreper-fánkkal még többet pereljen.

Hallgatunk, kedves. Velünk hallgat a rét, hallgat
szánk játéka és csend-kabátot húz fel a ház -
de kilóg bélése, nézd...amott sün bogarász;
szöszmötöl, zörgeti a metszett, száraz gallyat.

Mintha filmszínházat néznénk az első sorból,
pár karnyújtásra tőlünk szélesvásznú pompa -
szemünk előtt nő földből a kíváncsi gomba,
éppen hogy magához tért e látványos sokktól.

Hintaágyunk mélyén összebújunk az esttel...
barát ő, velünk lustul gondtalan-boldogan -
sodor bennünket tovább a gondolatfolyam,
s majdan emlékünk minket e tájba keresztel.

(2015. május)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Meglehet...

...éjjelente szaporán szállnak a szellemek,
mert ilyenkor a sápatag Hold meg az Álom
egymásnak kedvesek és festetlen nászágyon
újszülött rém-kórusukkal démont keltenek.

Hasztalan tagadnám, e csintalan jegyespár
"veszettül" reprezentál, tudatot ostromol.
Földi népre ráront a haddelhadd, a pokol.
Káprázat, látomás, oly tüneményes leltár!

Szerelem-gyerekek rohangálnak sötétben.
Mily sokan lettünk hirtelen itt, a szobában.
Rémültségem erembe-barnul, kocsonyásan.
Felébredek. Álldogálnak köröttem, tétlen.

Hallgatom őket, suttogva rólam beszélnek -
ijedt, szín-dézsmált arcom érzi a sok senkit.
Kaszálva int karom ágyamból fél-méternyit.
(Hess! Papoljatok ott, ahol hisznek tinéktek.)

Visongva, fürgén lapoznak előre, s vissza -
elmém olvassák, mialatt kacagnak, sírnak.
Elönt a félsz, a pánik...segítséget hívjak?
Gondolatom levét nyámnyila vérem issza.

Ám feldereng valami a függöny szélénél...
mázlim pislog, tetemre hív a pilledt hajnal.
Zavartan körülnéz, enyhén restellt sóhajjal,
tudván: a testetlen messiás bennünk békél.

(2015. május)

szabadsag.jpg

Az Eszme

Szabadság.
Ó ég, mennyi ruhát adnak Rád!
Ha lehántanák gönceid mind -
vaj'h fáznád-e a fedetlen kínt?

Zászlód félve verdes a légben.
Szélirányt les, merre lobogjon -
és kihez szóljon e kopott hon.
 
Eszméd harcosok isszák vadul.
Azok, kiket veszély fenyeget, s -
mások, kik véredtől betegek.
 
Érted marakodnak, mint koncon.
Egymás szájából tézist tépnek -
ájtatosak lesznek, s megtértek.

Lyukasra fosztják a kabátod.
Igéket mormolnak rongy alatt -
kerge agyak szavát ó, tagadd!
 
Szabadság!
A veszettet tőled zavard hát!
Okosan válaszd meg Te-néped -
hogy jogosan ne kelljen félned.

(2013.03.14. - 2015. július)

szemet.jpg

Kortalan lomtalan

Nem dobok ki semmit,
csak pár romlott évet -
néhány napot, órát...
mik őrzik emléked.

Nem dobok ki semmit,
csak penészes percet -
bűzös-sárga, szagos...
rám aggatott terhed.

Nem dobok ki semmit,
csak holt-szív darabot -
ami számít nekem...
azt te meg-tagadod.

Nem dobok ki semmit,
csak kitépem gyorsan -
azt az avas szegélyt,
mi feslik rongyokban.

(2015. május)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Harcosok kora

A lehajtott fejű Alkonyból...
szemek düllednek ki harcoktól,
s hullnak alá, hullnak a cseppek -
könnyözön imádkozik Hegynek.

.....

Sóm, amíg szétmarja a szíved,
s értelmed lassan elveszíted...
van még időd látni az Embert -
és arra is, hogy hitét megnyerd.

Légy kegyes, ne zúzzad a lelket,
több örömöt osszál, mint terhet;
magasztald, nem kell a büntetés -
ez az egy Nap oly halvány, kevés.

Többet vess Égbe, vakítsanak!
Lávaként forrjanak "színfalak"...
Ettől talán kiolvad Sorsunk, s -
lazul dermedt markától torkunk.

.....

A lehajtott fejű Alkonyból...
szemek düllednek ki harcoktól,
ellep már mindent a szenvedés -
Erőt adj, kérlek, mi nem kevés!

(2015. május)

people.jpg

Révedés

Mindenki meghal, ki született valaha;
messze szökdös a virág édes illata -
kifakulnak rétek az elsatnyult fűtől,
gazdátlan gondolat hasad a férc-műből.

Elporladnak álmok, elűzetnek vágyak;
szépségnek párlata a ráncokra ráfagy -
(kettétört érzelmek csalódottan, csonkán
csupaszra vetkezve, erejükben fogytán)

Nézek egy pókot a sarok szegletében...
küzd a hálójával, nem az ellenségem -
figyel a szövésre, dolgozik ő gyorsan;
és mire lesne rám, leseperem nyomban.

Látóhatárt fürkész magasan egy ablak;
éppen addig lát el, ahol a Hold ballag -
ám eltűnik az is...ott, hol az Ég derül,
narancs-nevetése függ rajtam, ékszerül.

Apadnak tengerek, kagylót vetnek partra;
gyöngyeik lapít'nak magukra maradva -
csöndes rabságuknak drága kincsét őrzik
...s eközben az Élet fakad, ősztől őszig.

(2013 / 2015 június - újragondolt verzió)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Szem/lélek

Nincs hová rohanni, az élet az, mi szalad.
Ezalatt belőlünk... oly szenvtelen kihalad.
De álljatok ti békén, szemlélve, mint látnok.
Fakadjon gazdagság'tok abból, amit láttok.

Nincs miért szaladni, az idő az, mely rohan.
És olyan szánalmasan előznék meg sokan!
Maradjunk inkább délceg jegenye a szélben,
mint lavina-temetett, jégbe-fagyott szégyen.

A Halálnál szaporább úgysem lehet lábunk.
Kikezdhetünk vele, de másoknak is ártunk.
Várjuk hát emelt fővel érkezését hozzánk...
és beérhetünk vele angyalt vagy boszorkányt.

(2015. április - újragondolt)

veledvagy-tile.jpg

Riasztó

Minden olyan lapos, eltűntek a formák,
ez az egész világ egyetlen nagy pacni... -
mindennek ura lett a bóvli, a hakni,
agyakon lakatolt sekélyesség-fogság.

Hová lett a kerek, a szögletes másság?
Hol bujkál a tarka, különleges tartam? -
Színfolt, ami izzott önmagáért hajdan
és nem vegyült bele alattomos álság.

Jellemek kellenek. Sasok és Sirályok.
Szárnyaljon, cikázzon magasan az ember. -
S ne szégyellje magát odafönn, ha egyszer
azt kérdik majd tőle: érdemből mit látok?

Bár...számíthat-e az, hogy kérdi-e bárki?
Ha annak gyér volta hiány-fészket rakott -
miből a becsvágy, a küzdés már kipakolt,
hontalan rongy-alak, kinek bűn ezt fájni.

(2015. április-május)

prod_576_16087_6-masolata.gif

A Forrásnál
(Égi foszlány)

Gyorsan futó patak sodrán
kavicsok közt égi foszlány -
úgy igyekszik, fürgén mozog,
nincsen hínár, nincsen homok.

Nap sugara az, mi szalad,
felkeres ő folyót, tavat -
átlátszó víz lett kedvence,
tükrén csitul estelente.

Harmat-hozó hajnal hasad,
Reggel Lánya mosolyt arat -
körbenéz a kék ér felett, s
fénytalárt ölt suba helyett.

(2014. július 9. / 2015. június)

107099.gif

Tenyeremből

Tenyeremből eszik a Tegnapom,
csipegetve dagad emlékzabon. -
Táplálom vele merült testemet,
töltöm a Holnapom, mi eltemet.

A jelennel nehéz mit kezdeni.
Éhes, mohó önmagát kelleti. -
Mire kimondom: csodás e reggel!,
befalta pár óra, s delet hergel.

Álmosan figyelek sótlan tájat,
ablakomon keresztül hűs árad. -
Rásimítom vállamra kendőmet,
adok még sanszot a jövendőnek.

Mert suttog a Pillanat Bűvésze.
Meghívja tudatom egy ebédre. -
Bűvölve olt sejtembe szűz Reményt,
kéri, tegyem felnőtté győztesként.

Vállalom kérését, mert hízelgő.
Emberből vagyok én is, esendő. -
Fittyet hányva az Éjre, mosakszom,
várva, hogy a Lavor lét fakasszon.

(átdolgozás)

kosztolanyi_dezso.jpg

Daljáték függöny nélkül

Dalolni szeretnék, zenekart vezetni...
minden ember jöjjön, ki sorsát vezekli.
Álljunk szépen sorba', lökdösődés nélkül;
gyertek ide, gyertek, a szólam élénkül.

Hangosan nótázzunk, tüdőnk kitágítva...
maradjon hát otthon, ki tervünk hárítja.
Hadd repedjen széjjel Világ dobhártyája;
hallja meg, csak hallja, mivé lett "báránya".

.....

Pillants le égbolt és láss rög közül, te föld!
Sokan vagyunk, ugye? Talán a félsz betört?
Pedig ez még csendes, nyelvünk sem vipera.
Eddig a nyitány szólt...most jön az Opera!

(2015. április)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Érzékcsalódások

Együtt

Hajnal szántott az égen, mikor jöttél
felém, s átlátszó harmat-barázdában
emlékfoszlányt görgetett a dühös szél.
Játszva öblítetted le hajam, vállam

az ébredő Nap hűs mosdó-vizével.
Sírt a pirkadat, együtt sírtunk vele.
Érezhettem volna, már nincs kivétel,
én sem leszek az, hát törődjek bele.

Összebújtunk. Ígéretesnek hittem
magam. Olyannak, akiért meghalnak,
majd ismét élnek; akin kuncog Isten,
mielőtt szól: zuhanj csak, én elkaplak.

Egyedül

Ténfergek csillám-káprázatok között,
kéretlen. Éles fény tépked fel bennem
résnyi keskeny, járhatatlanná szövött
utakat, s tudom, mostantól követnem

kell mindenáron, hogy elmém békéje
rám-találjon. (Ó, nyughatatlan álmom!)
Utas-társam az alkony csend-élménye,
a halkuló zsivaj...mind, mind óv, átfon.

Látom, ahogy pihenni indul egy szív...
szerény vackán igazít még, s feltekint;
suttog pár szót, rólad dobog; de elhív
onnan valós lényem higgadtan, megint.

(2015. április)

eletveszely.jpg

Özvegy Ölelés
(Mielőtt kiönteném)

Gyönyör-felhőkön ülnek a vágyak,
lábuk lóbálva dúdolnak Téged -
bódító dallam házalva vágtat,
örömtől fűtött arcokba réved.

Árad szerelmem, kilép medréből,
sodor magával útjában állót -
messzire futnék kéjes nedvétől,
kerülj el engem, a lázzal hálót.

Özvegy Ölelés lebzsel egyedül,
keresve karol semmit markolón -
távolból hangod sírva hegedül,
válasz nélkül is hozzád tartozom.

Kacagó szemem hunyorog vakon,
belül még látlak, kívül elvesztél -
hangoddal együtt közös a lakom,
kottánkkal teli e zenész-szentély.

Gyönyör-fellegek könnye lepereg,
Ég-reménycseppje esik hevenyén -
tócsáit gyűjtöm, s feléd rebegek:
mosakodj kedves, mert kiönteném.

(átdolgozás)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Zsémbelő

Már csak szemlélője vagyok a világnak.
Távolról, kispadról nézem a dolgokat.
A Remény halódva, sorvadtan fosztogat,
bajtárs'ival együtt ön-poklommá váltak.

Aszott, satnya képük felkiáltó (bűn)jel,
szemük szurok-szín lyuk a keserűségen;
becsaptak azzal, hogy hűségük tűnékeny
sosem lesz, míg égek derűvel, víg-tűzzel.
 
S derűm izzik, igen, boldog, mert lehetek;
levegőt kaphatok, vérem fűt, kanyarog.
Hálát a Menny felé, s minden-felé hagyok,
nyújtsd értem a Karod...Tejútnak eredek,

igaz, kedvem csügged, esélyem elfogyott.
(Ülj le inkább vándor Vég-re fordulóban,
siralmas kottádon hit-szegény a szólam;
csonka-dallamsorod foghíjasra kopott.)

Már csak gyönyörködöm mások erejében,
figyelem kispadról mért zajong a világ...
mint szakadnak gátak és ütköznek viták, s
azt, ahogy tántorog visszhang-nevetésem.

(2015. március végén)

words_of_love__by_oprisco.jpg

Ringasd

Elloptad a Napot,
amikor aludtam -
és rám-terítetted
oly felszabadultan,

hogy kikelt lelkemben
minden érzés-magzat. -
Felsírt sok kisbabám,
karod immár tarthat...

ezernyi szerelmet...
ezernyi nyugalmat. -

(2015. március)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Tavasz Terén

Zöldre váltan sorakoznak
Fűszál-bakák körülöttem, -
míg délután bandukolok
a munkától meggyötörten.

Ám ekkor Ők mosolyt adnak
fáradt, nyúzott, matt arcomra; -
felém nyújtják sovány kezük:
- Ez a tiéd, bús asszonyka!

Földig hajlok, hálás vagyok,
rájuk nézek köszönésképp; -
szemem ragyog ruhájuktól, s
Tavasz Terén...élő-lény lép.

(2015. március 20-22.)

thumbnail.php.jpg

A Folt

Ülj le ide mellém és karold át a vállam,
zuhanjunk bele e megszeppent csendbe
itt, az elsötétített, négy-sarkos világban; -
feszítsd meg bennem a múltat keresztre,

hogy rendkívül fájjon és eret is elvágjon,
s nézd velem együtt utolsó csepp vérem...
mint szívódik be a foszladozó díványon, -
ránk hagyva alvadt kor-foltját, sötéten.

(2015. március 21.)

prod_576_16087_6-masolata.gif

Szkepszis

Kétségek, kétségek, jaj, erős kezetek
markolja, szorítja gyengülő szívemet. -
Fuldoklik ó, szegény, teret keres, teret,
bárcsak lennétek ti jók hozzá, kegyesek!

.....

Fullánk-ajándékod bőrszövetet gyilkol,
redő ráncát rágva húsba, vérbe piszkol; -
kínba zuhant testben a tudat bó-biskol...
az értelem előtt mindent bölcsen titkol.

.....

Szánalmas érzelmem állj, poharam betelt!
A Mindenségemben szilánkodat megleld. -
Húzd belőle mérged, türelmét ne hergeld,
s kibuggyanó vérem legyen majd ünnepelt.

(2015. március közepén)

196657.gif

Ne siess, Március

Megint egy március,
ki tudja mennyi még? -
Meddig fut szekerem,
s hallhatom: "nyitnikék"?

Oly szép vagy március,
mint elvont művészet... -
maródó tél-rozsdán
csillan itt-ott fényed.

Kedvellek, március,
maradj még sokáig; -
ne rohanj napokkal,
mert hamar jön másik.

(2015. március 6.)