Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Zárlat

vilagagyban.jpg

Világágyban

Könnyező Éjszaka 
(keszkenője telve)
túlcsordult nedvével
napját felnevelte.

(szétáztatott órák,
pityergő kis percek,
nagyranőtt bánatok
- titeket ismerlek)

Ha a sírás tisztít,
tisztább már a hónál -
tisztább a harmatnál,
amit virág próbál.

Zokog menthetetlen,
a vigaszt nem állja -
ágyában nincs elég
iszákos kispárna.

(2018. január-február)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Közeredő

Gondolatkezeim átölelnek téged...
lényed éget, amint testedben áramlok 
és múltadon szántó vérrögre ráhajlok
árva-bújón (félőn), hogy lehessek részed,

parány egészed, hát fogadj be már, kérlek...
(együtt ne kövessünk semmilyen parancsot,
velem találd meg az "örökkön" kalandod)
... egyetlen, festetlen arcomra cseréllek.

(2018. január)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Télforgácsok

Kopogtat a fagy,
be szeretne jönni -
ajtó alatt sunnyog,
légréseket töm ki...

sértődötten hűl   
körötte a tornác -
fája dermedése    
csillogó jégforgács. 

Mínuszok járnak
polkát a teraszon -
beállok közéjük,
de hamar feladom.

Hósapkát kötött
kéményekre a tél -
bojtjuk zúzmarából
a rideg földig ér.

(2018. január)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Áprilisi tépelődő
 
Lenge-zöld pelerin nyújtózó ágakon...
szél szeme simogat, stafétám  átadom -
fújd szavam messzire, oda, hol meghallják,
alig maradt bennem, mit úgy hívnak: nagyság.
 
Kicsinek érzem én magam e világban...
bár nincs köztünk olyan, ki lenne hibátlan -
mégsem látom sokszor a létem értelmét,
tőlem ezt olvasóm...hasztalan kérdeznéd.
 
Születtem valahol, valaholnak szélén...
akkor talán hittem: megleltem a békém -
öleltek gyermekként, szerettek biztosan, 
nem kutatta elmém, az Élet mért rohan.
 
Játszottam, tanultam és nevettem sokat...
jelenleg ajkamon csak mosolymag rohad -
romlott lesz, mielőtt beérne gyümölcse,
hogy csiling'lőn lédús folyamát kiöntse.
 
Mintha elfáradni vélném szűk napjaim...
sorban dőlnek ki mind, a tegnap lapjain -
nem bírják pihenni a sok bántó hatást,
mikkel Sorsom sújt, e hű lélek-alabárd.
 
De ne sírjon már szám! Inkább vegyem kézbe.
Cselesen tegyek hát, hadd csaljam Őt lépre! 
Kortyolok majd Erőt hűs, jövő-forrásból,
hitkardom forgatva búcsúzom a gyásztól.
 
Hogy víg-vér járhassa erem összes bugyrát
...jóapám ne lásd fenn veszendőbe munkád -
mosolyoghass rajtam, s bólogass fejeddel,
szinte hallom, így szólsz: ejtejány, ne add fel!
 
(2014.04.13. - 2018.04.28.)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A Kisgyermek

Egy Kisgyermek olyan erős,
hogy megtartja a világot -
egy Kisgyermek önmagából
a csodákat önti rátok.

Bogárszeme mély tavában
szivárványt űz a látomás -
élet-angyal incselkedik,
játékos a csatározás.

Benne rejlő felnőtt magja
sebezhető, de nem gyenge -
lelke tárva, nincs bezárva,
szabadságra nyíl' értelme.

Bőre rózsa, ajka cserfes,
szíve egyben, még töretlen -
két csöpp karja visszaadja,
amit a sors máshol elcsen.

Bátran ülhet mellé bárki,
a szerencsés, a nyomorult -
lehet szava bútól csendes,
ám hangos is, ha túlborult.

Bűvkörébe von mindenkit,
(mert varázsol, ez nem vitás)
kacajt oszt szét ajándékul -
bár... mosolya is felcsigáz.

Egy Kisgyermek képes arra,
hogy rendezze a világot -
s tanulja a főszerepet,
majd... pótolja a hiányod.

- gyermekeimnek, s azok gyermekeinek, s azok...)

(2018. január - átdolgozás)

prod_576_16087_6.gif

Decemberi ábrándok

Panaszkodnak a fák az endrődi kertben,
(megremeg néha egy ottfeledett levél)
vörösről, meg zöldről ábrándoznak ágak -
fakó, szürke bőrük hamar-tavaszt remél.

Hiába mesélem, hogy az még messze van,
az év éppen most fog fordulót váltani -
toporog, háborog, míg új cipőt keres...
erős talpút, lakkost, hogy abban járja ki.

Néhány hónap csupán, mire betöri azt,
s akkor aranyfelhőt, lármás színeket lép -
nevető gödröket a fázós arcokra...
s csicsás ruhát rátok, ami télig megvéd.

(2017. december 30./31.)

papirvitorlason.jpg

Papírvitorláson

mint lyukas dézsából
surranó vízcseppek,
úgy törnek szabadba 
összegyűlt szavaim -

kiszikkadt anyaföld
szomjazó mezején
papír-vitorlásból
dobálom javaim

.....

döng a szél, vihar jön,
árbócrudam reszket -
hol lehetsz, merre jársz...
múlt szeled bizserget

(2017. december)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Holdsarló ideje

Lesarlózta a Hold az Ég csillagait,
kihalt, üres lett a mennytelepi határ -
immár (ha mesélnél) lejutnak szavaid,
rekedtes, tört hangod éjkékből kitalál.

Emberségről regélj, bátor puritánról,
ne arról, ki önhitt, gőgös és fölényes -
perzselj meg erőddel abból a világból,
kiégetni lelkünk, mert túl pörsenéses

és jóllakatni végre, 
hisz...
szeretetre éhes.

(2017. december)

regi-teli-fotok.jpg

Régi téli fotók

Szánkóm húzva kacagtál felém
- egyensúlyom kerestem rajta -
rátaláltam, s nevettem veled...
kacsintottál, új mosolyt csalva.

Mindezt fénykép őrzi csak, fotók
- a múlt század derekán történt -
ahogy nézem, feldereng bennem...
de homályos, kor-lepte ködként.

Talán akkor voltál ott boldog 
utoljára szívből, őszintén ...
arcod ragyog, üdébb a hónál,
ami hullt, hullt; örömöd szintén.

Én, egy kicsi lány tettem ezért
- bár ezt ötven év múltán hiszem -
de megkésve is felemelő,
hogy élhettem így valakiben.

(2017. december)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Egy csendes utcában

Erre nincsenek ünneplők
és ál-ünneplők, nincsenek
hangzatos szavak, pátoszok,
szabadság-igés istenek.

Nincs lökdösődés, nyomasztó
törtetés; tömeg, mely árad,
túlárad, zsémbel gáttalan...
és nagykutya sem hajt nyájat.  

Itt csak idilli, egyszerű,
nyílt-színi esti koncertet
szervez fenyőfám tetején
néhány madárpár, s tör csendet.


(Lenyűgözve hallgatjuk
a szomszéd macskával.  

- 2018 március 15. -

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ripők

Az érdemtelenek nagy szigetén
tapsorkán morajlik más sikerén -
(tenyerem vöröslik, fáj is néha...
hagyni kéne ezt már, lennék léha)

.....

Akit nem hizlaltak elég ésszel,
annak agysejtjein dúl a kényszer
futni hosszú távon "aranycipők"
nélkül, annak neve...az, az: ripők.

Pökhendi, kérkedő, faragatlan
fazon, s épp erre tart sas-alakban
és vállamra röpül, csőrét mélyen
a húsomba vájja, hogy (jaj) féljem,

féljem őt, amíg majd szívja vérem -
rogyadozva tűrjem, bőröm égjen,
ahogy falja, nyeli bensőm mohón,
kéjjel...de elég! Hess, uralkodóm!

.....

Az érdemtelenek nagy szigetén
lelkesen tapsolok; lám, mily erény -
tenyerem vöröslik, fújom néha...
(szentül delejez a "más" szisztéma)

(2017. december)

                       lelenchurt-pengetve.jpg

Lelenchúrt pengetve

Lássatok majd akkor is, ha már 
nem leszek tépett tollú madár -
akkor is, ha fényes zakómon
sikongva csúszik a napsugár...

és majd akkor is, ha vérszegény
dalom kopott kottája helyén 
Holnap egy új füzetre lelek,
izzadva a hangjegyek hevén.

Szeressetek akkor is, ha már
elmúlt belőlem a cifra nyár -
akkor is, ha garázda vihar
köröttem bottal tombolva jár...

és majd akkor is, ha ájultan,
öntudatlanul jajong múltam
visszakérni a megteremtést...
tagadva, hogy emlékbe bújtam.

(2017. december)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Zárlat

(A száj hallgat, a szív beszél,
hangja elvész - zsivajveszély.)
A halk szájak túl harsányak,
ott, hol szívek szóra várnak.

Szégyellősen újból szólnak,
nyelvük dadog, tikkasztólag -
nehéz terhük nyomja torkuk,
jobbról is sújt a balsorsuk.

.....

(Semmitmondó, bamba ajkak,
fényt óhajtó szó-vak ablak...
redőnye rossz, rozsdamarta,
a szív könnyét fogva tartja.)

- 2017. december -