Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Zárlat

Szellőn-szálló
 
Hozzám ért egy békés szellő, 
hízelkedett, cirógatott -
szétfújta pár hajszálamat, 
lehengerelt, nyugtot adott.
 
Modorának kedvessége
vidítólag hűlt arcomon -
láttam magam véle szállni
derűs-narancs, hűs alkonyon.
 
Vendégként az ég felé vitt,
megmutatta háztájékát -
elámulva tátottam szám,
csodáltam a sok játékát. 
 
Csilingelő jég-pengetőt,
melytől levél fenn rezeghet -
majd hódarák subájából
fagykardigánt kötve reszket.
 
Meglestem két  nyári fotót,
amin a fényt lebirkózta -
bár.. záporok könnyeitől...
képek sarka elmosódva.
 
Nem lehettem túl sokáig,
felkapott és haza hozott -
búcsúzóul a fülemben...
széldalt húzva hadakozott.

(2018. április/július - többedjére módosított)

legbensobb-dallamok.jpg

Béklyók

...
s ahogy ültünk ott, 
- a Hallgatás Szekerén -
éreztem...szakad, kiszakad 
belőlem egy nagy, nagyon
nagy darab és mintha ott 
hagytam volna, ott,... a 
kerekek alatt, szívtelenül, 
kimérten pillantva utána,
igen, biztosan ott maradt.
Azóta belepte a hó, az avar,
a nyarak, az őszök, a boldog,
a kényszeredett nevetések -
törték, taposták sietős vágyak,
mígnem a vihar egyszer leásta 
mélyre, nevetve, bolondozva,
mert nem ismerte fel, hogy
mit talált valójába'... fogalma
sem volt arról, hogy ez a valami
valaha élt, lüktetett, szeretett,
hiszen kiszáradt, kicsi lett,
semmire sem emlékeztetett.

Karnyújtásnyi délibábbá váltál
már akkor is és nincs mivel
mentegetnem magam, mert
mindegyik közeledésemet
elrontottam; hibás vagyok,
csakis én, hiszen úgy hittem
és azóta is úgy hiszem, hogy
bölcsebbnek, engedőbbnek
kellett volna lennem, de 
annyira mellbevágott a közöny, 
az elszigeteltség, hogy nem 
bírtam felülemelkedni.
Utána erőlködtem még, ám...
alapjaimban lehetek rosszul
összerakva; s próbálom vinni
idebenn a tüzet, élesztgetem,
óvom ezt a sápadt, cérnaszál
lángot, miközben néhanap már
arra sem találok választ, amire
régebben még igen, ha eléggé
túlgondolkodtam rajta, rajtunk.
 
De azóta rájöttem arra, hogy 
a remény is meg tud halni.

És
az ember tényleg milyen erős... 
- vagy inkább gyenge ? -
(A végtelenségig gyáva,
inkább szenved, mint kiáll.)
hiszen a túlélés, meg a többi
elcsépelt, mihaszna frázis miatt 
akkora gigászi súlyokat cipel
nap mint nap, hogy már nem is 
vágyik azok nélkül élni, majd 
este lefekszik és ahelyett, 
hogy maga alá gyűrné azokat... 
(bár úgy sem volna kényelmes), 
inkább velük takaródzik, hogy 
a lehető legnyomorultabbul 
forgolódhasson, önző dögként
gondolva saját érzéseire, mert
csak azokat ismeri, ismerheti -
nem pedig azokat, amelyeket
meg sem osztanak vele.

(2018. március/április)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Időszabó keze nyomán

Tüskebokrot lépő, hajlott tavaszom...
ígérted, hogy sietsz, foglak szavadon -
vártalak, mint mindig rút telek után,
régóta te varrod legszebbik ruhám.

.....

(Időszabó keze nyomán szétszakad
a férc, nézd, reszketeg és telet-nyarat 
összeöltve gyűszű nélkül dolgozik,
mint hajdanán anyám, s ujja elkopik.)

Fogy a szövet, foszlik, rojtosodik már...
nem jut arra gomb, sem maradós cipzár -
jó lesz nekem így is, ne búsulj, mester,
kőszívű lett sorsom meztelen megver.

.....

Tüskebokron járó, szegény tavaszom...
ígérted, hogy sietsz, foglak szavadon -
vártalak, mint mindig zord telek után,
simuljál testemre, szúrd át bőrruhám.

(2018. március/április)

fagycipoben.jpg

Fagycipőben

Elég volt már, elég,
e kései télből -
március közepét 
nem látni a dértől.

Masszív hóbundában
közelít a tavasz -
február futtában
még néhányat havaz.

Szomorú e rideg,
vacogós délelőtt -
a kikelet biceg...
fagycipő reá nőtt.

(2018. március elején)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ébredet

Talán a holdban, talán a napban,
talán a szélben (mind magasabban)
- valahol lenni, lenni kell végleg -
felhőkbe bújva rakhatunk fészket.

Talán a fákban, zöld levelekben,
talán a kertben, földbe vetetten -
kicsíráz magunk erősebb sorsot,
olyat, mi ettől jobban kiforrott.

.....

Talán majd vízen, talán majd hóban
(talán... ha elfogy utam alólam)
átröppen lelkem semmi határán,
s itt hagyom versem betűit árván.

(2018. március)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Dorkának

Vágyam elvisz tehozzád,
már fogom a kezedet -
baba-szeres(s) bőrödtől
összes sebem beheged.

Ásítasz egy angyalkát,
színaranyban fürdőzőt -
mosolyogsz rá szárnyakat...
föléd repít, mint őrződ.

.....

Anya, apa vigyáz rád,
de eggyel több sosem árt -
(s éj pengeti gitárját...
tündér csipkézi álmát)

(2018. február-március)

tevhit.jpg

Tévhit

a fürtjeidben 
bujdosó
vadóc kóc 
- szél szerelmese -
angyalhajat 
irigyelt meg 
és szemez vele
vágya tárgya
aranysárga
szikrázó fejék 
átköltözne
mihamarabb
- csábít messzeség -
fejhez ragadt
vasmarkolat
nem engedi el
segítséget 
szerelmétől
kér szépszerivel
ám a szélfi 
önző
konok
nem adja tovább -
így azt hiszi
csakis neki
sorsa mostohább

(2018. január/február)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Hová lett a Sárgaköves Út?

Elvesztem az életben.
Nincs nekem már három
kívánságom sem...
az aranyhal tova-úszott,
a fehér ló kehes lett,
hercegem a vasorrú 
bábához vackolódott be...
a törpék kitúrtak ágyukból 
és az összes szóló szőlő,
meg piros alma lerohadt.

Elvesztem az életben.
A szivárvány-hídon
bátorságot söpröget egy
madárijesztő, bár folyton
szétfújja a feltámadt szél,
ami mindig feltámad...
nem úgy, mint én,
aki élettelen lettem
valahol, de megkeresni 
sincs erőm, hogy... 

vajon hol.

(2018. január végén)

vilagagyban.jpg

Világágyban

Könnyező Éjszaka 
(keszkenője telve)
túlcsordult nedvével
napját felnevelte.

(szétáztatott órák,
pityergő kis percek,
nagyranőtt bánatok
- titeket ismerlek)

Ha a sírás tisztít,
tisztább már a hónál -
tisztább a harmatnál,
amit virág próbál.

Zokog menthetetlen,
a vigaszt nem állja -
ágyában nincs elég
iszákos kispárna.

(2018. január-február)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Közeredő

Gondolatkezeim átölelnek téged...
lényed éget, amint testedben áramlok 
és múltadon szántó vérrögre ráhajlok
árva-bújón (félőn), hogy lehessek részed,

parány egészed, hát fogadj be már, kérlek...
(együtt ne kövessünk semmilyen parancsot,
velem találd meg az "örökkön" kalandod)
... egyetlen, festetlen arcomra cseréllek.

(2018. január)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Télforgácsok

Kopogtat a fagy,
be szeretne jönni -
ajtó alatt sunnyog,
légréseket töm ki...

sértődötten hűl   
körötte a tornác -
fája dermedése    
csillogó jégforgács. 

Mínuszok járnak
polkát a teraszon -
beállok közéjük,
de hamar feladom.

Hósapkát kötött
kéményekre a tél -
bojtjuk zúzmarából
a rideg földig ér.

(2018. január)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Áprilisi tépelődő
 
Lenge-zöld pelerin nyújtózó ágakon...
szél szeme simogat, stafétám  átadom -
fújd szavam messzire, oda, hol meghallják,
alig maradt bennem, mit úgy hívnak: nagyság.
 
Kicsinek érzem én magam e világban...
bár nincs köztünk olyan, ki lenne hibátlan -
mégsem látom sokszor a létem értelmét,
tőlem ezt olvasóm...hasztalan kérdeznéd.
 
Születtem valahol, valaholnak szélén...
akkor talán hittem: megleltem a békém -
öleltek gyermekként, szerettek biztosan, 
nem kutatta elmém, az Élet mért rohan.
 
Játszottam, tanultam és nevettem sokat...
jelenleg ajkamon csak mosolymag rohad -
romlott lesz, mielőtt beérne gyümölcse,
hogy csiling'lőn lédús folyamát kiöntse.
 
Mintha elfáradni vélném szűk napjaim...
sorban dőlnek ki mind, a tegnap lapjain -
nem bírják pihenni a sok bántó hatást,
mikkel Sorsom sújt, e hű lélek-alabárd.
 
De ne sírjon már szám! Inkább vegyem kézbe.
Cselesen tegyek hát, hadd csaljam Őt lépre! 
Kortyolok majd Erőt hűs, jövő-forrásból,
hitkardom forgatva búcsúzom a gyásztól.
 
Hogy víg-vér járhassa erem összes bugyrát
...jóapám ne lásd fenn veszendőbe munkád -
mosolyoghass rajtam, s bólogass fejeddel,
szinte hallom, így szólsz: ejtejány, ne add fel!
 
(2014.04.13. - 2018.04.28.)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A Kisgyermek

Egy Kisgyermek olyan erős,
hogy megtartja a világot -
egy Kisgyermek önmagából
a csodákat önti rátok.

Bogárszeme mély tavában
szivárványt űz a látomás -
élet-angyal incselkedik,
játékos a csatározás.

Benne rejlő felnőtt magja
sebezhető, de nem gyenge -
lelke tárva, nincs bezárva,
szabadságra nyíl' értelme.

Bőre rózsa, ajka cserfes,
szíve egyben, még töretlen -
két csöpp karja visszaadja,
amit a sors máshol elcsen.

Bátran ülhet mellé bárki,
a szerencsés, a nyomorult -
lehet szava bútól csendes,
ám hangos is, ha túlborult.

Bűvkörébe von mindenkit,
(mert varázsol, ez nem vitás)
kacajt oszt szét ajándékul -
bár... mosolya is felcsigáz.

Egy Kisgyermek képes arra,
hogy rendezze a világot -
s tanulja a főszerepet,
majd... pótolja a hiányod.

- gyermekeimnek, s azok gyermekeinek, s azok...)

(2018. január - átdolgozás)

prod_576_16087_6.gif

Decemberi ábrándok

Panaszkodnak a fák az endrődi kertben,
(megremeg néha egy ottfeledett levél)
vörösről, meg zöldről ábrándoznak ágak -
fakó, szürke bőrük hamar-tavaszt remél.

Hiába mesélem, hogy az még messze van,
az év éppen most fog fordulót váltani -
toporog, háborog, míg új cipőt keres...
erős talpút, lakkost, hogy abban járja ki.

Néhány hónap csupán, mire betöri azt,
s akkor aranyfelhőt, lármás színeket lép -
nevető gödröket a fázós arcokra...
s csicsás ruhát rátok, ami télig megvéd.

(2017. december 30./31.)

papirvitorlason.jpg

Papírvitorláson

mint lyukas dézsából
surranó vízcseppek,
úgy törnek szabadba 
összegyűlt szavaim -

kiszikkadt anyaföld
szomjazó mezején
papír-vitorlásból
dobálom javaim

.....

döng a szél, vihar jön,
árbócrudam reszket -
hol lehetsz, merre jársz...
múlt szeled bizserget

(2017. december)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Holdsarló ideje

Lesarlózta a Hold az Ég csillagait,
kihalt, üres lett a mennytelepi határ -
immár (ha mesélnél) lejutnak szavaid,
rekedtes, tört hangod éjkékből kitalál.

Emberségről regélj, bátor puritánról,
ne arról, ki önhitt, gőgös és fölényes -
perzselj meg erőddel abból a világból,
kiégetni lelkünk, mert túl pörsenéses

és jóllakatni végre, 
hisz...
szeretetre éhes.

(2017. december)

regi-teli-fotok.jpg

Régi téli fotók

Szánkóm húzva kacagtál felém
- egyensúlyom kerestem rajta -
rátaláltam, s nevettem veled...
kacsintottál, új mosolyt csalva.

Mindezt fénykép őrzi csak, fotók
- a múlt század derekán történt -
ahogy nézem, feldereng bennem...
de homályos, kor-lepte ködként.

Talán akkor voltál ott boldog 
utoljára szívből, őszintén ...
arcod ragyog, üdébb a hónál,
ami hullt, hullt; örömöd szintén.

Én, egy kicsi lány tettem ezért
- bár ezt ötven év múltán hiszem -
de megkésve is felemelő,
hogy élhettem így valakiben.

(2017. december)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Egy csendes utcában

Erre nincsenek ünneplők
és ál-ünneplők, nincsenek
hangzatos szavak, pátoszok,
szabadság-igés istenek.

Nincs lökdösődés, nyomasztó
törtetés; tömeg, mely árad,
túlárad, zsémbel gáttalan...
és nagykutya sem hajt nyájat.  

Itt csak idilli, egyszerű,
nyílt-színi esti koncertet
szervez fenyőfám tetején
néhány madárpár, s tör csendet.


(Lenyűgözve hallgatjuk
a szomszéd macskával.  

- 2018 március 15. -

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ripők

Az érdemtelenek nagy szigetén
tapsorkán morajlik más sikerén -
(tenyerem vöröslik, fáj is néha...
hagyni kéne ezt már, lennék léha)

.....

Akit nem hizlaltak elég ésszel,
annak agysejtjein dúl a kényszer
futni hosszú távon "aranycipők"
nélkül, annak neve...az, az: ripők.

Pökhendi, kérkedő, faragatlan
fazon, s épp erre tart sas-alakban
és vállamra röpül, csőrét mélyen
a húsomba vájja, hogy (jaj) féljem,

féljem őt, amíg majd szívja vérem -
rogyadozva tűrjem, bőröm égjen,
ahogy falja, nyeli bensőm mohón,
kéjjel...de elég! Hess, uralkodóm!

.....

Az érdemtelenek nagy szigetén
lelkesen tapsolok; lám, mily erény -
tenyerem vöröslik, fújom néha...
(szentül delejez a "más" szisztéma)

(2017. december)

                       lelenchurt-pengetve.jpg

Lelenchúrt pengetve

Lássatok majd akkor is, ha már 
nem leszek tépett tollú madár -
akkor is, ha fényes zakómon
sikongva csúszik a napsugár...

és majd akkor is, ha vérszegény
dalom kopott kottája helyén 
Holnap egy új füzetre lelek,
izzadva a hangjegyek hevén.

Szeressetek akkor is, ha már
elmúlt belőlem a cifra nyár -
akkor is, ha garázda vihar
köröttem bottal tombolva jár...

és majd akkor is, ha ájultan,
öntudatlanul jajong múltam
visszakérni a megteremtést...
tagadva, hogy emlékbe bújtam.

(2017. december)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Zárlat

(A száj hallgat, a szív beszél,
hangja elvész - zsivajveszély.)
A halk szájak túl harsányak,
ott, hol szívek szóra várnak.

Szégyellősen újból szólnak,
nyelvük dadog, tikkasztólag -
nehéz terhük nyomja torkuk,
jobbról is sújt a balsorsuk.

.....

(Semmitmondó, bamba ajkak,
fényt óhajtó szó-vak ablak...
redőnye rossz, rozsdamarta,
a szív könnyét fogva tartja.)

- 2017. december -