Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vérpezsdítő

Sugallat

Múlt-posta küldött dőltbetűs levelet
címzettje a nyugvó lelkiismeret -
rövid, velős pár sor, keménynek tűnik
ki küldhette, honnan? A kétely gyűlik.

Az áll benne sorban, pontokba szedve
hogy mikor, mit vétett a beste lelke -
s ne leljen békét e világban többé... 
addig semmiképp, míg sorsa a Földé.

Zúzza szét a testet, amiben megbújt
gyötörje a szívet, legyen az feldúlt -
ziláljon agyat, szakítson meg eret...
mostantól az ész itt béna báb lehet.

Egy kőkemény harcos nem lesz áldozat,
tán van az alján kisbetűs változat -
kibúvó, megváltó vagy mentő szabály
mert ez így otromba és kínzóan fáj.

Ám nincs apróság, ürügy, bűnbocsánat
vezeklés rétjén rügyet bont a bánat -
mindenhol szirmok, sötétek, hullanak
szőnyeggé válva, rajtuk sok könnypatak.

(2014. június-július)
 

prod_576_16087_6.gif

 
Szellemszomj
 (Szomjúság 2.)
 
Cserepes-ajkú lelkem nagyot sóhajt
életvíz híján bágyadtan néz hátra -
a tájon pásztáz, hol erőt találna
de az néptelen, mint ez éji tópart.
 
Hullám-hattyúk közé ültetem szívem,
hadd emlékezzen, milyen is a Kacaj -
mikor a látás könnyekkel küzd, hajaj!
s öröm folyik az arcon patak-sínen.
 
Szárnyalni kellene. Tollak hullóban.
Az Ég is összement, nyomasztóan szűk -
ólommá vált bennem a számtalan nyűg,
szállhat-e az, ki esetlen és sótlan?
 
Magasban járni a sugárzók tudnak,
nem a csalódottak, ábránd-mentesek -
Jövőm lánya éjszín kútban hentereg,
vágy-neműjén az álmok megfakultak.
 
Elkerüljük egymást. Jövendő és én.
Egyik inni kér, míg a másik telve. -
Vonzóbb talán az együgyű, a szende
ki kevésbé vál' szomjassá a végén.
 

prod_576_16087_6.gif

 
Ne menj még!
 
Ősz hajszálak kergetőznek
napsugárral bélelt parkban -
nevet a Nyár, tán utolsót...
s kapujának zárja csattan.
 
Komor az ég az út mentén,
ahol járok nap nap után -
sír a felhő, sír a szellő...
hűs könnyüktől ázik ruhám.
 
Nyisd ki még egy kicsit ajtód,
ó Nyár! ne nézz úgy magadba! -
Legalább rést, ablakot tárj...
hogy melegség bújjon rajta.
 

(2014. augusztus 20.)

tumblr_l2zywfskwr1qb6sroo1_500.jpg 

 
Ha már nem keresem tovább 
(Búzakék Szomjúság)

Mindig szomjúhoztam valamire.
Tudásra, gyerekre, szeretetre -
lassan úgy szólítanak: nénike, s
fejkendős nagyanyám jut eszembe.

.....

Amit felhalmoztam utam során...
kívülről nem látni, belső csodám -
így tehát Szürke vagyok, unalmas
a Sorsom rejtett díjjal jutalmaz.

Mélyre ásta a Földben, valahol...
leljem meg, Ő ezzel nem vacakol -
s ha meghalok, mielőtt rálelek
majd róla Isten velem elcseveg.

Biztosan boldoggá tesz a tudat,
hogy nyugodtan várhatom az Urat -
minek is itt lenn nekem jutalék?
hisz odafenn Minden Nap Búzakék.

.....

Mindig szomjúhoztam valamire.
Tudásra, gyerekre, szeretetre -
vénné vált lelkem összes kicsinye
nincs semmim, miből bármi eredne.

(2014. július)

2472412099_9cc9fd6017.jpg

 
Születésnapi köszöntő
 
Nos, becsengettek erre az évre is...
fagyos kedvű télre bohém tavasz jött -
és e vidám, kékszemű nyár révbe visz,
tenger-hullám közt feltör a Szárazföld.
 
Telnek sorban az évek, gyűlik a múlt...
s nagy szeretettel köszöntünk ma Téged -
kinek kor-tortáján egy fény újra gyúlt,
hogy lángjában a Jövőt lásd, ha nézed.
 
(2014.06.22.) 

tavasz.jpg

Kiutak

 
Honnan és hová, merről és meddig
nézed a mindent, látod a semmit -
hol szemed fény'i titkukat metszik
ott Égben Földünk belénk születik.
 
Messze van az, mit elérhet kezed
hinnéd a jelent, mégsem értheted -
erőd hagyódva szerzel vélt sebet
későbben látod, sosem volt sebed.
 
Fátyol lep el sok útjelző táblát
homálynak vállán világol lámpád -
toporgó lábad csalódón hátrál...
hol van az Élet? kérded, kiszállnál.
 
(módosítva: 2014. augusztus)

 18759.jpg

Lázálomban
(Gyilkos áldozatok)
 
Szenvedély, ha jön az éj, tikkadt szája
így mesél: égő csók-hullámok közt Egy
Érzés most megfüröszt. Csobban csodája, -
gázolok nyomába'. Forrong, hogy özvegy,
 
hozzá sosem jönnek. Halott lett párja,
drága társa, zokog, s könnyében csorog
Faun ármánya. Csúfot lejt csepp-tánca. -         
Jaj, oly szánalmassá ért minden dolog,
 
mert nincs, mi tartalommal töltené fel
rövid, üstökös-fénnyel osztott jussát.
Nekünk ezt adták? Szeressünk-e hévvel? - 
Ó, Gondviselő! Ha Gond lenne, tudnád?
 
Feslett Szivárvány! Vérem gyalul vágyán.
Nincs nagy tudásom kínját könnyíteni,
csak néhol szabták rám méretre pályám. -
Folyt' botlok utamon, kedvem is szegi,
 
nem csak az erőm. Elfogyunk lassan. Te,
én és a mezőny. Gyűjtünk még álmokat,
apró lét-morzsákat, sírunk halkan, de -
öntudatlan. Pszt! Körénk ült a Kárhozat. 
 
Lettünk gyilkos és áldozat.
 
(2014. június)
 

patak-es-haz.jpg

 
Egyszer könnyebb lesz (?)
 
Meddig van illata a csalódásnak
s meddig érezni a fájdalom ízét -
vajon lesznek-e ezek különváltak
a szívtől, mint elillanó veríték? 
 
Izzadtságszagú, kiábrándult hitek
bűzösebbek a rothadó tetemnél -
s keserű napok hangulata piheg
addig, míg a kaotikus fejben fél. 
 
Zaklatott a vér, aludni képtelen
a küszöbön álmot hozó manó áll -
és álldogál hajnalig hűen, lesen
ajándéka szenvedés markába száll.
 
Majd sikításra eszmél fel a lélek
félig ébren, félig odaát csapong -
elnyeli a kín, már nem fáj az élet
ezentúl égből font kötélen jajong.

(2014. június)

 pipacsok-2..jpg

Pipacsföldön
 
Szikrázott a Nap azon a délután
felvettem a kedvenc virágos ruhám -
hajamban méh dongott, így töltve kedvét
hasamon rózsát kergettek a lepkék.
 
A szomszéd réten hajlongott sok pipacs
szellő úr szisszent: ez vadvirág, ripacs! -
Csitt legyen! intettem, ne lármázz, lelkem
hozzájuk megyek, hogy bájam terjesszem.
 
Szerény, vérhajú, hamar-hulló élet...
sajnállak, hiszen oly hirtelen véged -
gondoltam valamit! csak maradj tovább
hangolj lelkemből daloló csalogányt.
 
Kottázd kezemnek, ruhámnak, szívemnek
kottázd, hogy tőled színesek a csendek -
légy az, kis növény, mi földnek az eső
...hatalmas, hatalmas, termesztő erő.
 
.....
 
Fekszem most is vörös hullám-tengerben
testem leplét takarja édenkertem -
immáron rajtam van a legszebb szoknya
olyan, mintha bennem a Föld szuszogna.
 
(2014. június)
 

 pipacsok.jpg

Aludj még, Csipkerózsa
 
Remény-rokka pörög-pörög
a fonalból álmod szövöd -
álmod, amit átgombolnak
s művén topog a gombolyag.
 
Súlyos-e a száz év motring?
hiszen benne ezer holt ring -
Ezer holt-vágy aluszik ott
szendergésük sajgón sikolt.
 
Jön a Király, hiányt foltoz
hasíték már passzol gombhoz -
passzolna, de élted hajlik...
tested törött, fejtől talpig.
 
Inkább tovább kell révedni 
Az mindig több, mint a semmi -
sok-sok semmi hány tucatszor?
kínzott szíved Volt-Kalandor.
 
(2014.06.03.)

 prod_576_16087_6.gif

Pislogó láng

Közömbösség, szenvtelen arc 
kihunyt vágya a szemeknek - 
érdektelen az összes "harc"
mitől versünk zöme hemzseg.

Nem olvassa, meg sem látja
az, akihez szépen szólnánk -
mégis mondom: legyen áldva
a mécsesben pislogó láng.

Mert hogyha már az sem volna
ránk szállna a Teljes Sötét -
s az embernek mindig dolga:
vinni, vinni Fény-gyönyörét

...föléd, köréd.

(2014.05.31.)

kosztolanyi_dezso.jpg

 
Ma oly szép volt
 
Ma oly szép volt a táj ott, ahol jártam
harsány zöld fű között ejtőzött árnyam -
kacagva várt a Nap, intett, hogy menjek
indultam...s közben rám leltek a rendek.
 
Szűnt a nagy zsibongás szívem tájékán
vérem ösvényén tettem szótlan sétám -
léptem, mint ki félénk, óvatos, szende
láttam magamat kinn és benn, egyszerre.
 
Hangját hallottam hozzám hajolt gallynak
(kedves szava vajon most kinek vallhat?) -
vén Földről mesélt, holmi gyökerekről
épphogy emlékszem...kiment a fejemből.
 
Gondolkodtam, míg faltam az ág szagát
arra eszméltem, hogy az ember Barát -
nem növeszt már tüskét lelkén a fölény
nyugalom-tanyát emelt a "fény" körém.
 
Csendes, friss sziget a Természet Háza
benne szobát kaphatsz bensőd bajára -
fürdőd lehet, konyhád, hol Békét ehetsz
...ó, Ég! engem minden nap Felé eressz!
 
(2014. május vége)

prod_576_16087_6.gif

 
Csiszolatlan álmok
(Rejtélyes világ)

Megretten a félhomálytól Csiszolatlan Álomkép -
vacka rejti el magában, hol még minden álomszép.

.....

Legtöbb démon reggel felé bebújik a vánkosba -
békén marad, fénytől riad, rásimul a vászonra.

Hogyha nappal idéznénk fel éjjel látott világunk
a lelkünkből tova-tűnik, fejünk tőle bűn-kábult.

Pedig hogyha megcsíphetnénk sötétségnek hatalmát
bezárnánk egy kalitkába, s lenne ottan kavalkád!

Egymást marná csipkés-szélű, tüneményes látomás -
gonosz rémből ijesztésképp kibújna száz károgás.

Festődnének víziókból holt folt-képek olyképpen:
verejtékben eveznénk a hajnalt hízott sós légben.

Látvány-asztal keveredne Szépséggel és Csúfsággal
Bájunk kissé mosolyog, míg édes arca zűrt árnyal.

Szerencsénkre többségüket szétűzi a csillám-Nap -
ami marad, abból pedig újat fakaszt friss-Másnap.

.....

Megretten a félhomálytól Csiszolatlan Álomkép -
vacka rejti el magában, hol még minden álomszép.

(módosított változat)

 prod_576_16087_6.gif

Ne ess tőle hanyatt!
(Könyörgő)

Kellene egy bölcs, igazán bölcs elme 
ki féket rakna már a Szerelemre  -
azt mondaná állj! e ponttól ne tovább 
türelmes szívvel kezeld az adományt.

Ó, de mily butaság ezt kérni s várni! 
Ha bárki képes rá, az szinte mázli! -
Könyörgöm annak, kinek neve Áldott: 
habókos jöhet, de ne egy megszállott.
 
Mert járhatatlan biz' e Földön mindaz 
mit takar, befed a kéjsóvár "giz-gaz" -
romba dönt, pusztít, utána jön Bánat 
annyi ifjon, sőt! érett főn túlárad.
  
Többnyire késve, utóbb lát jól sokunk 
mikor tisztul agyunk és gondolkodunk -
ám... kívánom Nektek zavaros mélyét 
varázsos nászát mind többen átéljék.
 
Azért magasztalom, s egyben tagadom 
mert ily Érzelem nem nő minden napon -
még csak héten sem és éven át éppúgy 
hosszú hónap-sor, míg tőle a vér búg.
 
Gyötör a kétség, kiver a víz százszor 
Örömre szomor', kín, majd mosoly-zápor -
a mégis és mégsem kútjában landolsz -
kimásznál, ám útban: újra újat "dobsz".
 
Pörög a kocka, változnak a számok...
nagy probléma, hogy az apraja álnok -
gyötrődik, fél és bajlódik a vágyunk 
előző "bűnünk" meg kellene bánnunk?
 
Nos: ha kaptál ebből Te is már Ember
add tovább bátran, tán megtérül egyszer -
kevesebb nem leszel, inkább gazdagabb
de el ne túlozd, ne ess tőle hanyatt!

(2014. június - újragondolt verzió)
 

prod_576_16087_6.gif

 
Hatalom
 
Csupasz-csont koccan, lézeng a lélek
mástól én sosem, de Tőled félek -
ne gyere lassan, rohanj át rajtam
álmomban érjél, kérlek, hajnalban.
 
Szívd ki a vérem, öld meg a vétkem
nem tart az soká, amíg el-vérzem -
utána testem tűz-nyálban égesd...
készíts hamumból szív-látó mécsest. 
 
Pernye-húsomat fújjad szél, széjjel
holnaptól engem angyal-tű fércel -
Földhöz és Éghez úgy leszek öltve 
...szellemként fájjak Benned örökre.

(2014. május 24.)

27c4d7b95c164c59c4a69653b03d0170.jpg

 
A nagy fánál
 
Kislány sétál erdő mélyén
apró lelke csupa élmény -
szellőszántó hangja árja
szív szavával boronálja.
 
Csokra ékes, vágy-vezérlő
a sok fűszál mindent értő -
hallják dalát az életnek
gyermekkéztől felélednek.
 
Fejük hajtják tenyerébe
feledve a zöld szeszélye -
tüske húzza összébb magát
nehogy bökje vele a lányt.
 
Patak csobog túloldalon
kicsi testnek víg oltalom -
megmártózni hűs levében
áztatni a lábát kékben.
 
Ám!
 
Eldobja a szép bokrétát
törődnek a margaréták -
riadt szeme fennen akad:
vörös vizet visz a patak.
 
Bíborfesték borult bele?
netán halak vérét vesze? -
ámul partján apró lányka
talpa alatt sápadt mályva.
 
Messzebb fenn az eredőnél
kóbor kutyát sebez kötél -
a csomózás vastag nyakán
fuldoklásba veszett talány.
 
Többen lesik körben állva
dühből fonódott a pászma -
bosszú sírján harag fakad
megtorolnak hetet-havat.
 
Szegény gyermek alig érti
világ eddig szép volt néki -
halál őt még nem bántotta
lelkét sosem szúrta rózsa.
 
Hangtalanul sikít hosszan
sebbel-lobbal vissza rohan -
nyolc évének tisztaságán
áldomását issza Ármány.
 
(módosítás: 2014 júliusában)

 prod_576_16087_6.gif

Kalkuláció

Olyanná lettem, mint kézen a hatodik ujj
mint fejen a harmadik fül, ami süket is -
mint tarka báj-bokrétában a csúf lódarázs:
egy fölösleges, undorító, ocsmány Pestis.

Érek-e még valamit? hisz túléltem magam.
Igazság szerint két éve halott lehetnék -
nézve a sírkertek szürke tömb-szövegeit...
Ó, vajon miért? a számok szemem keresték.

Gyors kalkuláció: közepest éltek sokan
többen azonban hosszút, feltűnően hosszút -
s vannak a pici létek, Isten tudja miképp?
Hantjuk előtt itt hagyom a lélek-koszorút.

Van nekem ebből elég, boltban nem árulják
csak affélét kapni, ami elfonnyad, szárad -
ám emlékezünk-e később ezen csöppekre...
kik alig ismerhettek virágokat, fákat?

Slampos csavargóként ténfereg gondolatom.
Egyik felirattól csámborog a másikig -
és szemérmetlen agyam mérgez öntudatlan:
oszt, szoroz, kivon, utána elmúlást iszik.

Felfoghatom úgy, miszerint korom ajándék
ötvenkettő után a Sorsom mégsem tört meg -
jeleit elküldte, hogy bajlódva számoljak
míg idejét javítja, képzelhessem bölcsnek.

(2014.05.18.)

prod_576_16087_6.gif

Panasz
 
Nagy a tömeg mindenütt
elsodor a forgatag -
lábam persze egyre küld
habár lelkem roskatag.
 
Helytállni a világban
nehéz munka lett nekem -
tán túl sokat hibáztam
bűn-bilincs a terheken.
 
Oldanám, ha tehetném
de a kulcsot elhagytam -
így most élek remegvén
míg a zár majd lepattan.
 
Ha a Végzet kinyitja
felszabadít, szállhatok -
szétröpülök kacsintva:
lőhettek! már nem vagyok.
 
(2014.05.18.)

 13402333_21650c9cfd9cc356ece85bd745e45c37_m.jpg

Sápad már vágyam

Szempillám között fennakadt a múltam
ha lecsukom, látom, ahogy futsz felém -
fodros, barna hajad napszítta remény
s lelked útitársam, szemembe fúltan.

Ott vagy a fehér víz ódon sarkában
leültél az írisztől kicsit messzibb -
a hangulat kesernyés, mégis meghitt
szívemben ízed, de sápad már vágyam.

Fáradt, meggyötört, pihenni indulna
félrenéz, mert előtte ülsz ruhátlan -
örömöt nem benned lel, inkább másban
elmúlással pancsol, korral tisztulva.

Törődj hát bele, ha nem veled alszik
ha kevesebbet álmodik lágy száddal -
ha füle időnként más muzsikát hall
mint a Te hangod, mi oly' Égi, antik.

Csengését úgysem felejti el sosem...
bár egyre tompább e dallam-ciráda -
és tovább tart, míg emlékét kivárja
a memória, ez sajnos...rossz omen.

Szempillám között fennakadt a múltam
ha lecsukom, csillagok mögött látlak -
lassan vége lesz az esztelen láznak
szólít a Végzet, hogy lángom elfújjam.

(2014. május 15.)

prod_576_16087_6.gif

 
Lesújtva
 
Mostanában megint sokat gondolok a múltra
kiszánt agyam lerágott és betemetett csontot -
akaratlan történik, ám ráncosabb lesz homlok  
barázdák közt biceg e Rém, ájultból ocsúdva.
 
Hallom máris: mindenkinek megvan a keresztje
viszi-viszi, amíg bírja, vagy keble engedi -
és van, ami csak úgy hajlandó minket menteni
ha hűs testünk felett ihat messiás szerepre.
 
Attól tartok utóbbi lesz, ami rajtam segít
- már ha ezt a támogatást annak nevezhetem -
addig pedig élnem kéne önfeledt, szertelen...
miközben a dacos Sorsom ó-korbáccsal fenyít.
 
Elgondolom néha-néha, mikor, mit rontottam
hibákkal telt mérleg nyelve dekázza a drámát -
de az időn hályog-szemem már nemigen lát át 
elmosódott részletek közt vergődöm a porban.
 
Löknek rajtam egyet-egyet arra járók, mások
van, aki még emelne is, de túl sok a súlyom -
polemizál: darut küldjön, netán bókot súgjon
olykor kapok kapaszkodót, mi érzelmi zálog.
 
Rájöttem hát időközben: magam, csakis magam.
Senki más ezt nem oldhatja, esetleg biztathat. -
Ami persze támasz lehet, hisz laktat a hangzat
bottal megy a lélek tovább, azzal bátortalan.
 
Mostanában megint sokat gondolok a múltra
agyam szánt a lerágott és betemetett csonton -
nézem furán, hogy a vázra visszanőtt a gondom
dehogy hagy el, velem marad, őskínokkal sújtva.
 
(2014. május)

 prod_576_16087_6.gif

Érések
 
Jó elnézni az emberek arcát
öregét, fiatalét egyaránt... -
időt tölteni vad ifjak hamván
és merengeni ráncok halmazán.
 
.....
 
Előttem míves simaság szobra
kinek báját a Sors alig lopta -
mi is lehetne rajta érdekes?
összes vonása túl tökéletes.
 
.....
 
Amott a másik, homlokán redőny
gondoktól ázott május az esőn -
futnak múlt felé a fájó könnyek
útjukban érett nyomok görögnek.
 
Nyúzott tekintet nyűtt bágyadása
széles mélyedést gyűr bánatába' -
tegnap biz' alig volt még valahol
mára nagy gőzzel új-bőrt sarabol.
 
Barázda, árok. Ezzel hencegnek
a gyötrelmeket vajúdó percek - 
majd a lélekbe sebeket varrva
elindulnak egy bölcsebb tudatba.
 
.....
 
Szalad az Élet, nem vár be Téged
és visszakézből festi a képed -
kellene kérned ecsetjét bátran:
pihentess néha...kopottá váltam.
 
.....
 
Haladnak kölykök férfivá érni...
mellettük leány, ki ezt vezényli -
boldog a szívem, ha őket nézem
együtt osztozunk a vélt termésen.
 
(2014. május)

prod_576_16087_6.gif

 
Vérpiros vázlatok
(Diaképek)


        A színek közül főleg a pirosra emlékszem.         
A többféle árnyalatot mágnesként vonzottam. -
(Meggyszínű zokni ledobva, magányosan, félben
a nyolcvanas években, emlékektől bomlottan.)

.....


Érett cseresznye párban, fülön lógva a nyárban.
A vörös pír, ott, a messzi horizont határán -
amikor visszakacsint a Nap, napját lezártan
és cifrán trilláz egy madárpár a fény halálán.

Rőtszín pipacsok lobognak a rét zöld hevében.
Hullámzanak, július-széllel karolva egymást -
mígnem gyors mozdulattal a szélsőket letépem
mielőtt lángra gyújtanák ezt a bíbor-nektárt.

.....

Piros-ruhás kislány, fekete-fehér életben...
elmosódott, szürke háttér előtt lépkedve, úgy -
mintha tudná, merre megy, mint ki tévedhetetlen
oly öntudatos e filmben, melyben senki se súg

mert már elfogytak a hangok, elfogytak a szavak
csak puskagolyók süvöltenek...megjött Nirvána! -
S Ő nem hagyja, hogy tovább öljenek, kínozzanak
ártatlanokat, Pokol bálján. (Schindler listája)

.....

S a vér. A vérszínű vér. A minket el nem hagyó.
Körét fáradtság nélkül rovó, szűk erek foglya -
néha lázong, mint a csapongó, dacos csavargó...
kitör a börtönből, megdermedt képpel, vacogva.

Szembesít azzal, hogy ami az élet itt, bennünk
az az elmúlás kívülünk, hát vigyázzuk színét! -
Legyen skarlát, izzó mahagóni, mellyel festünk
tónusos, tónustalan képeket: most, majdan, még.

.....

       A színek közül főleg a pirosra emlékszem.         
A többféle árnyalatot mágnesként vonzottam. -
(Tegnap elém-penderült a Tűz, karmazsin éjben
és láttam lelkem vergődni lángoktól fojtottan.
 
(módosított változat, több éves az alapgondolat)

kislany-az-esoben.jpg

 
Dolgos cseppek áztatnak

Csepeg, csepeg, csepeg és ismét csepeg.
Kitartóan locsol a komor égbolt. -
Kannájából a víz szüntelen fecseg
és cseppjei nyelve csak pereg, pereg.

Torkos, torkos, torkos és megint torkos.
Eső-ezred bakák nassolják földünk'. -
Felhő-gyűlésen hangadó lett morcos
sötéten tornyosul, s vitában szorgos.

Trillák, trillák, trillák és újra trillák.
Szorgalmas zenész a menny-felügyelő. -
Permetez köribénk nedves muzsikát
dalából készül friss-zápor barikád.
 

prod_576_16087_6.gif

 
Derengés
(Eső közben, eső után)

Tegnap sokat sírtak az angyalok
vállamra édes könnycseppek hulltak -
felnéztem, hogy vajon mi történik
s pityergésük zokogásba fulladt.

Két karom kitártam ekkor széjjel
arcom zuhatag alá tartottam -
peregtek rólam szárnyas bánatok
míg gombócok dagadtak torkomban.

Vigaszt vártak a menny leányai
és én nem tudtam, hogyan segítsek -
nevessek vagy táncoljak-e nékik
netán gödröt ássak ennyi víznek.

Aztán olyat tettem, mi egész más
sírni kezdtem én is halk sóhajjal -
mire rántott függönyén ég-karnis:
angyalszemmel nézett rám a Hajnal.

Már mosolygott a felhőn ülő nép
és fegyverem, mit én annak hittem -
ellenem fordult, de inkább értünk
...sugárzott az aranyló Napisten.

(2014. április)

 prod_576_16087_6.gif

A Kitaszított
(Két világ között)
 
Sorsom rojtos, silány repülő-szőnyegét
magához vonta a Hold-terhes éj karja -
hol életet fújt rám sok-sok csillag ajka
szikrázó hangjeggyel égettek menny-zenék.
 
Hajnal serkent bennem, bizsergette vérem
feledtem a mát és az összes volt gondot -
a Fény útján Jövőm is mellém sompolygott
s áldott Holnapot szakajtottam ég-réten.
 
Jöttem volna vissza, hogy mehessek tovább
földi utat járván, nyájas földi testben -
de e torz világnak már kevésbé tetszem...
Undorítónak tart, s kitaszít, mint pogányt.
 
Ne! Sikolt az elmém, hisz világost hoztam.
Sárgán ragyog, mézként csordogál vállamról -
nincs már Ismeretlen, mi Utat torlaszol...
Ám, ajtót mutattak. Még jövök...titokban.
 
(2014. április-május)

prod_576_16087_6.gif

Vérpezsdítő


          Szerelmesen nézni, szerelmeset írni...            
Izzik benn a lélek, vágylángokat bír ki. -
Kút-mélyű érzelmek rőtbársony színekkel
tűzben pörkölődnek és kéjkatlan elnyel.

Forrásként bugyog fel átizzadt éjjelben
(tegnap már tomboló viharra ébredtem) -
nem állhatja útját élőlény, sem halott
egyetlen csapás van, a többi befagyott.

Kitörni felszínre, kitörő gyönyörben
(törődött kedvesnek törődést köszönjem) -
ész-gátat szakít szét az igyekvő buzgár
Merész Holnap sodor, mely áradva pulzál.

Tolongnak a vevők, a szenvedély-lesők
(elragadt bennünket, remete-lét lebőg) -
nyeldekelik mohón kristálytiszta ízét
kortyra-kortyot isznak romantikus igék. 

Szerelmesen nézni, szerelmesen sírni...
Szerelmes léleklét a szerelmet sínyli -
süllyed le a szellem feneketlen mélyre
ott szorít a Vágy Úr pezsdítő tökélybe.

(módosított változat)