Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szerelem-sut

 Érzések és kétségek, érintések és vétkek, csókok és haragszomrádok...

Mindenekelőtt : ugye tudod, hogy mi az a "sut" ? :)
 
Régen nagymamám sűrűn használta ezt a szót, főleg a kemencesutra asszociálva. Persze ő nem tudta, hogy "asszociál".  Zugot, eldugott kicsi sarkot - mely (általában) kedves nekünk - hívunk így.
Ez az itteni piciny birodalmam is hasonló. (a feltöltés folyamatos)
 
zenekkk_www.kepfeltoltes.hu_.jpg 
 
 
"KÉSVE TUDOM, DE SZÁZ ÉLETRE MEGJEGYZEM: SZERETNI CSAK A SZERELEM MINDEN FÁJDALMÁVAL EGYÜTT ÉRDEMES, VAGY SEHOGY! AMIKOR VISSZASZÜLETEK, NEM LESZEK ABBAN A HELYZETBEN, HOGY KERESSELEK, MERT NEM FOGOK EMLÉKEZNI RÁD. DE MEGISMERLEK MAJD! ÉS HA TUDVÁN TUDOM IS, HOGY ÉN FOGYOK EL HAMARABB, AKKOR SEM UGROM EL TÖBBÉ A SZERELEM ELŐL! HALÁLUGROTTAM....ÉS LEZUHANTAM!"
 
Tenger és alkonyég között
 
Tenger és alkonyég között
a szerelem hozzámszökött.
Örömre bú jött, napra éj,
a hosszú vágyra kurta kéj,
s óh, szerelem, reád mi jött
tenger és tengerpart között!
 
Tenger és kikötő között
az édesből keserű lett,
a vágyból könny, a könnyből láng,
holt kéjből új vágy, új fulánk:
s a szerelem így font-kötött
a tenger és homok között.
 
Tenger és napnyugat között
egy órát köztünk font-kötött,
de már suhant is, fürge láb,
a tegnapok után tovább
az arany vízen; jött s szökött
tenger és tengerhab között.
 
S tenger fölött és part alatt
minden vágy meghalt, elszunnyadt.
Az első csillag látta, míg
kettőnk egy lett; a második
csak engem látott magamat,
tenger fölött és part alatt...
 
Algernon Charles Swinburne

prod_576_16087_6.gif

 
Bogárné Sárközi Ilona
 
Nyári zápor
 
Mosd le rólam nyári zápor
vándorút szürke porát,
erősödjek - legyek bátor,
ölelő kar fogjon át,
sűrűn hulló égi áldás,
ha megtisztítod lelkem,
nem lesz többé jajkiáltás,
csak csend és béke bennem.
 
Csordogálnak esőcseppek
végig szívem ereszén,
kútba fulladt vágyak-tervek,
rossz helyre születtem én,
bőrig áztam, jól ráfáztam,
napfény alig érhetett,
számomra az igaz élet
nélküled nem létezett.
 
Budapest,2013. 06. 19.
 
 
304140.jpg 
 
Gárdonyi Géza
 
Mikor itt vagy
 
Mikor itt vagy a szobában
mintha teles-tele volna
rózsával és liliommal,
s körülöttünk zene szólna.
 
S mikor kimégy a szobából
olyan üres lesz egyszerre,
olyan üres, olyan néma,
mintha én se volnék benne.

www.tvn.hu_4470aff66a5220c9c566008771ee4ab3.jpg

 Gligorics Teréz - Én legyek...
 
Legyek a hajnal, ha nincs többé álmod, 
Sötétben az égő gyertyafény, 
Holnap is én legyek a láthatárod, 
Szívedben vigasz, ha nincs remény… 
Legyek a napfény a felhőtlen égen, 
Az éjszakában a csillagod, 
Találjam meg a lelked a szélben, 
Ha időnként bárhol elhagyod… 
 
Legyek az ölelés, perzselő vágyad, 
Nekem szánj minden csókodat, 
Legyek a hullám a tenger ha árad, 
Könny, ha már mindenki megtagad… 
Szíved örökre enyémbe zárom, 
Nem leszek sohasem délibáb, 
Árnyékod vagyok, a te utad járom, 
S kimúlok, ha fény nincs tovább...

blogolrol..jpg

 
Valahol elhagytad az arcomat 
s most én se tudom, milyen vagyok... 
megmozdul-e szememben az öröm, 
mélyülnek-e tovább ráncaim?... 
Talán ez a halál, az emlékek 
nélküli végtelenség, 
amelynek nincsen se múltja, se jelene, 
s nem gyötri a jövő sem.
Valahol elhagytad az arcomat. 
Teremtő tenyeredre várhatok, 
amely mégis tud bánni az idővel; 
mert nincsen többé,...csak ez az út... 
ha elindulsz rajta, meglehet 
az arcomra is rátalálsz.
 
(Nagy István Attila) 

cats.jpg

MESE ARRÓL, KI HOGYAN SZERET
 
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem
határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem
határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti
a szeretettel,
s nem érti, hogy mások feleletül a
gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra
tévedt nyúl,
amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi
azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost,
amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők
útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja,
hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába
nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke
a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban,
s van, aki önmagában azt a másikat,
akivé maga is válik általa.
 
(Somlyó György) 

016_fa.png

 
Jean Claude Ibert: Mert
 
Mert hitt a virágokban,
a földben, az égben, a tengerben,
a fájdalomban, a régi szerelemben,
mert az életben tévedezett,
mert egyszerű volt és mohó,
és meghatotta egy leheletnyi tiszta tett,
mert ártatlan volt, édes, tökéletes,
mert feláldozta magát a mágusoknak,
mert nem tudta bűnét,
se erényét, se éhségét, se bátorságát,
mert csúnyának látta magát,
és imádkozott a katedrálisokban,
mert a holdra figyelt,
az éjszakára a nyári mezőn,
eszeveszett örömmel nézte a tüzet,
mert boldog volt nagyon,
mert lelke nyugalmas parcellákra 
szabta az időt,
mert idegen volt itten,
mert hitt a csodákban,
az igazság szörnyetege egy napon
hosszú fürtjeinél fogva a csatorna
falára szegezte,
hogy a mocsok tükrében lássa meg arcát,
mert szép volt
mert elege volt
abból a világból, ahol az emberek nem tudnak
emberi nyelven szólni már...  

fantasy017.jpg

Puskin: Éjjel
 
 
Feléd suhan e hang, e sóvár röptű, gyöngéd,
Mely átszegi az éj késő, fekete csöndjét.
Ágyam mellett borús, magános gyertyaszál
És zengő verseim - hömpölygő, tarka ár,
A vágy patakjai - csobognak, tele véled.
Két szemed fényesen csillogja át az éjet,
És ide mosolyog, s egy hang susog-zizeg:
Szeretlek, kedvesem... tied vagyok... tied...
 
(Ford.: Kardos László)

731062.gif

 
Somlyó György: Mellékdal egy szerelmesvershez
 
a Vers
nem vallomás
csak alkotás
mindenkinek szól
és senkinek sem
teneked is és teneked sem
üzenet sem
és rejtelem sem
nem csábítás
nem ámítás
nem rábeszélés
nem kibeszélés
nem akar semmit
csak ezt a semmit
nem kell komolyan venned
s nem lehet félretenned
nem szabad zokon venned
s nem kéri rokonszenved
nem lehet szaván fognod
s nem lehet megtagadnod
nem is kell rá felelned
csak nem lehet feledned
virág
mit bárki leszakít
de amiből kinyílt
a vágy
a mag
azért te vagy 

731062.gif

Kerekes László: Szeretni úgy
 
Szeretni úgy... hogyan is?
Gyöngéd léleksimítással, 
ha kell, arctalanul 
helyem mindig megtalálva 
ha kell, láthatatlanul
Szeretni úgy... mikor is?
Időnek előtte és utána, 
ha új Tunguz-meteor jő 
szívem végsőkig kitárva: 
ha fűszál helyén végre virág nő
Szeretni úgy... kellene...
Szeretni úgy... vágyódni
Arcodra derűt rajzolni, 
ha hívsz, sohasem hiába 
kezeden át sugározni 
besurranni imádba
Szeretni úgy... végtelen
Átrepülve gyönge árnyékomon 
a Kedvesért lázasan epedve... 
zárt körömből még csak álmélkodom 
csillagokon elmerengve
Szeretni úgy... érteni!
Monoton "én"-ből kilépni 
kicsiny világod nem meglopni 
hulló harmatod felinni 
illatodban feloldódni
Szeretni úgy... hogyan is? 

731062.gif

 
Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond ez eleget?
Méltán tarthatja hát jogának,
Hogy most megvessen engemet.
De ha sorsom panaszszavának
Szívében egy csepp hely marad,
Nem fordul el, visszhangot ad.
Hallgattam eddig, szólni féltem,
És higgye el,hogy szégyenem
nem tudta volna meg sosem,
Amig titokban azt reméltem,
Hogy lesz falunkban alkalom,
S hetenként egyszer láthatom;
Csak hogy halljam szavát, bevallom,
Szóljak magához s azután
Mind egyre gondoljak csupán,
Éjjel-nappal, míg újra hallom.
Mondják untatja kis falunk,
A társaságokat kerüli,
Mi csillogtatni nem tudunk,
De úgy tudunk jöttén örülni.
 
Mért jött el? Békességesen
Rejtőzve mély vidéki csendbe,
Tán meg sem ismerem sosem,
S a kínt sem, mely betört szívembe;
Tudatlan lelkem láza rendre
Enyhülne tán s leszállana,
S akit szívem kíván, kivárva,
Lennék örök hűségű párja
S családnak élő, jó anya.
 
Másé!... A földön senki sincsen,
Kinek lekötném szívemet.
Ezt így rendelte fenn az isten...
Tied szívem, téged szeret!
Ó, tudtam én, el fogsz te jönni,
 
Zálog volt erre életem;
Az égieknek kell köszönni,
Hogy sírig őrzőm vagy nekem...
Rég álomhős vagy éjjelemben,
Látatlan is kedveltelek.
Bűvöltek a csodás szemek,
Rég zeng hangod zenéje bennem...
Nem álom volt, színezgető!
Beléptél, s ájulásba hullva,
majd meglobbanva és kigyúlva
Szívem rádismert: ő az, ő!
Nem a te hangod szólt-e újra,
Ha egy csendes, bús napon
Ínséges szívekhez simulva
Vagy imádságban leborulva
Altattam égő bánatom?
Nem te vagy itt árnyékalakban
S nézel reám e pillanatban
Az áttetsző homályon át?
Nem te hajolsz párnámra éjjel,
Suttogsz: szerelemmel, reménnyel
Enyhíted lelkem bánatát?
Ki vagy? Őrangyal vagy te, féltőm?
Vagy ártóm és gonosz kisérőm?
Döntsd el hamar, hogy lássak itt.
Lelkem talán csak vágya csalja,
Tapasztalatlanság vakít,
S az égi kéz másként akarja...
Hát jó. Sorsom gyanútlanul
Gyónásommal kezedbe tettem,
Előtted könnyem hullva hull,
Könyörgök: védj, őrködj felettem...
Gondold el, mily magam vagyok,
Nincs egy megértő lelki társam,
Így élek néma tompulásban,
Én itt csak elpusztulhatok.
Várlak: emeld fel árva lelkem,
Nézz biztatón, ne adj te mást-
Vagy tépd szét ezt az álmodást
Kemény szóval. Megérdemeltem.
Végzem! Átfutni nem merem,
Megöl a félelem s a szégyen,
De jelleme kezes nekem,
Bizom: a sorsom van kezében...
 
- Puskin: Tatjana levele Anyeginhoz -

1290720403_89.gif

Kedvesem,
 
Bizony a szirmok összeborulnak este.
Nem akartalak megcsókolni se,
Csak hogy kicsit itt érezzelek mellettem,
Mint kisgyerek az édesanyját.
A vackorfa a beojtott ággal összenő,
Én is jobb vagyok, hogy beojtottál csókjaiddal,
Én kedvesem,
És szebb is vagyok, miként az éjszaka
A számlálhatatlan csillagoktól.
 
Meleg vagy: esőt hozó tavaszi szél,
Mely fogócskára tanítja a gyerekeket
És fölkelti a sáros füveket.
Régóta várt mellem bozontos rengetegje,
Hol éhesen, meg félfagyottan
Indulatok aggancsos csapata öklelődött
És most, íme,
Békén legelgeti liliomszavaidat
Meg a violákat.
 
Mert megjöttél, hisz meg kellett jönnöd,
Én kedvesem.
 
Még sötét van,
Leheletünk se látszik,
De ablakunkon ragyognak már a jégvirágok,
Odaki hajnalodik
S én még mindig csókokat beszélek." 
 
Mindenütt ott vagy. 
 
Mindenütt ott vagy,ahol valaha 
tudtalak, láttalak, szerettelek: 
út, orom, erdö veled integet, 
falu és város, nappal s éjszaka 
folyton idéz, öszi hegy s tél hava, 
vizpart s vonatfütty, s mindenben ott remeg 
az elsö vágy s a tartó őrület 
.......kigyúlt tavasza, nyara 
Mindenütt megvagy: mint virágözön 
boritod életemet, friss öröm, 
frissitő ifjuságom, gyönyöröm: 
minden, mindenütt veled ostromol, 
de mindig feljajdul a halk sikoly: 
e sok Mindenütt mindenütt Sehol
 
(Szabó Lőrinc) 

0043.jpg

Álomország lakója
 
"Amikor a hold a legfényesebben világít és a hegyek felől tiszta szellő száll alá a völgybe, gyere el a legsűrűbb erdő szélére; ott várok rád. Pontosan érkezzél, mert időm ki van szabva. Ha elkésel, visszamegyek oda, ahonnan jöttem és csak ezer év és egy nap múlva találkozhatunk újra.
 
Valaha ember voltam én is, akiről álmodoztál: erővel, szerelemmel, vad akarattal, kitartással, soha fel nem adva az álmaidat. Fényes takarót szőttél rólam, illatosat, könnyűt, színeset, puhát. S az álom-takaró csak nőtt és nőtt, s egyszer csak elért engem is és beborított fényével, melegével, végtelenségével. 
Nem tudtam védekezni az álmaid ellen, így én is álommá lettem, s te akkor elvesztettél engem. Szemed mohón itta hullámzó fényemet, de kezed a levegőt markolta, amikor felém nyújtottad. Akkor már messze jártam, messze a földtől, az emberektől, tőled. 
 
Álomország lett a hazám, sok más mindenkivel együtt, akiket az emberek végtelen vágyai repítettek ide. Itt béke van, állandóság, várakozás és néha visszatérés az emberek közé, röpke percekre: hátha eljön az, aki ide űzött, és visszavisz magához. Hátha ismét ember lehetek... Minden álom-lakó megpróbálja. Én is. Ezer év és egy naponta kinyílik a Kapu, s mi - huss! - szerteszállunk, dobogó szívvel, soha nem szűnő reménnyel. Én hozzád, mások: akikhez tartoztak.
Nekem könnyű a várakozás, neked lehetetlen, mert életed véges. Ezért pontos légy. Ha a fák árnyéka rám vetül, fényem kialszik s te senkit nem találsz ott.
Könnyen megismersz, mert már ismertél korábban is. Könnyen rám találsz, mert fény vagyok, messze világítok, túl a fákon, túl a mezőn, túl a lelkeken. Ruhám is fény, vidáman lebegő, hívogató, kedves.
Pontos légy, mert várok rád. S ha eljössz, érintsd meg feléd nyújtott kezem és én újra ember leszek. Élőbb az élőnél, de nem enyészek el, forróbb a tűznél, de nem égetlek meg, puhább a bársonynál, szebb az álmaidnál.
 
Ha eljössz, megfogjuk egymás kezét és soha többet nem engedjük el.
 
Gyere...
 
Várlak..."   

731062.gif

Őri István: Álom-ének 
 
Az álmok tengere furcsa szerzet 
ott lélek léleknek üzenhet, 
s szív vallhat szívnek szerelmet. 
Ott minden - mi itt nem - lelhető 
ott vagyunk Isten is - világot teremtő. 
 
Az álmok világa furcsa szerzet 
az álmokban virág vall virágnak szerelmet 
az álmokban, ki' van, mind angyalok 
fejükön fénylő tündér-glória ragyog. 
 
Az álmokban ritkán van szenvedés 
s ha fáj is, mit élsz - jön az ébredés. 
Az álmokban zöld a fű, és minden vidám 
az álmokban mindig süt a nap, 
mint szép őszi délután, 
amikor Ő jött feléd, 
megfogtad szép kezét, 
s azt hitted, mindez örök... - 
 
Az álmokban így van mind' - 
a valóban mögöttünk az Élet sündörög. 
De sebaj! újra itt az éj, 
csukd be szép szemed, 
álmodj és remélj!  

angyalka24.jpg

Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána.
A halál miatti elkeseredés
elpusztította magát a szeretetem tárgyát,
ám a halál ténye
nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam.
Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom,
nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk.
 
- Marjorie Pizer - 

0041.jpg 

Szeretni foglak tegnapig.
Jövőd múltamba érkezik
s múltadból érkezik jövőm.
Csak tegnapig szeress, de hőn.
Mielőtt megismertelek,
már szakítottam rég veled,
nem is tudtad, hogy létezem,
és szakítottál rég velem,
elváltunk végleg, mielőtt
megjelentünk egymás előtt,
én jobbra el - te balra át.
S most jobb a ballal egybevág.
Kiadtad utamat s utad
kiadtam én is. Menj. Maradj.
te érted ezt? A távozó
nem el, de feltűnik. Hahó,
hahó! Csak erre! Jöjj! Eredj!
Isten hozott! Isten veled!
Isten veled! Isten hozott!
Futok tőled s hozzád futok,
s te tőlem énhozzám szaladsz,
előlem is hozzám szaladsz -
ki érti ezt? Ki érti azt?
 
Megfoghatatlan. Képtelen.
Szerelem ez? Alighanem.
 
-Baranyi Ferenc: Előled is hozzád-  

0012.gif

Igen, és egyszer meghalok
és nem leszek, csak puszta név,
vagy az se, falevélvacok
résekből egy szín visszanéz,
 
nem lát meg ember, se madár,
te sem, pedig: súgom "vagyok",
- bár torkom sincs, s hangom, akár
az augusztusi csillagok,
 
elég a lombbal, mielőtt
szólhatnék... Fű, hamu dadog.
Simítsd meg majd a levegőt
testeddel, s tudd, hogy az vagyok. 
 
-Bella István: Falevélen talált sanzon- 

3035798945_1_9_6spjlict__lelkez__tulip_nok_www.kepfeltoltes.hu_.png

Valahol
e világon kívül
Valamikor az időn túl
valami
Köröttünk vagy bennünk
megállt
összefogódzkodtunk
érintések nélkül
percek kövein
jártunk
léptek nélkül
és egymáshoz jutottunk
utak nélkül
 
-Zimonyi Zita: Bűvöletben-  

00000465.gif 

Nyomaszt a bánat és megállás nélkül éget,
hogy be kell szívnom e fojtó, nehéz napot,
s hogy fásult lelkemet nem fűzik kötelékek
a nyüzsgéshez, amely tarkán körülragyog.
Rég idegen a lét...Mindennek, ami biztat
s elbűvöl messziről, álságát ismerem,
ecet lett mámorom, az izgalom lehiggadt,
csak nemrég nyert sebek fájdalma eleven...
 
/Ford.: Hárs Ernő/ 

1290720362_84--1-.gif 

Veled vagy nélküled, 
végülis megszületik az ének,
hallod vagy nem hallod,
mindenképp hozzád beszélek. 
 
Én nem leszek boldogabb,
ha elmondom, amit mondani kell,
de boldogtalan vagyok,
ha nem mondhatom el. 
 
Hallod vagy nem hallod,
mindenképp hozzád beszélek,
veled vagy nélküled,
végülis megszületik az ének. 
 
-Hervay Gizella: Veled vagy nélküled- 

0009.gif 

Látod Kedves? Kertek alatt
Szendergő bokrok tövére
Hogy hajlik rá csendben a nap,
Hogy fon koronát föléje?
Narancsvörös fénynyalábbal
Még öleli, körbefonja,
Egy utolsó lángolással
Sugarait belé oltja.
 
Én téged hogy öleljelek,
Ha tán utolsó akarat
A feléd kitárt kezekben,
Hogy téged átkaroljanak.
Még mielőtt lemegy a nap,
Én téged hogy öleljelek,
Mint a réteket lágy patak,
Vagy fákat a langyos szelek?
 
Szívemben szunnyadó parázs,
Hordom magamba temetve,
És még nem tört meg a varázs,
Még égnek fények szememben,
 
Akkor miért így öleljelek?
 
Leszek én tomboló vihar,
Leszek száguldó fergeteg,
Feléd rohanó vad szilaj
Gátakat szaggató vizek,
Engedd, hogy elragadjalak,
Ahogy a rablók a kincset,
Hogy téged átkaroljalak,
Hogy tépjelek, szaggassalak,
Mint a sas az áldozatát,
Mert már csak téged akarlak
 
És nem fog rajtunk a halál.
 
Látod Kedves, fent az égen
A két magányos csillagot?
Mielőtt végleg elégnek,
Fényük még egyszer felragyog.
 
-Grigo Zoltán: Utolsó ölelés-